Melyik a helyes: fekete mágia vagy feketemágia?

A kérdés jó, és rávilágít nyelvünk azon jellegzetességére, hogy az állandósult szókapcsolatokat idővel egybeírja. (Lásd: vajas kenyér vs. zsíroskenyér.)

A fekete mágia annyira még nem állandósult, és igazából a fekete és fehér mágia nem jelent gyökeresen különböző fogalmakat, inkább csak az alkalmazási területük más. Ilyen esetekben általában nem szokás egybeírni a szavakat.

OP: "Elméletileg a jelentésváltozás miatt egybe kéne írni, mert nem sötét bőrű mágusról van szó, hanem"

"egybe kéne"? á, sokszor nem olyan egyértelmű, hogy egy kifejezésben van-e jelentésváltozás, vagy nincs... ez esetben pl. a szótárkészítők úgy döntöttek, hogy ebben nincs olyan különösebb jelentésváltozás, amely kiemelné a sima jelzős szerkezetek közül. az még nem jelentésváltozás, hogy a "fekete" nem konkrét, megjelenő színt jelöl, hanem valami "sötét" dolgot, akár a színt illetően, akár átvitt értelemben.

ugyanígy a "sötét" szónak sem kell ilyen szemmel látható sötétséget jelentenie, attól még nem írjuk egybe, pl. "sötét erő".

-----

#2: "rávilágít nyelvünk azon jellegzetességére, hogy az állandósult szókapcsolatokat idővel egybeírja"

ó, jaj, itt nagy a kavar... :-( megpróbálom kibogozni, szétszálazni:

1) az „állandósult szókapcsolat” nem csupán azt jelenti, hogy már régóta és gyakran vannak együtt, hanem:

[idézet a netről]

„Az állandósult szókapcsolatok „több szóból álló, változatlan szerkezetű és jelentésű” kifejezések. Ezeket „mindig ugyanolyan formában és ugyanazzal a jelentéssel” használjuk, és „kifejezésként mást jelentenek, mint a bennük előforduló szavak jelentéseinek az összege” (Nyelvi fogalmak kisszótára, 23). Így tehát alkalmi szókapcsolatnak minősülnek például a következők: okos fiú; szilárd jellem; sok lehetőség; nagyon ügyes; rádiót javít; lehengerlő stílus stb. Állandósult szókapcsolatok a következők: gyököt von; dugába dől; lépre csal; csütörtököt mond; megüti a bokáját; unja a banánt stb.

Tehát például az „unja az előadást” alkalmi, az „unja a banánt” állandósult szókapcsolat. A „falnak dől” alkalmi, a „dugába dől” állandósult szókapcsolat.”

[vagy máshol:]

„Az állandósult szókapcsolat (frazeologizmus) két vagy több valódi szónak olyan együttese, amely együtt alkot nyelvi egységet. Bár elemekből állnak, elemeik külön-külön egészen mást jelentenek, mint egységként. Jellemzőjük a képszerűség, szemléletesség, ezért kedvelt az igényes hétköznapi beszédben és az irodalmi nyelvben. Szűkebb értelemben a szólások, közmondások és szállóigék tartoznak az állandósult szókapcsolatok közé. Pl. Sötétben tapogatózik. Vágni lehet a sötétséget. Spongyát rá!”

[megint máshol:]

„Állandósult szókapcsolatok (frazémák): többé-kevésbé megmerevedett alakú kifejezések, amelyek a gyakorlati használat következtében már egységes jelentést hordoznak. Az írásba foglal, adósságba veri magát – szókapcsolat, de a lóvá tesz (becsap) képletes, átvitt értelmű szólás. Az állandósult szókapcsolatok mindig megszerkesztettek, de szerkezeti formájuk, alaki felépítettségük nem változtatható, a bennük szereplő szavak eredeti jelentése módosult a másik szóval való összefüggésben, így együtt új jelentéstartalmuk lett. Szóértékű nyelvi elemek, mert jelentésük egyetlen szóval is kifejezhető, pl.: haragra lobban – megharagszik; szívébe zár – megkedvel, megszeret.

