Mi történhet a világ végén?

Ez a kérdés ezer sebből vérzik.

Ám legyen, ha minden probléma megoldódik, akkor is van végtelen sok felfedeznivaló az Univerzumban.

Csak az unatkozik akinek nincs agya...

> Tegyük fel hamarosan képesek leszünk arra, hogy a semmiből energiát nyerjünk

Akkor feltettük, hogy a világ nem azon fizikai törvények alapján működik, amiket mi ismerünk, egy ilyen feltételezett világban bármi, és bárminek az ellentéte feltehető innentől.

> tehát van ez a maghasadás dolog, amitől már nem is vagyunk olyan messze

Annyira nem, hogy évtizedek óta csináljuk. Pl. a Paksi Atomerőműben. Csak éppen ezzel nem a semmiből nyerünk energiát.

> Aztán képesek leszünk elutazni bárhová, hajlítjuk a teret.

A jelenlegi fizika törvényei alapján ennek a feltételeit nem tudjuk biztosítani. De tegyük fel, hogy igen…

> A nanorobotok majd végzik az ember egészségének karbantartását.

Ja, ezt is el tudom képzelni, remek jó fantáziám van, szeretem a sci-fit, és ez valóban akár egy elképzelhető jövőkép. Nem mostanában fog bekövetkezni, de előbb, minthogy térhajlítással „bárhova” eljussunk.

> Kb minden jelenlegi problémára lesz valami megoldás.

Ez talán a legelképzelhetetlenebb.

> Mit fog vajon tenni az ember?

Megoldásokat fog keresni az új problémákra. Mert olyan nincs, hogy minden problémát megoldasz, minden megoldás egy új problémát fog szülni. Ez már csak ilyen.

~ ~ ~

De enni pl. kell. Nyilván ehhez élelmiszert kell termelni, szállítani, feldolgozni, eljuttatni az emberekhez. Lehet ezt automatizálni? Nyilván, de akkor kell ember, aki javítja az automatikákat, robotokat. Ezt is lehet automatizálni, csak ahhoz is újabb automatizáló folyamatok és eszközök kellenek. Előbb-utóbb kell egy ember, aki megoldja azt a problémát, amit a rendszer önmaga nem tud. Ha meg mindenki felejti az ehhez szükséges tudást, mert annyira jól elműködik a rendszer magában, az sem tart örökké, előbb-utóbb a rendszer széthullik, mi meg feltalálhatjuk újra a kereket.

De van számos olyan dolog, ami nem automatizálható. Mondjuk egy fesztivált nem fog megszervezni semmiféle automatika, sem robot. A színpadon is hús vér embereket akarnak látni a fesztiválozók. Vagy a Mona Lisa képét megnézheted a neten olyan részletességgel, hogy ihaj. (Pl. itt: [link] ) De mégis emberek millió utaznak el Párizsba, fizetnek vaskos belépőjegyet a Louvre-ba, és nézik meg az !igazit! 3 méterről, sokkal kevesebb részletet látva, mint a netről letöltött képen. De nem csak a festményre igaz ez, többre értékelünk egy kézműves sört, mint egy tömeggyártotatt, többre értékelünk egy kézzel készült ételt, ruhát, gyűrűt, mint egy tömeggyártottat.

Az emberek egy jó részének mindig lesznek ötletei, amiket meg akar valósítani. Mindig lesz benne kíváncsiság, mindig tanulni akar valamit, meg akar ismerni valamit. Rengetegen lesznek, akik el fognak kapálgatni a kertbe, vagy szánkót fognak barkácsolni a műhelyben, nem azért, mert ne lehetne olcsóbban és kényelmesebben répához, vagy szánkóhoz jutni, hanem mert alkotni öröm.

De oké, ha mindent automatizálunk, akkor a kétkezi munkának nem lesz nagy értéke. Viszont mivel nem lesz nagy értéke, olcsóbb lesz azt alkalmazni, így mindig lesz fizikai munka is, és mindig lesz ember, aki hajlandó lesz dolgozni, valamilyen extráért cserébe.

Tegyük fel.

De a maghasadás nem a semmiből nyer energiát.

Nem hajlítjuk a teret, bármilyen erőművészek leszünk is. Legfeljebb képesek vagyunk felismerni, hol hajlik és miképpen. De ettől sem eszünk képesek bárhová elutazni.

A nanorobotok végzik. Amíg az ember meg nem hal. Mert az különbség, hogy az ember amíg él, milyen minőségben teszi, és az, hogy az ember meddig él. Ez nem a nanorobotokon múlik, hanem az ember DNS-én. Azt már nem tehetjük fel, mert akkor nem emberről beszélünk.

Kb. nem lesz. Ez feltételezné, hogy a világunk véges, a tudásunk képes végtelen lenni.

Egyszóval minél kisebb a tudásunk, annál könnyebben tudjuk elképzelni, hogy eljön az idő, mikor semmi dolgunk. És minél nagyobb, annál nehezebben. És van egy ne mis olyan nagy tudás, mikor kijelenthetjük: nem jön el ez az idő. A fantáziában eljöhet, minél nagyobb a tudása valakinek, annál gazdagabban tudja elképzelni. ÉS annál biztosabban tudja, mi a különbség a képzelet és a valóság között.

Végső kérdésedre: az ember teszi a dolgát úgy, ahogy most is. Talán másképp, talán más célokért, de teszi. Van egy másik opció is: az ember úgy teszi a dolgát, hogy kipusztítja önmagát. Akkor nincs miről beszélni, nincs ki beszéljen.