A nők miért nem szeretnek / tudnak sakkozni?

A sakkban az alaplépések megtanulása után jönnek a taktikák kialakításai, a 'cselek', amikor valaki pár lépéssel előbbre gondolkodik és ebből akar előnyt szerezni magának.

A további fejlődésre lehetőséget ad a stratégia kialakítása, amely lehet védekező, vagy támadó, de az alapja az, hogy vannak pozíciók, amik fontosak lehetnek később, ezeket a játékos azért lépi meg, mert tudja, hogy előnyösebb helyzetbe kerül, később támaszkodhat ezekre az állásokra, olyan lehetőségei lesznek, amik más lépés esetén nem várhatóak.

Ilyen jellegű lehet például a király és a vezérgyalog kettővel megtolása, hiszen akkor a futók terepet nyernek, vagy a huszár elhelyezése az ötödik sorban, biztos pozícióban, de megvannak a megfelelő védelmi stratégiák is, csak a legegyszerűbbeket említettem, de ezek elsajátítása rengeteg gyakorlás és elemzés során szerezhetők meg.

Volt egy időszak, amikor napokon keresztül képes voltam sakkozásra, de könyvekből is művelődtem, főleg a megnyitáselméletet tanulmányozva, vagy feladványok megfejtésével mélyítve ismereteimet.

Ki lehet mondani, hogy a nők talán kevésbé érnek rá órákon keresztül ilyen problémákkal foglalkozni, ez lehet az egyik ok, a másik pedig talán a teljes koncentráció, ami nálam azt okozta, hogy sokszor szerteszét hamuztam, kiégettem az asztalterítőt a csikkekkel, tisztára torzonborz volt a külsőm néha, mert semmi másra nem figyeltem, annyira a játékra összpontosítottam, volt olyan barátnőm, aki el is hagyott annak idején emiatt.

Mellesleg csupán másodosztályú minősítést tudtam szerezni, aztán később már nem jutott időm a játékra, bár manapság is szeretek sakkozni, de csak a komputert gyalulom abban a fokozatban, ami még nem túl lassú.

Bizonyára a nők is képesek lennének magas fokú szintre jutni a sakkban, de az általános társadalmi szerepvállalásuk kevesebb lehetőséget enged erre.

Egy szint után nincs mese, a sakkal komolyan kell foglalkozni, ha eredményeket akar az ember elérni, de a nőknek más dolguk is van, erre nem jut annyi idejük, mint a férfiaknak.

Amiért jóval kevesebb a mérnök, programozó nő is.

Két oldalról közelíteném meg a dolgot. Egyrészt a társadalmi, nevelési oldal... egyszerűen nem tartják nőiesnek a sakkot. Túl kockának tartják, fiúsnak, vagy "gyíknak".

Másfelől viszont bizony vannak a férfi-női intelligenciában különbségek. Nem mennyiség, vagy minőség hanem jelleg.

A férfiaknak az évmilliók alatt vélhetően jobban kifejlődött a nagy átfogó stratégiai taktikai érzékük. A férfiak a teljes tájat egészében szemlélik, a nők inkább a részletekre apróságokra figyelnek, fákra, levelekre, virágokra. A vizuális memória és a tervezés is hasonló lehet.

Persze ezt manapság a feminizmus előretörésében tilos hangoztatni, pedig nem degradáló, egyszerűen csak másban vagyunk jók.

Ezek persze nagyon komplex genetikai és környezeti, társadalmi hatások összessége. Lehetetlen külön vizsgálni. Maximum ha gyerekkoruktól kezdve 50-50 férfit és nőt vegyesen nevelnénk a társadalomtól elzárva és sakkozni tanítanánk őket, rájuk bízva szeretnék e csinálni.

Kíváncsi lennék statisztikailag melyik nem lenne jobb a sakkban illetve hányan választanák, sztereotípiáktól lecsupaszítva.

Lehet 50-50% jönne ki, és kiderülne a genetikának kevés szerepe van. Lehet viszont a férfiak továbbra is dominálnának a téren öröklődő mintázatok révén.

Azért a Polgár-lányok szerintem nem osztanák a véleményedet. ;)

Az iskolás sakkversenyekre meg azért megy több fiú, mert a szülők - az évszázados buta szeterotípiáknak engedve - inkább a fiúkat fogják unszolni, hogy sakkversenyre menjenek. Mert bár a lány lehet, hogy jobb képességű, de ő inkább csak babázzon meg főzzön, az való neki.

A személyes tapasztalatom az, hogy 50-50% a jó sakkozók aránya a nemek között. Ugyanígy más területen, ahová matematika vagy logika kell, szintén. Persze, mint mondtam, az már más kérdés, hogy egy fiúra feleolyan képességekkel is ráerőltetik a matekot, meg a műszaki tudományokat, mert "neki az való", de ha megnézed a jó teljesítményt nyújtó embereket, nem fogsz olyan brutális nemi fölényt tapasztalni.

Arról pedig, hogy 15 éves magántanári pályafutásom alatt mennyi matematikai analfabéta fiúval találkoztam, tudnék rengeteget mesélni.

