Ha a technikai feltételek adottak lesznek érdemes lenne több generációs űrhajókkal útra kelni más csillagrendszerek felé?

Fejlődnie kell a mesterséges intelligenciának és az űrutazás sebességének.

Az intergalaktikus csillagászatnak is, hogy egyáltalán a számba jöhető bolygókat felfedezzük, de aztán nem szükséges élő embereket szállítani, elegendő a mesterséges intelligencia által vezérelt program, amellyel genetikai anyagot juttatunk idegen bolygókra, spermát meg petesejtet és azokkal mesterséges megtermékenyítéssel létrehozni az emberi életet az exobolygón, majd robotokkal felnevelni, illetve biztosítani a kezdeti életet és a tanultsági szintet, egy génbankkal segítve aztán a természetes szaporodást.

Szerintem NEM működne..!

Még az első évtized vége előtt belháború törne ki, az uticélt megkérdőjelezve 2-3 táborra szakadnának és egymást irtanák vagy a hajót is tönkretennék.

Esetleg egy sztálini diktatúra alakulna ki.

Élő emberrel nem működhet az ilyesmi. Erre már voltak kísérletek. Már két ember is túl sok egy hajón.. :)

"Mivel 99.99%, hogy az út negyedénél már beéri és le is hagyja a következő típusú űrhajó."

Jahhaj, régen valamelyik Galaktikában volt egy zseniális novella.

Elindul a többgenerációs hajó, a történet végig követi az eseményeket, első generációk tudományos elhivatottsága, majd lázadások, háborúk a hajó fedélzetén, majdnem teljes kihalás, csak egy fiatal fiú és lány ér oda a célbolygóra, fogalmuk sincs már, hogy honnan, miért indultak, semmit nem tudnak a világról, csak a hajót ismerik, de arról sem tudják, hogy egy hajó.

Megérkeznek a bolygóra, ahol már komplett civilizáció, városok fogadják őket, mert az utánuk indított következő fejlesztett hajók több száz évvel előzték meg őket.

Na igen, erre is van esély.

A sokgenerációs hajó ötlete halott úgy, hacsak nem akkora, hogy egy működőképes méretű társadalmat tud hurcolni.

De igazán tényleg nincs miről beszélni, amíg nem lesz a fénysebességet nagyon jól megközelíteni képes technológia, hogy legalább a hajón utazóknak ne évszázadok teljenek el.

Vagy ha tényleg sikerül megtalálni a kiskaput az einsteini relativitáson és fénynél gyorsabban odaérni. Nem fénynél gyorsabban haladni, mert azt biztosan nem lehet a téridőn belül, de vannak teóriák a téridővel trollkodó megoldásokra, pl. Alcubierre hajtómű.

Amíg ilyenünk nincs, addig marad az ember nélküli szondás bejárás.

Maximum akkor lenne értelme más csillagrendszerek felé venni az irányt ilyen módon, ha a mi Naprendszerünk már képtelen annyi erőforrást biztosítani, ami fedezni tudja az életben maradásunkat, vagy az esetleges terveinket...

Ez elég sokára lesz aktuális probléma. Persze ez rajtunk is múlik. Minél nagyobb az energiaigényünk, annál hamarabb fogy el minden. Ki tudja milyen energiaigényünk lesz 1000 vagy 5000 év múlva... Talán addigra már a Napunk egy Dyson gömb lesz, mert máshogy képtelenek eszünk ellátni az egész Naprendszert benépesítő civilizációnkat.

Amennyiben nem pusztulunk ki valamilyen oknál fogva, akkor az ember folytatni fogja azt amit már 1 millió éve csinál: Fejlődik, kutat, szaporodik, zabál, energiát termel a környezetet kihasználva. A 21. században is ugyan azt csináljuk mint időszámításunk előtt.. Csak most sokkal fejlettebbek vagyunk és ez miatt az energiát és jobban tudjuk hasznosítani és természetesen nagyobb ütemben is használjuk el. Tehát több energia kell, hogy továbbra is folytathassunk emberi életünket. Megváltozni nem fogunk. Mert az evolúció nem szelektál ilyen gyorsan minket mértékletességre. Tehát az egyetlen megoldás az energia még-jobb felhasználása. Ehhez egy idő után a Naprendszer se lesz elegendő. Na akkor le kell lécelni.

