És mivan hogyan megés átlehet lépni a fénysebeséegt?

#10: Igen ez a leírás azt igazolja hogy lehet fénynél gyorsabban kommunikálni (csak még nincs erre lehetőség a mai technológiai színvonalon)

1) Létre kell hozni az összefonódott fotonokat, két külön tartályba gyűjteni őket

2) az egyik tartály a földön marad, másik az űrszondával hónapokig repül a Marsig

3) A fotonokat eggyesével olvassuk ki a tartályokból és a földi és marsi kiolvasás ugyanabban a pillanatban ugyanazt az eredményt fogja adni pedig fénysebességgel fél óra lenne a különbség.

Igen az űrszonda ugyanolyan lassan haladt mint a Curiosity, jóval fénysebesség alatt.

Nem technológiai hanem fizikai és elvi akadálya van!

Ez nem így működik egyszerűen ahogy leírtad.

Bármit csinálsz szükséges egy klasszikus csatorna Alice és Bob között, ott van fekete-fehéren.

A jövőben SEM lehet ezt kikerülni, így maximum egy titkosított kommunikációja jó. Ugyanis ilyen módon lehetetlen lehallgatni a qunantum csatornát.

Holnap majd linkelek egy halandók számára is érthető leírást, hogy miért nem lesz megvalósítható a realtime kommunikáció fényévekre ezzel.

Ha megtalálom onnan érteni fogod.

#6: Nem véletlen, hogy „kísérteties” távolbahatásnak hívják az EPR-paradoxon jelenségét. Ugye itt van két részecskénk, aminek valamilyen tulajdonsága – mondjuk a spinje – összefonódott. Mondjuk olyan részecskéről van szó, hogy ha az egyik spinjét megméred, akkor a másik spinje pont az ellenkezője lesz.

Na itt volt Einstein és Bohr között vita. Einstein egy determinisztikusabb magyarázatot adott. A két részecske állapota az összefonódás pillanatában dől el. Kvázi úgy, mintha legyártanánk egy bal- meg egy jobbkezes kesztyűt, nyilván ha az egyiket megvizsgálva azt találjuk, hogy az egy balkezes kesztyű, a másikat megvizsgálva nyilván egy jobbkezes kesztyűt fogunk találni. Tiszta sor, ez egy hétköznapi ésszel jól érthető, egyszerű magyarázat. Bohr viszont azon az állásponton volt, hogy amíg a részecskék tulajdonságát nem vizsgáljuk meg, addig szuperpozícióban vannak, amíg nem nézed meg a kesztyűt, addig bármilyen lehet, egyszerre jobbkezes és balkezes, és egyszerre egyik sem. Nem is arról van szó, hogy folyamatosan „pulzálna” a jobbkezes és balkezes mivolta között, hanem a „bal/jobbkezesség” tulajdonsága nem egy konkrét érték, hanem egy valószínűségi eloszlás, a kesztyű 50-50%-ban bal- illetve jobbkezes. (Leegyszerűsítve más kvantumfizikai eredményekből az következett, hogy a részecskék működése ilyen.) Akkor, mikor megfigyeled a kesztyűt, abban a pillanatban válik mondjuk pont balkezessé – 100%-ban balkezessé és 0%-ban jobbkezessé –, és abban a pillanatban – távolságtól függetlenül – a másik kesztyű ettől fogva csak jobbkezes lehet.

Életükben nem is találtak módot arra, hogy a kérdést eldöntsék. Einstein értelmezésében nincs távolbahatás, viszont Bohr értelmezése közelebb áll más kvantumfizikai jelenségeket – mondjuk az alagút-effektust – leíró magyarázathoz. Haláluk után találtak módot arra – lásd Bell-egyenlőtlenség –, hogy a kérdést eldöntsék, és abból az derült ki, hogy Bohr értelmezése írja le helyesen a jelenséget, Einstein értelmezésének ellentmondanak a mérések. (Einstein amúgy bár a kvantumfizika megteremtője volt, de nem igazán tetszett neki az ennek nyomán formálódó elmélet.)

> A lényeg szerintem: Tárgyakat talán nem, de információt lehet majd fénynél gyorsabban küldeni ha előtte magunkal visszük az ezt biztosító (összefonódott) fotonokat.

