Károly Róbertnél volt jobb királya Magyarországnak?

#10

Akkoriban nem is létezett az hogy valaki magyar vagy nem magyar. A nemzetiség mint fogalom pár száz évvel később alakult ki.

#9, ezt írod:

"Az Anjouk szereztek egy újabb gyarmatot Magyarország mellé."

Károly Róbertnek úgy kellett elmenekülnie a Nápolyi Királyságból, ahol ő volt a trónörökös, de a felnőtt rokonai kitúrták az örökségéből. Az, hogy Magyarországon király lett, nem az Anjouk expanzív politikája, hanem éppen hogy bizonyos magyarországi körök hívták ide, mint lehetséges trónörököst, pont azért, mert Árpád-házi vér csörgedezett ereiben, ami akkor még számított. Innentől kezdve pedig Károly Róbert magyar király lett, és ennek az országnak az érdekeit nézte... A nápolyi családja, amelyik kitúrta onnan, éppen hogy az ellensége volt. És hozzá kell tenni, hogy Nápolyt is úgy foglalták el az Anjouk, teljesen értelmetlen, amit írsz és nagyfokú tájékozatlanságra vall, hogy azt képzeled, hogy valamiféle nápolyi központú Anjou birodalomnak Magyarország a gyarmata volt....

A másik, hogy természetes, hogy abban az időben az uralkodóházak a saját érdekeiket nézték elsősorban, az adott országot akkor virágoztatták fel, ha ez egybeesett a dinasztiájuk érdekeivel. Ez a kor ilyen volt, ez minden országban így működött akkor, nem csak Magyarországon. Értelmetlen mai nacionalista szemüveggel a hibákat keresni az akkori emberekben, amikor ők teljesen más gondolkodás szerint éltek. Amikor Nagy Lajos hadat vezetett Nápolyba, hogy megszerezze a családjának a trónt (vagy visszaszerezze), akkor is a dinasztiája érdekei szerint cselekedett, felhasználva a Magyar Királyság haderejét. De ez nálunk senkinek nem okozott problémát, természetes volt, hogy ha a király hadat visel, akkor az ország követi ebben, a király dinasztiájának az ügye az ország ügye volt. Ez így működött (később, amikor a rendi gondolkodás jobban kialakul és fejlettebb lesz, már nem így fog működni, de a 14. század elején még igen). Egyébként az Árpádok is sokszor vezettek hadat külföldre csupán dinasztikus okok miatt, sőt, sokszor a családi perpatvaraik úgy vetültek ki az országra, hogy véres polgárháború gyengítette belülről Magyarországot. Érdekes, ez ellen nem háborog egyikőtök sem...

Teljesen értelmetlen, amit írsz és semmilyen valós ismereted nincs a korról, csak rávetíted, amit bele akarsz látni.

Tovább folytatva az előző gondolatmenetemet: Az Árpád-ház utolsó évszázada is éppen hogy Magyarország meggyengülését eredményezte, már Imre és II. András viszálya, később IV. Béla és a fia polgárháborúja ahhoz vezetett, hogy osztogatták a királyi birtokokat, hogy rálicitáljanak a hívekre, kinek van több. Ez pedig hosszú távon a királyi birtokok lecsökkenését, a királyi hatalom meggyengülését és az oligarchák megerősödését jelentette, éppen hogy az Árpád-ház utolsó évszázadának működése okozta Magyarország szétesését 1301-re.

Az Anjou-ház, Károly Róbert volt az, amelyik ezt az állapotot felszámolta, visszaállította a központi hatalmat, megszüntette a kiskirályok uralmát, visszaszerezte Magyarország külföldi tekintélyét, sőt, messzemenően megerősítette, a magyar gazdaságot pedig Európa élvonalába emelte, talán soha nem közelítette meg Magyarország tekintélye, ereje, feljettsége annyira Nyugat-Európát, mint akkor. Nem értem, kinek mi kifogása lehet Károly Róbert ellen, és nem értem, hogy lehet azt érvnek hozni, hogy nem volt magyar származású, ami egyrészt nem is igaz, másrészt ennyi erővel (mai gondolkodás szerint az Árpádok sem voltak magyarok, mivel Európa összes uralkodóházával rokoni kapcsolatban voltak), de ami a legfontosabb: ez a nemzeti származás abban az időben semmit nem jelentett, abban az időben a társadalmi hovatartozás számított, illetve a személyes hűség egy úrhoz vagy egy dinasztiához. Senki nem nézte, hogy az ura milyen nyelvet beszél, ha hűséget fogadott neki, akkor ő volt az ura, ők így gondolkodtak.

Hozzátéve a fentiekhez, az a király, aki idegen országban uralkodott, legtöbbször magáévá tette alattvalói érdekeit és a királysága érdekében cselekedett, uralkodott.

Nőkre is jellemző ez, XIII. Lajos francia király felesége spanyol volt, spanyol Habsburg, Ausztriai Annának hívták és sokáig Spanyolország javára tevékenykedett francia királynéként is, amikor azonban férje halála után régensnek nevezték ki, igazi francia uralkodóvá vált, saját régebbi családjával is szembeszállt és királysága érdekeiért szállt síkra, amiben az is közrejátszott, hogy volt már gyermeke, akinek a trónját védelmezte, a trónörökös aki XIV. Lajos néven uralkodott később és ezért Anna királynő foggal, körömmel védte az érdekeit, ami egybeesett Franciaország érdekeivel.

Károly Róbert is magyar uralkodóként saját országa érdekében intézte a külpolitikát, csak a származása volt Anjou, de csak részben, amint azt fentebb kifejtették.

Magyar királyként természetesen királysága volt neki az első, mindent annak érdekében cselekedett.

Nagy bel és külpolitikai sikereihez erősen hozzájárult, hogy ekkor van az az időszak, amikor Európa legnagyobb nemesfém bányászata nálunk volt, így gyakorlatilag remek anyagi helyzete volt, ami mind a kereskedelem, mind a bel és külpolitika során kamatoztatható volt, nem beszélve a katonai potenciálról, hiszen mindenre volt pénz és a feudális viszonyok közepette ezt elég jól fel is tudta használni.