A frazémák többfélék:

– népmesei fordulatok (egyszer volt, hol nem volt…)

– társalgási fordulatok, köszönésformák (Hogy vagy?)

– szitkozódások, káromkodások (A macska rúgja meg!)

– körülírások (bírálatot gyakorol)

– közhelyszerű kifejezések (a távozás hímes mezejére lépett), közhelyek (A remény hal meg utoljára. Majd ha kiléptek a nagybetűs Életbe...)

– képes kifejezések (szikrázik a szeme, gurul a nevetéstől)

– szakkifejezések (összetett állítmány)

– politikai jelszavak (...)

A frazémáknál nagyobb frazeológiai egységek: a szólások, a közmondások, a szóláshasonlatok és a szállóigék.”

mint látod, a fenti idézetekben példának hozott szólások és egyebek mind különírandóak…

2) tehát ha két-három szó gyakran szerepel együtt, az még nem állandósult szókapcsolat, de ettől függetlenül is:

a gyakori együtt szereplés önmagában nem indokolja az egybeírást, így sem a vajas kenyér, sem a zsíros kenyér(!) nem írandó egybe, sem a kakaós csiga, sem a hét vezér, sem a cirmos cica (pedig ezek is mind gyakran vannak így, egy kifejezésben, és már elég régóta). ugyanígy a fekete mágia is külön van.

3) több szabálypont is bekavarhat itt:

• itt van mindjárt a 107-es pont, amely arról az egybeírásról szól, amelyet a gyakori együtt használat ÉS a jelentésváltozás okoz együtt...

[link]

"Az olyan szavak, amelyek gyakran fordulnak elő egymás mellett, nemegyszer új jelentést hordozó összetételekké forrnak össze. Az ilyen kapcsolatokat egybeírjuk, például: nemsokára, sohasem; dehogy, hogyne; kétségkívül (= biztosan); csakhogy, hanem, ugyanis."

de látod, ez kicsit más, itt tényleg valami komolyabb jelentésváltozás ment végbe (funkcióváltozás? szófajváltozás?) , szóval ez nem a fekete ribiszke és a feketekávé esete.

• aztán van "A kialakult szokás mint a kivételes különírás és egybeírás forrása" c. rész ( [link] amelyben ilyenek vannak:

"134. A kialakult szokás a forrása néhány kivételes írásmódú szó és szókapcsolat helyesírásának: dércsípte, légiposta, bérbeadás stb. Az ilyen kivételes írásmódú szavak kis részét alkotják az összetett szavak és a szókapcsolatok csoportjának."

– vegyük észre, hogy itt csak a hagyománnyal indokolják az egybeírást, de jelentésváltozás nincs a különírt formához képes, és az sem igaz, hogy régebbi szókapcsolatok volnának, mint a millió más, különírt gyakori szókapcsolatunk –

"A szabálypontok nem tartalmazzák az összes kivételes helyesírású szót és szókapcsolatot, ezért szükséges a helyesírási szótár használata is."

– no ez az: ezek "kivételek", vagyis nem találhatók ki logikusan... –

"135. A kialakult szokást megtartva jelentésváltozás nélkül is egybeírjuk néhány alanyos, minőségjelzős, jelölt határozós és jelölt birtokos jelzős kapcsolat tagjait, például: átokverte (ház), dércsípte (levelek), dérlepte (fa), molyrágta (szőnyeg), napsütötte (táj), porlepte (könyv), szúette (bútor); fiatalkorú, haditerv, jótett, útitárs; bérbeadás, célravezető, életbelépés, kézhezvétel, lényegbevágó, rendbehozatal; szeretetreméltóság; holdtölte, napkelte, tojásfehérje. [Vö. 139.]"

