Mi hiányzik azokból az átlagos, illetve jó képességű mai kutatókból, amelyek Eulerben, Newtonban, Leibnizben, stb. nagyobb tudósokban megvoltak?

Semmi különbség nincs köztük igazából, a mai tudós is pont ugyanolyan, mint a 100-200-500 évvel ezelőttiek. De amit egy ember egy élet alatt képes megfejteni az univerzum titkaiból, azt már megfejtettük, jobbára csak olyan kérdések maradtak, aminek megválaszolásához egy ember kevés önmagában, még ha egy életen át is kutatja az adott kérdést.

Ez kvázi ugyanaz, mintha azt kérdezted volna, hogy régen mennyi mindent találtak fel, mennyi korszakalkotó találmány született egy-egy ember keze alatt is hajdanán, ma akkor miért nincsenek ilyen feltalálók, lángelmék, miért nincsenek szinte naponta új találmányok? Pontosan ugyanazért: amit egyetlen ember egy élet alatt ki tud találni, meg tud alkotni, azt már kitalálták a múltban. Mára már csak olyan dolgok maradtak, amelyekhez egyetlen ember munkája kevés lenne, még ha az egész életét is az adott találmánynak szentelné. Ma már cégek, konszernek állnak elő technikai újdonságokkal, mert annyi pénzbe, időbe, energiába, stb. kerül ma már egy-egy új találmány feltalálása, kiötlése és megalkotása, hogy egy ember képtelen egy élet alatt összeszedni a hozzávalókat. Mondjuk mert az új felfedezéshez 500x kéne egy kísérletet különböző paraméterekkel végrehajtani, amely alkalmanként százezer dollárba kerül - ebből gondolhatod, hogy akinek van rá pénze mert üzletember, bankár, politikus, az nem fog teszteket futtatgatni, aki meg tesztelgetne mert kutató, annak meg egy tesztre sincs elegendő pénze, nem hogy 500-ra.

Egyébként tuti lesznek még korszakalkotó felfedezések, csak egyre ritkábban, és ezekhez egyre inkább támaszkodni kell majd a korábbi felfedezésekre, találmányokra, eredményekre (amik még ugye Leibnizék idejében nem voltak adottak, ma már viszont azok (pl. CERN, LIGO, ISS, meg hasonlók).

Bizon. Kutatóként mondom, ugyan az pl neurobiológiában vagy fizikában amit régen boncolgatással meg kísérletezéssel el lehetett érni, ma már milliárd Ft feletti műszerparkkal lehet csak egy 20 fős csapattal, 5-10 év alatt ... és az is csak egy apró felfedezés megerősítése.

Vagy későb születtünk, vagy még nem eléggé a jövőben :)

Eszembe jutott Fosbury, aki a hatvanas években forradalmi ugrótecnikájával feljebb lökte a magasugrás csúcsait.

Aztán megint jött a milliméterenkénti csúcsjavítás.

Ma is egy ilyen helyzet van, a tudomány csúcsait tologatjuk kifelé milliméterenként.

Aztán jön egy forradalmi újdonság,ami újra nagy ugrásokra nyit ablakot.

Utána megint kis "totojázás".

Most éppen egy olyan korszakban vagyunk, ahol akkora ugrások nem születnek, mint amit Newton, Einstein, Röntgen, Curie házaspár és ezernyi másik radioaktivitás-kutató produkált, a kvantumelmélet stb.

De ott van egy kupac megoldásra váró, ilyen szintű probléma, ami, ha megoldódik, újra megszaladunk.

Az a kor már lecsengett, amikor egy polihisztor tudós otthoni elmélkedéssel tudott forradalmi dolgokat kitalálni, ahhoz már tényleg túl sok ismeret van, ami egyetlen embernek kezelhetetlen illetve a kutatások nem sima elmélkedést, hanem kemény műszeres, számítógépes kapacitást várnak el.

"Az az ijesztő, hogy ami akkor a tudomány tetőfokának számított és a tudósok szintje volt, ma csak egy átlagos középiskolás gyerek alapműveltségének felel meg."

Hát, ez azért szerintem túlzás. Már Newton fizikájára is.

Annyi igaz, hogy egy középiskolás megérti. De kitalálni új ötletként, ahhoz kell a zsenialitás.

"Hát ez pofonegyszerű! - mondta Dr. Watson."

:)

Nem tudom ki mondta, nem találom hirtelen. A térerőm is gyengusz a keresgéléshez.

"Túl későn születtünk, hogy megismerjük a Földet, és túl korán, hogy a világűrt."

Valahogy így hangzott el.