F 36

23: A Polgár lányokra hivatkozni olyan, mint Marie Curie-t emlegetni annak bizonyítására, hogy igenis vannak tudós nők is. Persze hogy vannak, csak jóval kisebb számban.

A statisztikák nem hazudnak, a 12%-os reprezentáció elég árulkodó, és ennek semmi köze semmiféle mondva csinált "sztereotípiákhoz", meg "társadalmi elvárásokhoz", a mai fiatalok kb tesznek magasról az efféle elvárásokra, azt csinálják amihez kedvük van.

A matematikáról csak annyit, hogy a sakkhoz nem sok köze van, ahhoz ugyanis másfajta készségek szükségesek. Az 50%-50%-os jó sakkozó arány akár igaz is lehet, de a statisztikai tényeken nem változtat, azaz hogy a fiúk jóval nagyobb arányban érdeklődnek a sakk iránt mint a lányok.

"A személyes tapasztalatom az, hogy 50-50% a jó sakkozók aránya a nemek között."

Jaj hát szinte gondoltuk :)

Bírom ezeket a kétségbeesett kapálózásokat.

Beszéljünk az autóban olajat otthon lecserélőkről :)

Gondolom az is 50-50, igaz?

Jézusom, ne általánosítsatok már.

Én is fiatal nő vagyok, TTK-ra járok, szóval nem ijedek meg a bonyolult dolgoktól. Ennek ellenére nem szeretek sakkozni, kiskoromban megtanultam, de sosem érdekelt így el is felejtettem.

Nem kell olyanokkal jönni, hogy a férfiak gondolkodása sokkal de sokkal józanabb, összetettebb mint a nőké, amíg az útszéli munkás utánam fütyörész egyetemi órák után. Hagyjuk már ezt, nevetséges.

Engem egyszerűen más dolgok kötnek le, ahogy valószínűleg sok lányt/nőt.

26: Nem az lett leírva, hogy a férfiak "józanabbak és összetettebbek", hanem az analitikus logikai gondolkodás valamint vizuális memória _általában_ jobban működik náluk. De ettől még fütyülhetnek utánad az utcán, a kettő nem zárja ki egymást :)

Bár gondolom sejted, ebben a topikban most éppen nem az útszéli munkásokról van szó..

Ami az általánosítást illeti; általánosítunk, hiszen épp ez a dolog lényege: a statisztikai elemzés már csak így működik.

Több dolog keveredik itt, és a kérdés megválaszolása valóban nem egyszerű.

Kezdjük ott, a sakknak nagyon sok szintje van. Szakértők szerint profivá akkor válik valaki, ha nagyjából tízezer órát foglalkozik vele intenzíven. Ez nagyjából 5-6 év, minden napján 5 óra foglakozás. Nemcsak elhatározás, nemcsak képesség, de körülmények és más feltételek kellenek ehhez. Viszont aki megteszi, az egy állást egyetlen pillantás alatt mér fel, és jut eszébe sok változat a szükséges lépésre. A kezdőnek még iszonyú erőfeszítéssel is csak pár változat jut eszébe, azt is inkább akkor kreálja. Hogy ez miért így van, ahhoz a gondolkodás szerkezetét kell vizsgálni.

A Polgár lányok valóban zsenik. Két fontos momentum. Az apjuk csecsemő korukban határozta el, hogy sakkozókat nevel belőlük, talán éppen azt bizonyítandó, a nők is képesek bármire. Erre tette az életét, minden ekörül forgott. A kisgyermek minden információt magába nyel, amit a környezetétől kap. Ezért lesz az ingerszegény környezetben felnövő gyerek (fiú és lány!) zárkózott, mogorva. Nincs sikerélménye. És ezért lesz nyitott, kíváncsi értelmes felnőtté a szeretetben és sikerek között felnövő, irányított, és nem szabadjára engedett gyerek. A Polgár lányoknak könnyű volt, minden ekörül forgott, minden siker, minden szeretet, minden öröm emiatt érte őket. Sklodowska esete teljesen más őt a nyomorból eredő „csak azért is” konokság hajtotta Franciaországba, és ott volt akkora szerencséje, hogy Curie-be botlott.

Az ember evolúciós okokból jobban kerüli a veszélyt, mint amennyire a sikert hajszolja. A veszély bizonytalanság. A tudatlanság bizonytalanságot szül, hozzá jön a sikertelenség élménye, ez kiváló ok a dolog megutálására. A sikert a kíváncsiság hozza, ezt is gyerekkorunkból hozzuk anélkül, hogy tudnánk. A siker motivál, foglalkozunk a dologgal, mert újabb sikert remélünk. Ez tudást eredményez (tapasztalatot, gyakorlottságot), az meg újabb sikert. Persze hogy szeretjük csinálni. De ezek a dolgok részben gyerekkorunkból jönnek, részben a folyamatos körülményeinkből. A diákok többsége ezért utálja a matekot, nem pedig hülye hozzá. Helyesebb azt mondani, hülyévé tették.