Minél hamarabb meg kell tanulnunk a Földi bioszféra nélkül is életben maradni. Először csak a Földön, majd az űrben is. (Ha a földön sikerül, akkor az már nagyon jó) A környezetvédelem is fontos jelen esetben, mert olyan fenntartható gazdaságot kell kiépíteni, ami lehetővé teheti a kivándorlást a Naprendszerben. Ez a Föld bioszférájának megóvása nélkül elég neccesnek tűnik...

És akkor még nem beszéltünk a Földet veszélyeztető kozmikus veszélyekről, amiknek biztos tudatában vagyunk, mégse teszünk ellene szinte semmit. Túlságosan lefoglalja a gazdaságot az emberi igények kielégítése. A környezetvédelem is fontosabb most nekünk mint a kozmikus védelem. Nagyon gyerekesen viselkedünk: Próbáljuk újrafoltozni a bölcsőnket, de nem akarjuk megvédeni a külső veszélyektől.

Az embernek a legfontosabb feladata, hogy megtanuljon mesterséges bioszférát kialakítani, ezzel megoldva életben maradását az univerzumban (mesterségesen) a Föld segítsége nélkül. Ha komolyan vesszük az életet, akkor ezt meg kell csinálnunk minél hamarabb. Minden környezetvédelmi törekvésünk okafogyott, ha ezt nem tesszük meg. Tudom nyugisnak tűnik az űr. DE sajnos csak TŰNIK... Bármikor kipusztulhat az emberiség egy kozmikus katasztrófa következményeképp Akár holnap is úgy, hogy nem is tudjuk előrejelezni a veszélyt. Erre nyilván kicsi az esély, de nem lehetetlen... Az ötöslottót is megnyeri valaki néha...

Először a Naprendszerünket kell benépesíteni, úgy hogy a Földre már ne legyen feltétlenül szükségünk. És akkor elmondhatjuk magunkról hogy kb. védve vagyunk. Ekkor jöhet a kövi szint, hogy más csillagrendszert és benépesítünk. Ezzel már a közeli gamma viharok ellen is nagyobb védelmet vívhatunk ki. Ráadásul még-több energiához juthatunk hozzá...

Ez az emberiség sorsa. Ez vár az unokáinkra. A másik lehetőség a halál: az emberiség lassú vagy gyors, de biztos kipusztulása...

#13: "addig marad az ember nélküli szondás bejárás."

Az sem lesz. Kit érdekelne egy olyan szonda amiről csak évtizedek v évszázadok múlva jön vissza infó és még csak távvezérelni sem lehet.. (csak nézni mint a TV-t)

"Az sem lesz. Kit érdekelne egy olyan szonda amiről csak évtizedek v évszázadok múlva jön vissza infó és még csak távvezérelni sem lehet.. (csak nézni mint a TV-t)"

Hát, lehet, hogy téged nem, de szerencsére vannak, akiket igen, sőt, jogosan feltételezik, hogy az unokáinkat is érdekelni fogja.

Nem ez lenne az első sok generációs kísérlet, aminek az eredményét a kezdeményezők nem élik meg.

[link]

#16: azért én látok némi különbséget egy 3évre kamrába félretett kémcső és egy űrszonda közt..

Hogy mást ne említsek az anyagi vonzatát.. :)

"#16: azért én látok némi különbséget egy 3évre kamrába félretett kémcső és egy űrszonda közt..

Hogy mást ne említsek az anyagi vonzatát.. :)"

Lehet, de nem tudom, jelen esetben a költség miért lenne megkülönböztető jellemző.

A lényeg, hogy a várható tudományos profit nagy, akkor meg miért ne tartson akár évtizedekig?

És költsége. ha sok is, a rajtig van (lézergyorsítás esetén azért még tovább), utána már csak a rádión kell fülelni.

Oszd el a költséget az egész projektidőre (mondjuk 50-100 év?), máris nem oylan rengeteg. :D

#19: Ha pedig az univerzum élettartamával osztom el akkor még kevesebb.. :) Sok sikert kívánok a pénzgyűjtéshez.

A tudományos értékéhez csak annyit, ha a Mars szondák jobban önvezérlők lettek volna kis mi vel akkor is kérdéses mi hasznosat küldtek volna vissza földi iránymutatás nélkül.. (ugyanígy a Plútó esetén)