Hogyan, mivel vágták az üveget régen (pl.12. század) az üvegablakokhoz?

Persze, gyémánttal :d Minden tróger zsebében volt néhány. Ja, nem...

"“In the Middle Ages glass was cut with a heated and sharply pointed rod of iron. The red hot point was drawn along the moistened surface of the glass causing it to snap apart."

Az izzó vassal való repesztés technikájával amúgy egyidős a gyémánttal vágás is.

Nem tudom, miért kell a régi időkről azt hinni, hogy akkoriban a szakmák művelőinek is csak konyhai hulladék és tehéntrágya állt a rendelkezésére. Persze, a gyémánt akkor is ritka és értékes volt, de az ékszerkészítés is létezett már, sőt, sokkal régebben, mint a síküveg, a drágakő megmunkálás is, ami ott hulladéknak számító gyémántdarab volt, az az üvegesnek még pont jó és természetesen sokkal kisebb volt az értéke, ára, mint az ékszer minőségűnek.

Nagyon messzire azért nem kell visszanyúlni, nem a vágótechnika, hanem a vágnivaló hiánya miatt.

A síküvegnek nevezhető első ablaküvegek a rómaiaknál jelentek meg, de ott méretre húzták olvadtan, nem vágták.

17. században már használták a réz és bronz vágókereket üvegvágásra. Korábban is használatban volt már ékszerásványoknál.

"ami ott hulladéknak számító gyémántdarab volt"

A gyémánt már akkor is túl értékes volt, hogy selejtet termeljenek. A nyers gyémántot eleve úgy alakították, hogy lehetőleg ne legyen "hulladék", minden kis darabját el lehet adni ékszerészeknek, akik jobb áron építik ékszerekbe, mint amit az üvegesek adnának érte.

+ Érdekesség:

"kvarc ... A gyakrabban előforduló ásványok között a legkeményebb, keménysége 7; az üveget jól karcolja"

[link]

"A gyémánt már akkor is túl értékes volt, hogy selejtet termeljenek."

Egy nyers gyémántnak csak a zárványmentes, tiszta része az ékszeralapanyag.

[link]

Nagyon sok, ékszerészet szempontjából haszontalan rész kerül "hulladékba", ami persze csak ékszernek hulladék, éppen üvegvágónak, csiszolópornak stb. ideális.

A mai gyémánt-kitermelésnek is csak kis része (negyede-ötöde) lesz ékszer, a többi megy ipari célra.

Nem minden gyémántból lesz ékszer. A karbonádó (fekete), bort (szürke), és ott vannak még a repedt, foltos, zárványos gyémántok is.

Akkoriban gyakorlatilag csak Indiában bányásztak gyémántot. A gyengébb minőségű kövekkel érdemes volt-e kereskedni - nem tudom.

De, van más ásvány is, ami megközelíti a gyémánt keménységét. Szilícium-karbid, korund, kvarc.

Pl:

[link]

Valószínűleg több módszert használtak üveg vágására.

"Minden tróger zsebében volt néhány" - A középkorban azok a mesterek, akik magas színvonalon, szorgalmasan dolgoztak, a városi elit megbecsült tagjai voltak.