Szerintetek van vizsgálni ezt a kérdést?

Ebben mi az újdonság?

847362646 publikáció foglalkozik ezzel a témával.

Mindenféle adatok és hozzáértés nélkül, pusztán csak úgy elgondolkodva nekem lenne egy hipotézisem. Én azt gyanítom, hogy az olyan szakmáknál lényegtelen a hierarchiában alattad, feletted lévő személyek neme, ahol a folyamatok, döntések racionálisabb, egzaktabb jellegűek, ahol a kapcsolatok információs tartalmában sokkal inkább számok, érvek, objektíven eldönthető viszonyok dominálnak. Ha kimutatást kell készíteni a tavalyi év bevételeinek összetételéről, akkor ott mindegy, hogy ezt az utasítást ténylegesen egy nőtől, vagy férfitól kapod, nem ő a forrása ennek, hanem maga a rendszert. Másik oldalról lehet, hogy ott tűnik lényegtelenebbnek a kollégák neme, ahol a munkafolyamatokat jórészt egyedül végzi az ember. Mert valahol egy kicsit lényegtelenebb, hogy az adott munkatárs egy kedves, vidám, optimista ember, vagy egy arrogáns, agresszív barom, mert az érintkezés kimerül annyiba, hogy megkapja a feladatot, onnantól kezdve meg az számít, hogy az adott kimutatás ott van-e az asztalon az adott határidőre, vagy sem, kevés, vagy sok hiba van-e benne.

Más a helyzet, ahol a munka folyamatában erősen megjelennek érzelmi jellegű tényezők, ahol bizalmi viszonyok alakulnak ki, ahol a munkavégzés során nagyobb kooperációra van szükség. Az egészségügyben azért érezhető, hogy van egy érzelmi viszony. A kereskedelemben is. Magának az ügyfélnek sem mindegy, hogy az adott szolgáltatást egy unott, ellenszenves ember látja el, vagy egy odafigyelő, kedves, előzékeny ember. A munkatársak közötti viszonyban is megjelenik ez, így nyilván a vezető-beosztott viszonyban. Olyan kérések, iránymutatások vannak, amik nem racionális, objektív alapokon nyugszanak, hanem szubjektív jellegűek, stílustól, habitustól függőek, amivel sokkal könnyebb egyetérteni vagy nem egyetérteni. Itt a nemek általánosságban eltérő értékrendje miatt az eltérő nemű kapcsolatok sokkal inkább adnak okot súrlódásokra. Oké, nyilván minden egyén más, egy-egy egyén eltér – akár nagy mértékben is – a tipikustól, átlagtól, de mégis van egy tipikus habitus, attitűd az egyes nemekre nézve, amiben van eltérés férfi és nő között.

De nem tudom, ezt lehet-e jól, illetve milyen paraméterek mentén lehet jól vizsgálni. Talán azt lehetne vizsgálni, hogy a vezető és a beosztott között mennyire gyakori az együttműködés, kommunikáció, mennyire nagy részét teszi ki ez a munkának, szemben azzal, hogy mekkora hányadban történik a munkavégzés egyedül, másokkal való kommunikáció nélkül.