Hogyan fényképezték le a tejút rendszert? Amiben mi vagyunk!

A legtöbb űrfotó a messzi galaxisokról, vagy a sajátunkéról nem a szó szoros értelmében vett fénykép, hanem, akár nem is a látható fényt rögzítő fényképezővel, hanem rádióteleszkóppal készített sok száz felvétel alapján számítógéppel alkotott kép.

Azaz ezek a fényképeket a földről lőtt "fotók" alapján állítják össze szoftverrel, ahogyan egy panoráma felvételt is össze állítanak, csak ez milliószor bonyolultabb.

Némi fogalomzavart vélek felfedezni:"Szerintem mindenki látott már olyan képet ahol a saját univerzumunk van..."

Szerintem ezt akartad mondani:...ahol saját galaxisunk van...

Viszont igen KÍVÜLRŐL valós képet nem lehet készíteni róla. Ahhoz rengeteget kéne utazni, hogy kimenjünk, és lefotózzuk KÍVÜLRŐL a saját(!) galaktikánkat a Tejútrendszert.

Természetesen készültek róla olyan képek, amelyek kívülről mutatják, de azok mind "virtuális" képek. Kiszámolták milliónyi - ilyen-olyan - megfigyelésből, hogyan is nézne ki, ha mondjuk a galaxisok közötti térből, vagy egy másik galaxisból néznénk.

De, ne keverjük össze azzal a ténnyel, hogy innen a Földről - a galaktikánk (Tejútrendszer) belsejéből - nagy részét feltérképeztük. Persze ez a térkép nem száz százalékos, de azért viszonylag pontos. (A feltérképezés módszereiről hadd ne beszéljek. Elég annyi, hogy elég régóta folyik - kb. száz éve szisztematikusan - és egyre pontosabb a képünk milyen is lehet.)

Azután nem csak a mi galaktikánk van az univerzumban, hanem sok száz milliárd másik is. No ezek egy részét (sok milliót) már lefotóztak, rögzítették adataikat az elektromágneses spektrum széles tartományaiban. (Itt sem megyek bele az egyre bővülő, pontosodó technikák részleteibe.)

Tehát MÁSIK galaktikák kinézetéről, viselkedéséről van elég jó, és valós(!) képünk ahhoz, hogy a SAJÁTUNKRÓL készíthessünk "fantomképet". De mondom, belülről is sokat nézegettük...

Kimenni meg, nemhogy a Tejútrendszerből nem tudunk, (100 000 fényév! az átmérője) de még a Naprendszerből sem. (Nagyon tágan véve a "Naprendszer" fogalmát, kb. egy fényév átmérőjű az a térrész ami hozzá tartozik!)

Ja, és egy fényév az 9,5 billió kilométer. Azaz leírva a 9,5 után tizenegy nulla van. :)

1 fényév = 9,500 000 000 000 km. Persze ez nem sokat mond, mert "túl nagy".

Az univerzumhoz képest elenyészően kicsi. A Tejútrendszer is a "százezer fényéves" átmérőjével. :)

dellfil

Annyit még hozzátennék, hogy ha zavar ez az animáció, hogy nem a valóságot látjuk, akkor vedd figyelembe, hogy az igazi valóságot amúgy sem tudjuk érzékelni, hiszen a fény és a különböző elektromágneses sugárzások nem a valós képet közvetítik felénk.

Az Univerzumban minden mozgásban van, a galaxisok forognak és billennek, a Naprendszer is többfajta mozgást végez ezen belül, például a galaxis síkjára merőlegesen mozgást végez, nem is keveset, hanem a Nap-Föld távolság cirka négyszeresét évente, így a Föld és a bolygók valójában egy meredek csavarmenetet írnak le éves pályájuk során.

Az a kép, amit jelenleg látunk, nem a valóság, hiszen távolságuk függvényében minden objektum elmozdult már arról a helyről, ahol mi most látjuk, ezt a fény sebességének viszonylagos lassúsága az irtózatos távolságokhoz mérve okozza.

