Damszkuszi pengékkel kapcsolatban több kérdés?
Nem tudom melyik kategóriába illik ez a kérdés, ha nem itt a helye akkor elnézést.
1.: Kovácsolás után az acélt milyen anyagba mártják bele? Amitől az acél a jellegzetes mintázatát kapja?
2.: Hány rétegtől számít a damaszkuszi acél elfogadható minőségűnek? Ugy hallotam, hogy 72 rétegtől, de kiváncsi vagyok több ember válaszára.
3.: Tegyük fel, van egy damaszkusz kés. Szabad szemmel meg lehet-e mondani körülbelül, hogy hány rétegű az acél? Ha igen, miből? (Penge legnagyobb vastagságánál) késeknél általában 3-4mm
4.: Melyik acélokból szokták kovácsolni a damszk acélt? A legkedveltebb acélokra vagyok kiváncsi.
Nagyon érdekel a téma szóval részletes válaszokkal ne kíméljetek!
1. savas maratás. Az eltérő szövetszerkezetű részek eltérő mértékben maródnak, ez hozza ki a mintát. De ne keverjük a damaszkuszi kardacélokat a damaszkolással, az utóbbi csak a maratásos dekor technikát jelöli, a damaszkuszi acélnál ez csupán egy végső lépés (azonosan a japán katanákkal).
2. itt egy közkeletű tévedés áll fenn. A damaszkuszi acél pengék magas széntartalomra cementált acélból vannak, ahol a magas széntartalom miatti cementit tűk ridegségét a sokszoros átkovácsolással szüntették meg, a cementit tűket apró szemcsére, gömbökre törve.
Az általad említett hajtogatós kovácshegesztést a japán és kínai kardkészítők használták. Ott a rétegek száma a hajtogatásból származik, a nyolcszor hajtogatott acél 2^8 réteget tartalmaz.
A vikingek hosszúra nyújtott, eltérő széntartalmú szálakból csavartak egy hengert, ezt kovácsolták át, a japánok és kínaiak pedig lemezzé kovácsolt acélt hajtogattak és kovácsoltak át újra. A damaszkuszi kard nem tartalmaz ilyen hajtogatást, hanem a vikingek módszeréhez hasonló, szálakból, szalagokból történő összekovácsolást használtak. Nem volt jellemző, hogy 7 rétegnél többet használjanak.
Ja és ez csak a kard magja, az élek homogén anyagból voltak kovácshegesztéssel hozzá hegesztve.
(jellemzően minél kisebb, finomabb és kevésbé látható volt a mintázat, annál szívósabb volt a kard, valamennyire viszont látszania kellett, mert csak ez volt a látható bizonyítéka a megfelelő széntartalomnak).
3. Mint feljebb áll, damaszkuszi acélnál nem ez a mérvadó, mert nem réteges kovácsolt. Ha sima salakos bucavasból volt, kifejezetten rideg, vacak volt, persze a sok átkovácsolással ez javult, de az igazi jók az először szénmonoxidban széntelenített , majd faszénben cementált (olvadásig melegítve, ami segítette a salak elválását a színfémtől) tégelyacél alapúak voltak, mindkét lépésnél kikovácsolva a salakmaradékot.
4. Érdemes külön utánaolvasni a wootz- és a bulat acélnak. Ezek voltak az igazi jó minőségű alapanyagok. Magas tisztaságú acélpogácsák, némi speciális természetes ötvözővel, eredeti származási hely India, innen hordták szét a kereskedők az egész világon. A japán katanák és a kínai kardok eredeti alapanyaga is ez.
De azokat TÉNYLEG hajtogatva kovácsolták, plusz eltérő széntartalmú belső és külső rétegekkel (japán kardoknál a magas széntartalmú réteg került kívülre, belülre az alacsony széntartalmú szívós mag, a kínai kardoknál a szívós réteg volt kívül, a kemény, ridegebb magas széntartalmú volt belül, ami csak az éleknél bújt ki a külső puhább rétegből).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!