Hogyan képzeljem el a kvantumfizikát, ha a modellek nem a valóságot írják le, csak eszközt adnak, amivel kísérleti eredményeket lehet megjósolni?
Mi az, hogy a kvantummechanikai valóságot nem is lehet leírni?
Hiszen egy rakás technológiánk alapul kvantummechanikára.
Flashdrive, SSD, mikrochipek s ezeknél jóval kezdetlegesebb elektronikai eszközök, mint CRT kijelzők.
Egy adott eseményt nem lehet pontosan megmondani - de minél több hasonló eseményt nézel, annál pontosabban meg lehet mondani, hogy milyen valószínűséggel mi fog történni.
Ugyanúgy, mint pl. a dobókockánál: fogalmad sincs, mi lesz a következő dobás. 1-től 6-ig lehet, ennyit tudsz.
De ha dobsz 10000-t, akkor már minden szám elég pontosan 1/6 eséllyel jön.
Matematikában a mátrixok ismerősek?
Nagyon sok mindenre alkalmazható számítási módszereket adnak.
Az alap mátrix sorokból és oszlopokból álló "számtéglalap", így kétdimenziós, de a dimenzióinak száma pofátlanul növelhető akármeddig. 3D mátrix ábrázolható egy kocka pontjaival, de mit kezdesz a 4, 5 stb. dimenziósokkal?
Nem hogy lerajzolni nem tudod, de elmagyarázni sem, hogy néz ki. Ettől még tökéletesen lehet vele számolni.
Sok ember háromdimenziós objektumokat sem képes fejben elképzelni, látnia kell, hogy használni tudja, más gond nélkül megszámolja fejben egy 4 dimenziós kocka oldalait, éleit stb.
A kvantumfizika is ilyen annak, aki érti, használja.
Egy, a hétköznapi megszokásoktól eltérő absztrakciót igényel.
Amíg nem érted, nem fogod "látni" a fejedben.
Irigylem a problémádat. Nekem már a modellek sem igazán férnek a fejembe. Bőven elégedett lennék, ha el tudnám képzelni azt, hogy valamelyik modellel azonos a valóság, abban élek, ilyesmik.
Megérteni meg? Keresgélj a google-lel minél egyszerűbb leírásokat és magyarázatokat.
Értem az n-dimenziós vektorokat.
Világos, hogy ahogyan egy 2 vagy 3 dimenziós koordináta rendszerben egy rendezett pár vagy hármas egy vektort ad meg, aminek például abszolútértéke a hossza 2 vagy 3 dimenzióban, és.világos, hogy analóg módon 1000 dimenziós vektor abszolút értéke is számítható (gondolom ezt már 4 dimenziótól felfelé necces hossznak nevezni).
De a probléma az, hogy hiába modellezzünk kvantum fizikákban. A lerajzolt ábrák csak modellek, nem kis golyók a részecskék, hanem.... Hanem semmi nem írja le, hogy mik.
Így olyan a kvantummechanika, hogy azt szó szerint nem is lehet elképzelni, csak modellekel előre számolgatni, hogy mit fogunk mérni.
"Így olyan a kvantummechanika, hogy azt szó szerint nem is lehet elképzelni, csak modellekel előre számolgatni, hogy mit fogunk mérni."
Mindent modellekkel számolunk. Az általad értett vektorokat is.
Csak azt tudod vizualizálni magadban, ezt meg nem.
Egy hat elemis mezőgazdasági segédmunkás lehet, hogy a vektoraidat sem tudja vizualizálni.
Egy kvantumfizikus meg azt is, amit számol, csak nem úgy, hogy azt át tudná adni, mert ezek a modellek nem fejezhetőek ki hétköznapi vizualizációs magyarázatokkal.
De ehhez nem kell kvantumfizika. Aki el tud képzelni egy n dimenziós skalárteret, emelem neki a kalapom.
Ezt a részét jól látod kérdező. Nem tudjuk elképzelni, mert mi makroszkópikusak vagyunk, így látunk, így fogunk, így érzékelünk.
De a modelljeink jól működnek, hiszen te mondod, van mindenféle eszköz erre épülően. Használod is őket.
De mondok durvábbat. Ferde falap. Rajta golyó gurul. Emeljük a lapot. Ismét gurul. Megvan? Általános iskolai fizikaóra. És kapaszkodj! Amit láttál, nem igaz! Helyesebben, nem pontosan úgy van. Azt is modellezed. És az nem felel meg a valóságnak! Azt szokták mondani: ideális esetben... Leng a golyó, kiszámítod a lengésidejét, kitérését stb. Csakhogy az hamis! Ideális esetben igaz! A valóságban nem annyi! Mert egy csomó dolgot nem vettél figyelembe. Viszont mindenki így számol, és eddig (pár ezer éve) nem történt baj. Mert van egy fontos másik fogalom, a hibahatár. Amíg az belül van egy bizonyos értéken, a valóság helyett modellt használunk mindenütt, nemcsak a kvantumfizikában. De mindig kiszámítjuk a hibát. A kvantumfizikában is! Ezért gyárthatunk modellen alapuló eszközöket, amelyek kiválóan működnek.
Egyébként a kvantummechanikában pontosan annyira lehet a valóságot leírni, mint bármi másban. Egy jól megfogható test (mondjuk autó) mozgása annyira bonyolult, hogy nem azt, hanem az illeszkedő modelljét írjuk le. Méghozzá sokféle módon, mindig az éppen vizsgált tulajdonság szempontjából a lehető legpontosabban, eközben más, szempontunkból lényegtelen (de nagyon is létező!) tulajdonságát elhanyagoljuk. Ezzel a modellel tudunk számolni, ezt tudjuk kiértékelni, ebben tudunk döntéseket hozni. Hogy a döntéseink helyesek, az azon múlik, a modellünk és a valóság közötti eltérést (hibát) mennyire tudjuk becsülni. Ha a technikánk jó, és a hiba kicsinyek bizonyul, kiváló eszközt készítünk.
A tudományon mindent lepontoznak, ami értelmesnek és összefogottnak tűnik.
Sajnos elmebetegek is járnak ide,és így vezetik le a feszültségüket.
Még mindig jobb, mintha az utcán köpne le.
"Még mindig jobb, mintha az utcán köpne le."
Épp azért vannak itt, mert azt nem merik. Vagy csak hátulról, tanúk nélkül.
Wtf. Dehogy is. Pl ott vannak Malac, szintaktikailag is alig értelmezhető ömlengései, mindig 100%-on, csak mert hosszúak.
Ez pl mégis mi akar lenni:
> 3D mátrix ábrázolható egy kocka pontjaival
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!