Ki fog valaha is derülni hogy mi van a feketelyukban?

Hogy konkrétan mi van benne, az nem fog kiderülni, mivel

1: nem látunk be, mivel a fény nem jut se be, se ki

2: nem tudunk bejuttatni semmit, mivel az eseményhorizonton nem lehet átjutni, egy ponton teljesen "megáll az idő" durva kifejezéssel

Egyetlen esélyünk, ha képesek leszünk olyan űrhajót gyártani, ami képes saját téridőt generálni maga köré, na akkor átjuthatnánk és megláthatnánk mi van bent. De ez nem mostanság lesz ;)

"Egyetlen esélyünk, ha képesek leszünk olyan űrhajót gyártani, ami képes saját téridőt generálni maga köré, na akkor átjuthatnánk és megláthatnánk mi van bent. De ez nem mostanság lesz ;)"

Személyes véleményem az, hogy így sem látnánk semmit.

Odabent teljesen összeborul a téridőnk, mi meg csak azon belül tudunk érzékelni.

A "normál" űrben sem látunk túl a téridőnk görbületein, ott meg csak téridő-görbületen "túli" dolgok vannak.

Az általános relativitáselmélet választ ad arra, hogy mi van az esemény horizonton belül egészen a szingularitás környékéig. Belül a téridő ugyanúgy viselkedik, ahogy várja az ember az ált. rel. alapján (növekvő árapály erők, növekvő téridő görbültség, kifele áramló fényrészecskék is bezuhannak a közepe felé), a szingularitás környékére nem ad választ az elmélet, itt a kvantum gravitáció elmélete uralkodik. Gondolom magára a szingularitásra kérdezel, hogy abba bezuhanva mi történik, igazából talán ez nem is annyira érdekes, hiszen a nagy árapály erők mindent szétszabdalnak a bezuhanás során.

Youtube-on egyébként vannak szimulációk amik az Einstein-féle téregyenleteket megoldva azt mutatják, hogy a forgó/stacionárius fekete lyukakba beesve mit lehet látni, a téridő háló hogyan alakul.

https://www.youtube.com/watch?v=4LHYUt9hGQc

Meg még van egy csomó ilyen.

Ha elég nagy a fekete lyuk tömege, átlépve az esemény horizontot még nem túl nagyok az árapály erők, így bele kukkanthatna egy élő ember is. Persze közeledve a szingularitáshoz megnőnének az erők és spagetti effektussal szét szaggatná a megfigyelőt.

Szerintem nem lehetetlen, hogy egyszer meg tudjuk vizsgálni a szingularitást és környékét. Nem úgy, hogy megnézzük, hanem közvetett módon, hiszen vannak hatások (talán még többet is felfedezünk), amik kijutnak onnnan, pl. gravitáció, mágneses tér...

A "lehetetlen" jelen tudásunk szerint elfogadható válasz lenne, de emlékezzünk, amikor még az is lehetetlen volt, hogy két városban vagy földrészen álló ember normál hangerővel beszélgetni tudjon egymással, vagy hogy egy kocsi ló nélkül is haladni tudjon. Ezek talán eltúlzott példák, csak arra célzok, hogy az elméleti lehetetlenség nem feltétlenül akadálya egy kerülő útnak.

#7:

A példákkal az a baj, hogy hétköznapiak. Mi itt most különböző téridőkről, téridő-görbülésről, idődilatációról, meg még szinte nem is tudjuk 100%-ig, hogy mikről beszélünk. És ezek még csak a jelenleg ismert akadályok, ki tudja milyen meglepetésekre bukkanunk még. Ez egy kicsit nagyobb dolog, mint lovaskocsiról váltani autóra, vagy megalkotni az internetet. És valóban, itt jön be a lehetetlenség kérdése, mert az is lehet, hogy számunkra, emberek számára, a mi fizikai határaink miatt valóban lehetetlen átlépni ezeket az akadályokat.

Aztán ki tudja, lehet, hogy majd 3000 év múlva előáll egy nagy elme, aki majd megoldja a problémát, és akkor bebizonyosodik, hogy tévedtem ;)