– na, ennek van köze ahhoz, amiről szó van, legalábbis formailag ezek már tényleg olyan szerkezetek, hogy akár a fekete mágia is közéjük tartozhatna (minőségjelzős kapcsolat). de itt is vegyük észre, hogy csak a hagyománnyal indokolják az egybeírást, de jelentésváltozás nincs a különírt formához képes… –

"136. ..." – erről külön írok lejjebb –

"137. Különírjuk számos, mindig együtt használt, egységet alkotó állandó szókapcsolat (szólás, szakkifejezés stb.) elemeit, például: állást foglal, szemet szúr, véget ér; dugába dől, lépre csal; főnévi igenév, virtuális tér. [Vö. 94.]"

– na, ez a pont szól az "állandósult szókapcsolatokról", bár "állandó szókapcsolatnak" hívja őket. (megj.: az "állandósult szókapcsolat" kifejezés nem is szerepel a szabályzatban.) nos, mint látható, pont arról ír a szabályzat – ahogy fentebb az állandósult szókapcsolatokról szóló egyéb idézetek is –, hogy bár ezek "mindig együtt használt, egységet alkotó állandó szókapcsolatok", KÜLÖNírjuk őket... (de szerencsére a fekete mágia amúgy sem tartozna közéjük, az csak egy mezei jelzős szerkezet, nem szólás, nem közhely, stb.)

----

no, és még egy kupac ide vonatkozó szabály:

A 118-as már majdnem jó neked:

"118. Az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, különírjuk a jelzett szótól, például: eltérő vélemény, éneklő gyerek, izzó fém, (az újoncokat) kiképző tiszt, közvetítő javaslat, parancsoló hang, sajgó térd.

Ha viszont az igenévi jelzős alakulat tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (vagy az igenév nem folyamatot fejez ki) [vö. 111.], a két egyszerű szót egybeírjuk, például: desztillálótorony, izzólámpa, kiképzőtiszt (beosztás), védőnő; eladólány (üzletben), felvonóhíd, ivóvíz, költőpénz; csónakázótó, hálószoba, kutatóintézet; pihenőnap; belépőjegy, evezőlapát; sétálóutca [vö. 139.]."

– itt tehát már van egy olyan momentum, hogy "jelentés tekintetében összeforrtak", ez már hasonlít... :-) aztán folytatja azokkal a kivételekkel, amelyeket mégsem írunk egybe: –

"De különírjuk őket, ha a kapcsolatnak valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó, például: szélező körfűrész; növényvédő szer, rakétaindító állvány; földrengésjelző műszer, időjárás-előrejelző rendszer; ellenőrző leltár, előadó körút, összekötő híd. – Kivételek: mérőműszer, vendéglátóipar stb. [vö. 136.]."

– remek, és aztán nem sokkal később van az a rész, amit úgy szeretünk a helyesírási szabályokban: a különírási szabály alóli kivétel alóli kivétel alóli kivételt fogalmazza meg…

[vagyis példákkal: a különírási szabály ("izzó fém") alóli kivétel (egybeírt "védőnő") alóli kivétel (különírt "növényvédő szer") alóli kivételt (egybeírt "mérőműszer") fogalmazza meg]

íme:

"136. A kialakult szokást megtartva néhány olyan (rendszerint jelentésváltozást is mutató) -ó, -ő képzős előtagú kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja maga is összetett szó (különösen akkor, ha az összetett utótag mindössze két szótagos), például: bevásárlóközpont, forgószínpad, javítóműhely, mérőműszer, mozgókórház, vendéglátóipar. [Vö. 118., 139.]"

– tehát ez a szabálypont az egybeírásról szól – de itt most azért is érdekes, mert éppen kivételszabályként ír az egybeírásról, hiszen lapból az ilyen jellegű szókapcsolatok is KÜLÖNírandóak volnának...

szerencsére a „fekete mágia” szempontjából úgyis irreleváns, hiszen az nem „-ó, -ő képzős előtagú kapcsolat”…

de azért ez a sokemeletes kivételnek a kivételnek a kivétele már majdnem fekete mágia… :-)