Hogy mondjuk pl.egy vonatnak hogy ki ne sikoljál? És még több ehez hasonló szót vettem észre amit se a tanár sem édesanyám nem tudott megmondani.

Ik-es igéknek nincs felszólító módjuk. Körül kell írni. Pl.: 'a kisiklás megelőzésére...'

Az 'ehhez' pedig két 'h'.

Azért nem tudják, mert nincs ilyen alak! Körül kell írni.

Pl. lassan kell mennie a vonatnak, hogy elkerülje kisiklást.

Jenőke visszatartja a lélegzetét, hogy abbamaradjon a csuklás.

Az olyan igéknél, ahol a szóvégen mássalhangzó-torlódás van, a felszólító mód szabályszerűen olyan kimondhatatlan és ocsmány, hogy jobb elkerülni a használatát más fogalmazással.

Én nem erőltetném.

"Ik-es igéknek nincs felszólító módjuk"

Ez azért minden -ik-esre nem igaz, de az ilyen mássalhangzó-kupacra igen (akkor is, ha esetleg nem -ik-es, bár most ilyen nem jut eszembe példaként).

Pl. a késik esetén nincs gond a felszólító móddal.

Nyelvtanilag siklik -> sikolj.

Gyakorlatilag meg nem használjuk.

a szokásos válasz erre a szokásos kérdésre:

[link]

amúgy meg hülyeség az, amikor általánosságban azt mondják, hogy ezeknek nincs ilyen formájuk, és el kell kerülni.

az a helyzet, hogy ahány ilyen ige, annyiféle mértékben furcsa a felszólító módja.

nálam pl. az teljesen jó, hogy "megtartalak, nehogy összecsukolj."

de az is, hogy "hadd áramoljon a szeretet!" :-)

vagy az is, hogy "nem rázta a fejét, hogy nehogy kibomoljon a haja."

az is marhaság, amikor olyat mondanak, hogy azért nincs iyen alak, mert nem lehet valakit felszólítani, hogy sikoljon ki vagy csukoljon. ezzel az a gond, hogy nemcsak felszólító, hanem kötő módban is ugyanez a forma használatos (legfeljebb az igekötő máshogy viselkedik, de az esetünkben irreleváns).

ahogy a fenti példámban is látható: van ott két kijelentő mondat (tehát se nem felszóklítás, se nem tiltás, hanem célhatározói mellékmondat).

az persze nyilván igaz (ahogy sok más nyelvtani jelenségre is), hogy a gyakoriságtól függ, hogy mennyire természetes egy-egy alak. de azért azt mégis túlzás lenne kijelenteni, hogy egy bizonyos szót "sosem mondunk, tehát olyan nincs". legfeljebb "nagyon ritkán mondjuk, és ezért nagyon furcsa". :-)

szóval az a lényeg, hogy mondd, ahogy jólesik, ha pedig sehogy nem esik jól, akkor fogalmazd át – de nincs rá előírás, hogy ezeket hogyan "kell" mondani.

Nagyon egyszerű: sikoljon. Nem kell megijedni a -lik/-zik végű igéktől!

A -lik/-zik végű igék egy részénél semmiféle gondot nem okoz a felszólító módú alak megalkotása, használata: omlik-omoljon, oszlik-oszoljon, romlik-romoljon, bomlik-bomoljon, lélegzik-lélegezzen, hajlik-hajoljon, botlik-botoljon, ömlik-ömöljön, párzik-pározzon, virágzik-virágozzon, hangzik-hangozzon, áramlik-áramoljon, habzik-habozzon. Sőt, hasonlóan működik az ugrik ige is: ugorjon. Az említettek mintájára bátran használjuk a sikoljon, csukoljon, ízeljen, sőt a hámoljon, kotoljon, bicsakoljon, rémeljen, feseljen, nyakoljon, zajoljon, foszoljon, özönöljön, villámoljon igéket is! Attól, mert valami szokatlan, még nem helytelen.

Bővebben itt:

[link]

De ha valaki nekem nem hisz, hallgassa meg ugyanezt Grétsy Lászlótól (rögtön a műsor elején):

https://www.youtube.com/watch?v=BSIEaxmscCo