Ti mot gondoltok erről? (Szerelem)

Rendre keverednek a fogalmak. Amikor azt mondom, hogy egy dolog különbözik egy másiktól, akkor ez azt jelenti, hogy a dolgoknak sok tulajdonságuk van(nak), de van olyan(ok), amely(ek) azonosítják őket. És ha ebben két dolog különbözik, akkor azok különbözők és pont. Ettől még lehet számos hasonló, vagy akár azonos tulajdonság is.

Az ember nem állat, bár az utódnemzésben hasonlók a célok. A szerelem nem ösztön, bár vannak ilyen elemei is. A szerelem kizárólag az emberre vonatkoztatható, és megkülönböztetendő az állati (majom)szeretettől. Az utódnevelés kényszere, bár eltérő összetettségű, de hasonló okból következik be z embernél és állatnál. És valóban, fontos, hogy az előnyösebb gének öröklődjenek, ez evolúciós tulajdonság, egyszerűen a fajfenntartás elemi feltétele, azonban másképp működik állatnál és embernél.

Az állatnál például a szarvasbőgés (hímek mérkőzése) pontosan a jobb génkiválasztás (a természethez való jobb alkalmazkodás) miatt történik. Ugyanez a jelenség az embernél, mikor a férfi a formás fenekű nőkre bukik. Legtöbbjük nem tudja, hogy ekkor mindössze azt méri fel, a leendő magzatot melyik nő képes nagyobb valószínűséggel jól kihordani (anatómia). De a nő is ezért nézi a deltás pasikat. Ősi ösztön, ők nagyobb biztonságot nyújtanak az utódnak, míg erre szorul. Hogy a civilizáció ezt teljesen befedte, szempontunkból lényegtelen.

És még egy megjegyzés. A háromszög szögeinek összege mindig 180 fok, ez matematikai szabály. Az utódnemzés korábban (mások által is) ecsetelt tulajdonságai viszont nem ilyen szabályok, hanem inkább valószínűségek. Ez azt jelenti, hogy egyre csökkenő számban egyre növekvő disszonanciák is bekövetkeznek az utódnemzésben. Itt ez a szabály.

@12: A leghalványabb elképzelésem sincs, hogy mit akartál most mondani.

Mondjuk az ember valójában természetesen állat, a háromszög belső szögeinek összege meg nem mindig 180 fok, de ezek a tárgyi tévedések csak apróságok. Én a szerelem evolúciós előny jellegéről beszéltem, illetve arról, hogy az abszolút eredője az előny lesz. És ez a zavaros hozzászólás nem tudom, ezt mennyivel egészíti ki, hisz a helyzet továbbra is ugyanez. Kicsit próbáld jobban összeszedni a gondolataid.

Pedig igazunk van Mojjoval. Csak annyit mondtunk hogy a szerelem létezése evolúciós előny. A szex létezhet szerelem nélkül is (habár a szerelem megléte itt is előny), de az utódgondozás szempontjából (ami ember gyerekeknél évekbe telik) óriási előny!

Nyilván nem minden esetben a legegészségesebb társat választod, mert túl komplexen gondolkodunk ahhoz hogy hogy a szerelemben egyetlen egy tényező számítson. Annyi "állati ösztön" viszont igenis van a dologban hogy egy púpos elhízott öregemberbe kevesebb ember lesz szerelmes.

Ahhoz is tartom magam hogy az emberek állatok. Ha arról van szó hogy egy állat nem rendelkezik mondjuk Bach elméjével, csak örül ha megszerzi a táplálékát és szaporodik, akkor igazatok van. De biológiai működésünket tekintve teljesen állatok vagyunk. Amikor a viselkedésről van szó (mint ennél a kérdésnél) akkor az alapok akkor is az állatvilágba vezetődnek vissza.

Úgy fogalmazok hogy olyan mint egy sakkjátszma. Fejlett emberi elmével oda lépsz a bábuiddal ahova akarsz, de a játékszabályok mindenképp vonatkoznak rád.

Hja, evolúciós előny...

Csak az a baj ezzel, hogy az utóbbi pár évtizedet kivéve régebben nem volt általános szokás szerelemből házasodni, sőt, egyes korokban mondhatni ritkaságnak számított. A gazdasági okok domináltak, és/vagy a rang (azonos társadalmi osztály minimum), néhány esetben még a politika is (érdekházasságok országok uralkodócsaládjai között).

Meg aztán a szerelem nem is tart sokáig (átlagosan 2 év, ha jól emlékszem), szóval a régebben divatos hosszú udvarlási időszak végére már nem sok pár között maradt meg szerintem. De ha gyorsan össze is házasodtak, a 2., 3. gyerek megszületésének idejére már a többségnél biztosan nem.

Még egy gondolat: idősebb korban is lehet szerelmes az ember, amikor már nem is akar, és/vagy nem is képes utódot nemzeni/szülni. Ez persze főleg nőkre igaz, mondjuk kb. 35 felett már elenyésző azok száma, akik még szülni akarnak; és a kor előrehaladtával egyre kisebb az esélye is a teherbeesésnek. Pedig pontosan ez a kor az (na, jó, inkább egy kicsit később, 40 felett), amikor az ember "megbolondul" (ld. midlife crisis), sokan ekkor válnak, új kapcsolatot keresnek stb.

Itt egy elég konyhanyelven írt cikk a szerelem hormonális hátteréről:

[link]

Nem mindenhol egyezik a fentebb általam írtakkal, de nem baj. :)