És itt van a probléma. A kísérteties távolbahatás bár azonnali és távolságtól független, a segítségével nem lehet információt átvinni. Ha a kesztyűs példánál maradunk, akkor van két kesztyű, az egyik ott van nálad egy dobozban – még nem nézted meg, hogy bal- vagy jobbkezes –, a másik meg mondjuk nálam. Én kinyitom a dobozt és egy jobbkezes kesztyűt konstatálok, mert „azt dobta a gép”. A távolbahatás az, hogy ettől a pillanattól kezdve ha te megvizsgálod a dobozodban lévő kesztyűt, akkor csak balkezes kesztyűt találhatsz benne. Oké. De ennek segítségével hogyan tudok neked üzenetet küldeni? Mert egy másik kesztyűpár esetén meg éppenséggel nem jobbkezes, hanem balkezes kesztyűt konstatálok. Hol ilyet, hol olyat, a hatás „csak” annyi, hogy te mindenképpen az enyémmel ellentétes kezű kesztyűt fogsz látni a dobozban, ha kinyitod.

Most én el akarok neked küldeni egy 1 bites információt, mondjuk azt, hogy „sikerült” vs. „nem sikerült”. Azt akarom küldeni, hogy „sikerült”. Oké, kinyitom a dobozt, találok benne éppen egy jobbkezes kesztyűt. Hogy milyen kezes kesztyűt találok, azt nem én döntöm el, véletlenszerűen fog eldőlni, tőlem és az elküldeni kívánt üzenettől függetlenül. Hol tudom az egészbe beletenni, hogy itt most a „sikerült” üzenetet kellene neked elküldeni? Másik oldalról te is kinyitod a dobozt. Találsz benne 50-50% eséllyel egy bal- vagy jobbkezes kesztyűt. Ebből hogyan olvasod ki azt, hogy én a „sikerült” vagy a „nem sikerült” üzenetet akartam elküldeni? Hiszen ahogy írtam, nem volt ráhatásom, hogy a saját dobozomban lévő kesztyű milyen legyen, tehát a kesztyű bal- vagy jobbkezes mivoltában nincs információ számodra arra nézve, hogy milyen üzenetet akartam küldeni. Akkor honnan tudod, hogy mi az üzenetem?

Azt, hogy a két kesztyű ellentétes, azt is csak utólag tudjuk egyeztetni, ahhoz meg vonatra kell szállni, találkozni, és egyeztetni a méréseink eredményeit. Vagy elküldhetjük email-ben, de akkor sem tudjuk fénysebességnél gyorsabban elküldeni azt az emailt.

~ ~ ~

A kísérteties távolbahatásban pont az a furcsa, hogy tulajdonképpen sem anyag, sem információ nem közlekedik a két mérési pont között. Van valami egyszerre történés, de valójában nincs semmi, ami a két helyszín között közlekedne, aminek a sebességéről beszélni lehetne. Pont ez benne a paradoxon, hogy van egy kétségtelenül kimutatható hatás, de úgy, hogy a hatásnak nincs közvetítő csatornája. Ez a jelenlegi fizikai ismeretünk alapján ellentmondás, de hangsúlyozandó, hogy a jelenlegi fizikai ismereteink alapján. Lehet, hogy egyszer lesz egy olyan fizikai elméletünk, ami megnyugtatóan tisztázza, hogy pontosan mi is történik a kísérteties távolbahatás során, de koránt sem biztos, hogy ebből következik majd az, hogy a fénysebesség átléphető.

Arra sémiképp sincs mód, hogy gyorsítod magad és átléped!

Minden mozgás a téridőn "belül" történik. Magával a térrel (téridővel) kéne bohóckodni valamit, hogy megkerülhető legyen ez a természeti törvényekből következő határ.

Sajnos a téridő szövetének módisítása, kezelése még nagyon sci-fi! Talán pár 100 vagy pár 1000 éven belül lesz már olyan technológiánk ami ezt lehetővé teszi. De ehhez még sok tudományos áttörésre lesz szükség! Persze simán lehet, hogy a természet törvényei nem teszik lehetővé, hogy atomos anyag még csak meg is kerülje ezt a határt.

Szóval kb. azon múlik a dolog, hogy lehet e téridőkaput, vagy térhajtóművet, vagy féregjáratot csinálni mesterségesen. És persze azon is hogy tudunk e elegendő erőforrást biztosítani egy ilyen vagy hasonló berendezés konstruálásához...

Kedves 2sü!

Képzeld van a fénysebességnél sokkal sokkal gyorsabb is! A világegyetem tágulása hihetetlenül gyors és ráadásul egyre nagyobb mértékben gyorsul egészen az idők végeztéig!

Ilyen alapvető dologba bele se gondolsz...

