Mi lehet az oka annak, ha valaki nem bírja megérteni a matekot?

Ez több összetevőből állhat (nem állítom hogy mindegyik igaz a te esetedre):

-Nehéz az anyag

-Nem gyakorolsz eleget (igen, a matek fölött is sokat kell seggelni, akár a töri / irodalom fölött...)

-Meghaladja az intellektuális képességeidet (bár egy középfokú érettségi szintje sok gyakorlással bőven kompenzálható relatíve alacsony IQ mellett is.)

Szóval a "take home message" hogy gyakorolj sokat!

Sokan vannak így ezzel, több okból. Pl:

- túl elvont anyag összefüggéseit nem látja, mert pl. túl vizuális típus,

- figyelemhiány, tehát egy hosszabb magyarázatot nem tud végig követni, elveszti a fonalat,

- önbizalom- vagy sikerélmény hiány, vagyis eleve úgy áll hozzá, hogy ez bonyolult, úgysem értem,

- kicsit lassabb gondolkodású, lassan ülepszenek le és rakódnak egymásra a mondatok,

stb.

Érdemes először olyan példákkal foglalkozni, amit értesz.

Utána fokozatosan egyre nehezebbel.

Több ok lehet:

* Lemaradás, a matek egymásra épül. Számelmélet nélkül elég nehéz törtekkel számolni.

* Motiváció hiánya.

* Képességek hiánya, diszkalkulia.

Én három csoportra osztanám az okokat (és ez ugyanúgy más tantárgyra is igaz), de az előttem szólóval is egyetértek.

- Veleszületett képességek

- Iskola által fejlesztett képességek

- Motiváció

Ez a három egyébként egymással is összefügg. Vannak veleszületett képességek, pl. ha valaki őstehetség matekból és a "vérében van", azt nem lehet tanulni, valaki így születik. Ha megnézed a nagy matematikusokat, ők őstehetségek, és más ember hiába tanulna rengeteget, biztos, hogy nem tudna olyat mondani a matematikában, ami a tudományt előre viszi. Szerintem az ilyenre születni kell. Ugyanez igaz fordítva is: van, akinek soha nem fog menni a matematika, mert egyszerűen nincs hozzá tehetsége.

A második ok az, hogy az iskola hogyan fejleszti a képességeket első osztálytól kezdve. Ugyanis a véleményem szerint egy átlagos képességű gyerek, ha megfelelően fejlesztik a képességeit, akkor simán meg tudja írni az érettségit. Még az is, akinek kevésbé van hozzá tehetsége. Szerintem ebben a kérdéskörben van a legtöbb probléma. A baj az ugyanis, hogy minden gyereknek más ütemben fejlődnek a készségei, lehet, hogy valakinek elsős korában sehogyan sem akar kifejlődni az a készsége, hogy alapvető matematikai műveleteket el tudjon végezni. Ez a gyerek lehet, hogy középiskolás korában már emelt matekra megy, annyira vágja. Más gyerek pedig alsóban kiemelkedik matekból, középiskolában pedig kettes belőle. Persze ezek szélsőséges esetek, de léteznek, és kisebb-nagyobb mértékben mindenkire igaz, hogy a képességei nem ugyanúgy fejlődnek az időben. Az a baj ezzel, hogy az iskolának viszont egy osztállyal egyszerre kell foglalkoznia, nem pedig egyénekkel, így a képességbeli eltéréseket nem tudja kezelni. Ez pedig ahhoz vezet, hogy sok gyerek nem az aktuális képességének megfelelő oktatást kapja, ezért vagy lemarad már a kezdet kezdetén, és utána soha nem fogja a képességbeli lemaradását pótolni (pedig ez lehetséges lenne, de az iskolarendszer ezt nem oldja meg, hanem csak egymásra torlódnak a gyerek lemaradásai), vagy pedig pont fordítva: elkapja a gépszíj és kidomborodik az illető tehetsége. Ez függ a tanároktól is, hogy milyen oktatók tanítják a matekot. Lehet, hogy valaki tehetséges tanárt kap, valaki pedig olyat, akinek nyűg a munkája. Rengeteg, a gyerektől független tényező is van, és az ilyenek utána a gyerek egész életét meghatározhatják.

A harmadik csoport a motiváció, de ez erősen kapcsolódik az előző csoporthoz. A motiváció alatt elsősorban azt értem, hogy az adott gyereknek mennyi belső motivációja van: mennyire szereti a matekot, és veszi elő szeretetből és csinálja; vagy éppen ellenkezőleg: gyűlöli, mert a saját sikertelensége és tehetetlensége tükrét látja a matek egyeseiben. Ez már kicsi korban sokszor eldől, és pont az előbb említett okai vannak: ha valaki nem az aktuális képességeinek megfelelő oktatást kapja, akkor egy életre elmehet a kedve a matektól, pedig lehet, hogy ha az adott életszakaszában a képességeinek megfelelően tanítanák, akkor nem utálná meg. Persze változhat ez a belső motiváció, pl. ha egy új, kiváló tanárt kap, aki a személyiségével vagy valamivel elbűvöli a gyereket, "megszeretteti a tantárgyat". Ilyen is van. De sok esetben valaki azért utálja a matekot, mert valamelyik életszakaszában rossz tanárt kapott, akinél olyan sikertelen volt, hogy egy életre elvette a motivációját és ha leül matekozni, zsigerből taszítja az egész. Pedig nem kéne, hogy így legyen, mert egy átlagos képességű gyerek KÉPES megtanulni, az, hogy ez mégsem megy, sokszor a motiváció hiányából fakad, nem pedig a képességek hiánya miatt van...

#8 nagyon jól, részletesen kifejti a lehetséges okokat. Annyival egészíteném ki ezt, hogy a mai tanulók már egyre inkább az informatika világába nőnek bele, és a médiának is tetemes a jelentősége. Az áltudományos média képes arra, hogy a tudást egy negatív értékre levigye, és külön pedagógiai nehézség, hogy ezt akár a nulla szintre visszavigyük, nemhogy pozitívba.

A másik része a dolognak, hogy annak ellenére, hogy napjainkban tetemes az elektronikus lehetőség a tanulásra és gyakorlásra, sokan nem tudnak róla, vagy kevésbé/nincsenek népszerűsítve.

Most már elég sok internetes honlap van, ahol érthető magyarázatok útján a tanuló önállóan pótolhatja be/egészítheti ki ismereteit. De ez egyébként nemcsak a matematikára, más tudományokra is (pl. fizika) érvényes.

7-esnél a pont, valószínű lemaradtál valahol (nem figyeltél, vagy nem sikerült úgy megértened, ahogy a tanár mondta) és utána már semmi sem megy ami arra épül.

Kezd el az elsős anyagtól ismételni (amit értesz azt átugorhatod), és sose menj tovább amíg nem teljesen világos az adott anyag, aztán mire elérsz oda ahol most vagy, már ezzel sem lesz problémád.