Az ember kétféleképpen gondolkodik. Egyrészt az agya egy része asszociál, ez villámgyorsan történik, és a tudásából, emlékeiből, tapasztalataiból merít. Viszont „felelőtlen”, nem vizsgál semmit, ami bevillan azt elfogadja. És eszerint cselekszik. Néha jól, néha ostobán, elhamarkodottan. Külön inger (vagy erős felkészültség, ennek megtanulása) kell, hogy az ember izgalomba hozza az agya másik részét. Ez mérhetetlenül lusta, és ezer okot keres, hogy ne kelljen dolgoznia. Ha talál, marad az esetleg hamis ötlet és baj lesz. Ha viszont munkába áll, elemez, rendszerez, logikát keres. Már, ha van miből, azaz vannak ismeretei az adott témában. És ekkor – valamennyi gondolkodás után – rátalál a helyes válaszra.

A nők és a férfiak agya evolúciós munkamegosztás révén más szerepekre van kihegyezve. Ez nem kizárólagos, hiszen vannak nőies (gondolkodású) férfiak és férfias nők. Az idők során ezeket a szerepeket az ember szétválasztotta, ettől lettek a női tevékenységek és a férfi tevékenységek. A kisgyerekeket eszerint nevelték. Természetes, hogy felnőtt korukra eltérő volt az ismeretük, gondolkodásmódjuk, érdeklődésük. Ismerünk férfias uralkodónőket, őket erre nevelték, mert nem volt fiú utód. Nem az agyuk volt más, a nevelésük. Fontos hangsúlyozni: nem alá-fölé rendeltségi viszony ez a különbség, hanem szerepmegosztó. Csak rövid ideje és relatíve kevés kultúrában kezd az a különbség eltűnni (leszámítva a természetes biológiai különbségeket – de itt most gondolkodásmódról van szó). És ez az eltérés például a sakkban is észrevehető. Aki úgy gondolja, nem szereti, ne a nőiségében, hanem a gyerekkorában, neveltetésében, játékaiban keresse a különbséget, hasonlóan a férfiak esetén is erről van szó. Egyébként nem kevésbé népes és minőségű női sakkvilágbajnokságok is vannak. Csiburdanidze például szintén kipróbálta magát a férfiak között, és igen kiváló eredménnyel. Ő is tipikusan a dac-gyerek. Ahonnan jött, ott a nők jogai az átlagnál is kevesebbek (voltak akkor).

Összesítve: lehetnek egyéni eltérésekre példák. Lehetnek teljesítménybeli eltérések. Ezek a sakktól független neveltetési szokásokra és körülményekre vezethetők vissza, nem arra, hogy a nők agyberendezése erre kevésbé alkalmas, ezért nem is szeretik a sakkot. Sok más esetben is erről van szó.

A neveltetés bizonyára igaz, de az adottságoknak is számítania kell.

Én például rengeteget foglalkoztam képzőművészettel de hiába csodáltam a festőket, szobrászokat, sajnos nincs különösebb tehetségem hozzá, van viszont a zenéhez.

Már egészen korán felfigyeltek rám az énektanáraim, szépen, tisztán énekeltem, ám később a hangom elromlott, de sajnos zenélni csak elég sokára és nem is kellő intenzitással kezdtem tanulni, így valószínűleg egy vagyok a sok elkallódott tehetségből, ennek ellenére szoktam és szeretek is különféle hangszereken játszani, csak sajnos nem túl magas színvonalon, legalább is mindig elégedetlen vagyok a saját produkcióimmal.

Vagyis mégiscsak kell lennie valamilyen adottságnak a sakkhoz is, mert nem véletlen, hogy sokan unalmasnak, mások meg érdekesnek találják, de természetesen ezután már számít a neveltetés, vagy a sikerélmény is, nyilván a kettő kombinációja adja az eredményt, arról nem is beszélve, hogy a sok eltöltött idő alakítja is a gondolkodást, akárcsak a fizikai sport, amikor a testedzéstől megizmosodik az, aki végzi a tevékenységet.

Az elemzőképesség is fejlődik, változik a gondolkodásmód, éppen a sok gyakorlatnak köszönhetően.

Léteznek persze született tehetségek, mint mondjuk Gauguin, aki csak felnőtt korában kezdett festeni, de azért ő soha nem tanult meg úgy rajzolni, mintha már korán a festésnek szentelte volna az életét, de a kirobbanó tehetség megtalálhatja az utat, bár az alapokat neki is el kellett sajátítani.

Ha ekkora a különbség a két nem statisztikai adatai között, akkor valamilyen adottságnak is kell a háttérben lennie, hiszen amint írták, manapság már kevésbé dominálnak a sztereotípiák, ha egy gyerek sakkozni akar, akkor meg is teszi, mindegy, hogy fiú, vagy lány, de ha nem akar, akkor annak lennie kell oka is, miért unalmas a számára a tevékenység?

#27, Hagyjad... mondtam én, hogy tudományos szinten erről érdemben nem lehet beszélni, amíg a feministák idejönnek hőbörögni.

Ez ilyen, már régóta nincs igazi szólásszabadság, csak mézes mázos polkorrektség. Ha férfi vagy akkor kuss a neved.