Mekkora nagyításra van szükségem ha molekulákat akarom vizsgálni?

Volt már a kérdés, nézd vissza.

Csak egy kis javítás:

ha MOLEKULÁKAT szeretnél vizsgálni, arra ma kizárólag az alagútmikroszkóp alkalmas, az pedig nem hobbidarab!

Az IBM-es fiúk játszanak pl. ilyennel - nézd meg:

[link]

A molekulákat azért nem lehet fénymikroszkóppal látni, mert sokkal kisebbek, mint a látható fény hullámhossza, márpedig a fénymikroszkóp felbontóképességét a fény hullámhossza határozza meg, ennél (lényegesen) kisebb részleteket nem lehet vele elkülöníteni (egészen pontosan nagyjából a hullámhossz fele a felbontóképesség határa). (Ma már vannak olyan speciális fénymikroszkópok amivel ennél is kisebb részleteket lehet megjeleníteni, de ilyenhez elég sok zsebpénz kell.)

A fénymikroszkópok felbontása (a zárójelben említetteket nem számítva) kb. 0,2 mikrométer, emiatt a legnagyobb nagyítás 1500-2000x körül szokott lenni. (Ezt a nagyítást nem nevezném éppen hasztalannak, a sejtalkotók, baktériumok vizsgálatában nagyon fontos volt a maga idejében - és ma sem elhanyagolható.) Azonban ekkora nagyításhoz is speciális mikroszkóp kell, megfelelő objektívval és a hozzá tartozó immerziós olajjal, a használata sem túl egyszerű, és meglehetősen drága is. A hobbi mikroszkópok maximális nagyítása 400-600x körül van (az ennél nagyobb nagyítások - ha vannak - általában nem adnak éles képet.)

A baktériumok ekkora nagyítás mellett legfeljebb kis pontnak, esetleg karikának látszódnak. Vér tanulmányozható festés nélkül is, vérkenetet készíteni viszonylag egyszerű. Emellett még viszonylag könnyen tanulmányozhatók a növényi részek, lehet például lenyomatot (vagy akár nyúzatot) készítve vizsgálni a gázcserenyílásokat, keresztmetszetet készíteni és vizsgálni, a plazmolízis jelenségét vizsgálni (például hagyma sejteken), vagy kristályzárványokat megfigyelni (szintén lehet hagymában találni). Meg lehet próbálni egysejtűeket is gyűjteni (esetleg szaporítani). Kisebb nagyítással rovarok testrészeit is meg lehet figyelni. Állati szövetekből metszetet készíteni sokkal nehezebb, és általában festeni is kell. Ha van rá tőke, ilyeneket készen is venni.

.....

Az 5. válaszoló alighanem az elektronmikroszkópra gondolt, ahol elektronsugarakkal készítik a képeket, de itt nem erről van szó. Az alagútmikroszkóp egy apró tűn átfolyó áramot méri. A tű nagyon közel van a mintához, így érvényesül az úgynevezett alagúthatás (az elektronok átjutnak az energiagáton elegendő energia nélkül). Az alagúthatás mértéke nagyon erősen függ a távolságról, így a minta felszínét le lehet tapogatni.

Megjegyzem, az atomerő-mikroszkóppal is hasonló felbontás érhető el.