#16: > A mai fizika tudomány szerint még nem megvalósítható, de ha feltételezzük hogy fejlődik és nemcsak a technológia hanem a tudomány is akkor már tudjuk használni kommunikációra.

Vagy nem. Tudományos alapossággal a jelenlegi modelljeinkből tudunk kiindulni. Amit te írsz, az puszta spekuláció, vagy fikció. Tény az, hogy a kísérteties távolbahatásnak a kommunikációra való használatára még elvi ötletünk sincs, mert valójában nem történik sem anyag, sem információáramlás. Minden további dolog spekuláció, „ha öreganyámnak kereke volna” jelleggel.

#17: A fénysebesség, mint határsebessége a !térben! megtett út és idő hányadosaként értelmezendő sebességet jelent. A !térben! haladó anyag, hatás, információ az, ami nem lépheti át a fénysebességet.

De a világegyetem nem a térben tágul. Nem az a helyzet, hogy van egy tér, amiben a különböző objektumok – mondjuk galaxisok – távolodnának egymástól, valójában az univerzum nem tágul, hanem a tér esik át mértéktáguláson. A szemléletes példa lufi szokott lenni, én mostanság inkább egy gumivonalzóval szoktam érzékeltetni, miről van szó:

Van egy gumivonalzód. Rovátkákat rajzolsz mondjuk minden fénymásodperchez. (Gyengébbek kedvéért a fénymásodperc nem idő, hanem távolság mértékegység, az a távolság, amit a fény egy másodperc alatt megtesz, 1 fénymásodperc pontosan 299 792 458 méter). Odateszel egy golyót a 0. rovátkához, meg teszel egy másik golyót a 100. rovátkához. Oké, most elkezded nyújtani a vonalzót, ami miatt újabb és újabb rovátkákat kell rá felrajzolni. Mondjuk 1 perc alatt annyira nyúlik meg a vonalzó, hogy a két golyó között immár nem 100, hanem 1000 rovátka van. Látszólag 900 rovátkával került messzebbre egymástól a két golyó egy perc alatt, ami egy 15-szörös látszólagos fénysebességet jelent.

Igen ám, csak közben a golyók a vonalzóhoz képest nem mentek sehova, egyetlen rovátkával sem kerültek arrébb, a sebességük mindvégig 0 volt. Nem a két golyó távolodott el egymástól, hanem a vonalzó esett át mértéktáguláson. Ettől a látszólagos távolodástól függetlenül ugyanúgy igaz az a fénysebesség korlátja, hogy a golyó egy perc alatt nem képes 60 rovátkánál többet átlépni, a vonalzóhoz képest a sebessége nem tudja átlépni a fénysebességet, azaz térben nem képes fénysebességnél gyorsabban haladni. Ettől ha olyan kis időintervallumot és kis távolságot nézünk, ahol a vonalzó nyúlása elhanyagolható – mondjuk 1 évet és 10 fényév távolságot –, ettől még nem fogjuk tudni megtenni 1 év alatt az a 10 fényévnyi távolságot.

Igen, ez így eléggé absztrakt, elvont. A mi kis időtartamokhoz, kis távolságokhoz szokott agyunk nem is igazán képes ezt jól értelmezni, megszokni is csak úgy lehet, ha alaposan átrágtad magad a relativitáselméleten, és valóban meg is értetted azt. De ennek hiányában értelmes vitát nem lehet folytatni, mert aki ezen nem ment keresztül – nem olvasta el a relativitáselméletet, és nem értette meg annak a lényegét –, az folyamatosan a klasszikus fizikán keresztül próbál értelmezni csak relativitáselméletben értelmezhető jelenségeket. (Ugyanez igaz a kvantumfizikára.) Szóval kb. olyan, mintha az angol nyelvismeret teljes hiányában az angol szavakat a magyar nyelven keresztül akarnánk értelmezni, és ezen keresztül megállapításokra jutni az angol nyelvről. Nyilván ebből csak orbitális sületlenségek jönnek ki.

#18: Nem véletlen említettem már az elején John Bell-t

Ha Einstein-nek lenne igaza akkor a két kesztű közt valóban semmiféle információ nem áramlana (nem lenne rá szükség). De bebizonyosodott hogy az az elképzelés hibás. A két foton közt valamiféle információcsere zajlik időn és téren át azonnal..!

Nyilván ezt te soha sem fogod tudni kihderíteni (ha még elképzelni sem tudod), de szerencsére a tudományos gondolkodásban vannak mérföldkövek, amiket az előző generáció tudományos képviselői lehetetlennek tartottak, ma pedig már lehetségesek. :DD