Lényegében olyan soha nem volt a galaxis, ahogy mi látjuk, mert a távolabbi objektumok nagyobb változást szenvednek pozícióban, mint a közelebbiek, így ezt a képet is ilyen fenntartásokkal kell fogadni és tudni kell a korlátainkat értelmezni, hiszen amíg a fénye ideér egy távoli objektumnak, az addigra más máshová távolodott, vagyis jelen pillanatban biztosan nem ott van, ahol éppen látjuk.

A távolságmérés egyébként parszekban történik az Univerzumban, egyszerűbb, ha elolvasod a wikit, ha érdekel:

[link]

A kiló, mega, és a gigaparszek mértékegységek jól vázolják a hihetetlen és elképzelhetetlen távolságokat és a fény sebességének a hozzá viszonyított lassúsága miatt sohasem láthatjuk azt, ami valóban van, vagy volt, így mindenről csak viszonylagos képünk lehet, lényegében saját galaxisunkról is, bár természetesen ami közelebb van hozzánk, ott az eltérések is kisebbek és ott van módunk figyelembe venni a haladási irányt és sebességet, amíg távolodva ez egyre nehezebbé, pontatlanabbá válik..

Trmészetesen azok nem fényképek, mivel ahhoz el kellene hagyni a Naprendszert, hogy kívülről egy olyan látószögben lefotózzák és ha jobban megnézzük látható is rajta, hogy azok nem fényképek. Ezt a képet, kinézetet a galaxisunk csillagainak nelyzetéből rakták össze és ma már megkönnyíti ezt a számítógép, bár a csillagok irányszögei és távolságai alapján egy koordinátarendszerben fel is lehetne rajzolni, de az aztán elképesztő türelmet igényelne.

Szóval a csillagok 3d helyzete ezt a képet rajzolja ki, értve itt a galaxisunk csillagainak helyzetét.

Az összerakott képeket illetően meg talán annyit lehetne pontosítani, hogy azok is valódi fényképek, csak nem egy képérzékelő képezi le mint a hétköznapi digitális fényképezőgépeknél, hanem a különféle sugárzási tartományokban készült képekből egymásra teszik. Egyébként teljesen ugyanaz és az asztro fotóknál, jobb oldalakon fel is van tüntetve, hogy a látható fény tartományában készült, vagy röntgen felvétel, vagy stb.

Talán segít ezt megérteni, hogy itt a hétköznapi monitoroknál is van 3 szín amivel minden színt megjelenít a monitor. Ezek a red, green és a blue (vörös, zöld és kék), és ezekből kikeveredik minden komplett színárnyalat. Ha megnézünk közelről egy monitort, látszanak a kis színpontok, a red, green és blue pontok. Messziről nézve összeáll belőlük a kép. Asztrofotók esetén meg a látható tartományon kívül még több hullámhosszon rögzítenek, de természetesen tudják, melyik felvételek készültek a látható fény spektrumában. Azokat kiválasztják és egymásra illesztik a vörös, zöld és kék képeket, ami kiadja azt amilyennek az emberi szem látja. Tényleg csak annyi a különbség, hogy nem egy érzékelő rögzíti a három színt, hanem utólag helyezik egymásra, de ugyanaz az eredménye.

A galaxisunk felmérését úgy kell elképzelni, mintha állnánk egy nagyon ritka erdőben és bemérnénk a látható fák pozícióit és felrajzolnánk egy térképre. Persze egy átlagos erdőben a fák pár 10 méter után eltakarnák az erdő többi részét, de a csillagok nagyon ritkán helyezkednek el egy erdő fáihoz képest. A csillagok ritkán takarják ki egymást a Föld nézőpontjából, és lényegében látható belőlük a Tejútrendszer alakja. A mérések alapján vagy 3d modellből generálnak képet, vagy egy grafikus megrajzolja.

Térképet is tudtak már rajzolni azelőtt, hogy valaki fel tudott volna szállni felülről megnézni a tájat.

Itt is hasonló a módszer.