Az Egri Csillagokban mikor is halt meg Dobo István?

Dobó neve a 2. fejezetben szerepel elsőként.

A 17.-ben ez áll:

A pap ismét megszólalt:

- Te fiú, nem gondolod-e, hogy Dobó meghalt?

- A harcban?

- Ott.

Gergely nem gondolta. Dobó őszerinte legyőzhetetlen volt. Ha egymaga vág is neki a török hadnak, Gergely nem csodálkozik rajta.

Az utolsó részben:

A fegyveres népnek Dobóra villan a szeme. Dobó beleegyezőn bólint.

Nosza, ahány ló van a várban, arra mind katona ugrik. Ki a várból. Elrúgtatnak Maklár felé a török után.

A gyalogosok is ki a várból a gazdátlanul maradt sátorokba. S hordják be szekereken.

Estére valamennyi lovas zsákmánnyal rakodottan tért vissza a várba.

A vár népéből háromszáz halott pihent már lenn a közös sírban, s nyolcszáz sebesült feküdt még szanaszét a szénán, szalmán a vár belsejében.

A főtisztek is mind sebesültek. Dobó, Bornemissza kezén-lábán, Zoltay fekszik, Mekcsey tetőtől talpig a sebek és ütések gyűjteménye, Fügedy három fogával áldozott Mohamednek. Buzogánnyal ütötte ki valamelyik török. De vígan szenvedte, mert a fájósat is kiütötték.

…

A király leküldötte Egerbe Sforzia Mátyás főkapitányt, hogy Dobót és Mekcseyt maradásra bírja. De biz ők hajthatatlanok maradtak.

- Kötelességünket teljesítettük - felelte Dobó. - Bár mindenki teljesítette volna! Adja át őfelségének tiszteletünk és hódolatunk kifejezését.

13-asnak írod? Mert én sokszor olvastam, s pont ezen a lapon láthatsz releváns idézeteket az elejéről, közepéről, végéről.

Vagy egy kritikai kiadásom. Tudni kell Gárdonyiról, hogy történelmi hűségre törekedett. A párbeszédek persze fikciók, de a szereplők a valóságban is léteztek, a főszereplők fiatal kora is nagy vonalakban valós, egyes párbeszédek (pl. Dózsa megevéséről szóló) akár úgy is történhettek. Komoly kutatómunkát folytatott az író, részben ezért is költözött Egerbe.

A könyv végén terjedelmes jegyzetapparátus és névjegyzék található.