Régmúltban hogyan tudták az emberek igazolni maguka?

1, Az emberek döntő többsége nem hagyta el lakókörnyezetét.

2, Hogyne lettek volna különféle ajánló levelek, melyek igazolták felmutatóját.

Annyit hozzátennék, hogy a ruházat is árulkodó volt. Egy drága kelme egy közembernek megfizethetetlen volt, illetve szabályozva volt, hogy státusz alapján milyen anyagú és színű ruhát hordhatsz (voltak nagyon drága színek, például a bíbor, karmazsin).

Érdekesség, hogy amikor az Egyesült Királyságban először bevezették az általános személyazonosító okiratot kb száz éve, a lordok tiltakoztak ellene, mert lealacsonyítónak találták, hogy őróluk majd pont egy papír mondja meg, hogy kicsodák. A királynőről sem egy papírdarab mondja meg, hogy ő a királynő, hanem az elidegeníthetetlen tekintélye.

Ezért adtak ki menleveleket, ajánlóleveleket és hasonlókat.

Az igazolás alapja a személyes ismeretség volt. Egy másik országban ez az adott személy uralkodójának (közismert főúrnak) az igazoló levele volt. Gyakran egy pecsét, amiről tudták, hogy tulajdonosa csak általa ismert embernek adja.

Olyan értelemben, mint ma, nem is kellett igazolni magadat. A polgári állam csak a 19. században épült ki, azelőtt központilag (az állam szintjén) nem tartották számon az embereket úgy, mint ma (persze voltak összeírások és népszámlálások és az állami adó miatt is fontos volt, hol mennyien élnek). De nem is volt szociális ellátórendszer és hasonlók sem, amik indokolták volna a személyi igazolványt. Egyébként az egyházak vezettek az emberekről keresztelési, házasodási, halálozási iratokat.

Akinek valamilyen kiváltsága volt, az tudta igazolni magát nemesi levéllel és hasonlókkal. Voltak megbízólevelek is, pl. ha valaki követségbe ment egy idegen országba, akkor ilyen papírokat fel tudott mutatni, amit nyilván a saját kormányának a hivatala állított ki.

Igazolni?

Minek?

300 éve Gizike Bivalyröcsögéről gyalog nem akart a Bayreuth-i ünnepi játékokra menni, és a határellenőrzésen sem akarta igazolni magát.