Ti mennyire adtok igazat ennek az idézetnek?

Jórészt igaz. A lexikális tudás ma már nem különösebben értékes. Az oktatás is hajlik arra, hogy száraz lexikális tudás helyett a képességfejlesztés, a gondolkodás irányába mozduljon el. Hogy ez miért lassú, és miért vannak ez ellen dolgozó tényezők, az hosszú téma lenne, ki kellene térni a politikára, a gazdasági rendszerünkre, st…

Annyiban azonban árnyalnám a képet, hogy ahhoz, hogy tudd, hogy mit melyik könyvben találsz, hogy a számodra hiányzó információk léteznek, beszerezhetőek, ahhoz kell ismerned pár könyv tartalmát. Látnod kell, hogy melyik információmorzsa milyen szintű tudásanyaghoz kapcsolódik.

Kezdeném azzal: gondolkodni konkrét tartalmakon (adat) lehet. Az adatot valahonnan meg kell szerezni. Amennyiben kellő mennyiséget összeszedtünk (könyvből vag máshonnan, de technikailag jobbára könyvből), akkor kezdődhet az önálló gondolkodás. Amit szintén meg kell valahonnan tanulni. Mivel a gondolkodás nem egyéb, mint ama bizonyos adatok rendezése. Többféle szempontból többféle módon többféle alakzatba, míg valami új nem sül ki belőle.

Szent-Györgyi agy folyamat közepéről mondott véleményt, azt is egy meghatározott szempontból. Van azonban a folyamatnak más része is, továbbá más szempont.

Van benne igazság.

De szó szerinti értelmezésével nem értek egyet. Tehát az nem jó, hogy semmit sem kell megtanulni, mert bármit meg lehet keresni könyvekben, neten, stb.

Inkább abban látom az igazságát, hogy túl sokat akarnak a gyerekek fejébe beleverni, miközben alapvető dolgokban vannak hiányosságaik.

Van benne valami. De azért nem mondanám általános érvényű igazságnak.

Mert azért ha belegondolsz, igaz bugyuta példa, de ha elmész egy orvoshoz, hol éreznéd magad jobb kezekben?

1. Aki a panaszaidat hallva fejből felállítja a diagnózist, mi a betegség, milyen gyógyszer, milyen kezelésre van szükség.

2. Akinek van egy könyvtárnyi anyaga, és minden felmerülő kérdésnél nekiáll fellapozni az egyik könyvet?

Szóval addig jogos a dolog, hogy a tanulás nem szabad hogy csak a magolásból és a lexikális tudás megszerzéséből álljon. Másrészről viszont bármin is szeretnél gondolkodni, bármilyen rendszert szeretnél átlátni, ahhoz szükség van az előzetes ismereteket a fejedbe pakolni. Ez pedig sokszor jár magolással.

Ez igazából szerintem egy jó gondolat, amit könnyen szándékosan félre lehet értelmezni. A lexikális ismeretekre igenis szükség van, hiszen összefüggéseket átlátni elsősorban úgy lehet, hogyha a szükséges alapvető adatokat és tényezőket ismerjük.

A munkához szükséges konkrét folyamatokat, felmerülő problémákat, az eljárások mögött meghúzódó összefüggéseket és elméleti alapokat pedig igenis érdemes fejből tudni. Hiszen akármilyen gyorsan is lehet megkeresni egy szükséges adatot a könyvből, inherensen gyorsabb lesz ezt fejből tudni. Ezen legfeljebb az elterjedt neurális interface-ek segítenek majd, de annak még kell pár száz év.

Abban viszont teljesen igaz lehet, hogy a túlságosan részletes vetélkedőkre hasznos nyers adatokat nincs sok értelme megtanulni.

Egy tévképzetre azért rá szeretnék világítani: a mai magyar oktatási rendszer egyáltalán nem épít a lexikális tudásra. Tulajdonképpen nem is értem a diákok problémáját, milyen lexikális tudás ellen tüntetgetnek.

Több iskolában is tanítottam már, és általános tapasztalatom az, hogy egy mai 13-16 éves, átlagos gyereket, ha kihívok a falitérképhez, nemhogy azt nem tudja, merre van Franciaország, hanem még azzal sincs tisztában, merre van kelet és merre van nyugat. Ugyanis, ha segíteni akarok neki, és azt mondom, hogy Európa nyugati részén van Franciaország, elkezdi a Volgánál keresni. 10 gyerekből kb. 6 ilyen.

10 gyerekből 6-7 nem tud magázódni, ha valamire meg akarják kérni a tanárt, azt mondják, hogy "légyszi", mert egyszerűen nem ismerik a "legyen szíves" formulát.

A helyesírást már meg sem említem, 10 nyolcadikos gyerekből 9 nem tud egy öt mondatos szöveget leírni úgy, hogy mondatonként ne lenne 2-3 hibája.

Azt nem tudom, Pesten mi a helyzet, de vidéken ez tényleg így van. És amíg valaki belém kötne, nem romákról és hátrányos helyzetű gyerekekről van szó, hanem teljesen normális gyerekekről, akiknek mindkét szülője dolgozik, ők pedig az okostelefont bújják egész nap.

Az oktatási rendszerben súlyos válság van, és itt szerintem nem is a lexikális-használható tudás vitáján kéne lovagolni (mert teljesen felesleges és az igazi magyar viszonyokhoz semmi köze ennek a problémának), hanem alapvető rendszerszintű gondok vannak.

Úgyhogy nekem egy diák ne jöjjön azzal, hogy tömik a fejébe a felesleges tudást, miközben biztos vagyok benne, hogy ha kimentem volna a tüntetésre, és megkérdeztem volna a diákokat, hogy mikor jelent meg a Nyugat című folyóirat, 10 gyerekből kb. 2 tudott volna rá válaszolni... A mohácsi csatára pedig 5-6.