Nemrég hallottam, hogy Magyarországon rengeteg olyan tudományos publikáció születik, amit aztán sehol sem idéznek, mi ennek az oka?

10-et folytatom, bocs

Ha meg ez a szám mindenhol ugyanennyi a régióban, úgy ennek nincsen 'oka'. Talán így működik a világ, hogy a publikációk nagy részét nem idézik.

Pontosan azért nem meglepő, dq, mert aki soha nem publikált, nem ismeri ennek a dolognak a természetét. Azt gondolja (esetleg joggal), hogy írtak egy cikket, közölték, más idézi, ha felhasználja, nem idézi, ha nem. Tehát ha sok cikket nem idéznek, akkor sok a "rossz, nem értékes" cikk. Másokhoz viszonyítva.

Csakhogy nem így van, és ennek ezer oka van (mint minden más, felszínesen és nézhető dolognak).

A részletes indoklás hosszú. Nem tudok annyi időt szánni rá, meg senkit se érdekelne. Ezért mondok két eltérő példát.

1. Adott egy nívós folyóirat. Nagyon sok pénzt ér. Akkor pedig árucikk, és aszerint működik, ahogy megfizetik. Beküld egy "neves" ember egy cikket. Amolyan közepe, de neves szerző. Leközlik. Hivatkozik rá sok ember. A világ szemében ők mind a neves ember követői (tanítványai??). Beküld egy cikket egy kevéssé neves ember, ráadásul "innen". A cikk jó, sok újdonságot tartalmaz, de cáfolja az előbbit. Elutasítják. Tegyük fel, hogy nem cáfolja. Egy év alatt nagy nehezen elfogadják. Sokan annak alapján írnak új cikket, de nem hivatkoznak. Egy senkire? Ugyan már! És vannak cifrább esetek.

2. Kínát említem, de számos más ország hasonló. Sok kutatóhely, sok kutató. Sok pénz. Minden kutatóhelyen 4-5 fős csoportocskák. Egy témában közölnek egy cikket. Lehozzák, mert akkor minden kutatóhely megveszi a folyóiratot (nem újságáron). Hamarosan készül egy újabb cikk a csoport egy másik tagjától. Új nincs benne, csak permutálták az előzőt. Lehozzák, lásd előbbi ok. Benne hivatkozás a csoporttárs cikkére. Hamarosan a szomszéd csoport picit alakít, lehozzák, már két hivatkozás. Sőt több. Olyan, mai nem is témába vág, de a másik intézet "együttműködő" csoportjától. Olvass el közepes folyóiratokat. Szinte más cikk nincs is bennük (néhány azért van). Mindenütt óriási referencialisták. Csupa honfitárs, néhány nagy név máshonnan. Így megy ez. Nálunk kevés a kutató, nem fizetik. De az a kisebb baj, nem tud cikket olvasni. Az intézmény lemondta, mert nem kap rá pénzt a kormánytól.

Nem tudom, ki a szegedi ember. Ott is sokféle van. De látatlanban néhány tulajdonságban biztos vagyok. Kizártnak tartom, hogy nagyot tévednék. Ez is egy megismerhető folyamat.

Szerintem különben sem a sok 0, illetve ezek aránya számít, hanem a sokat idézetteké.

Elmondhatom, - mint büszke magyar, - hogy tapasztalatom szerint senkit nem idéznek annyit nemzetközi matematikus körökben, mint Erdős Pált!

Hát ő a publikációs kényszer miatti szar publikációkat emelte ki meg azt hogy nem elég rangos folyóiratokban publikálunk, de ez a kettő igazából összefügg.

Rengetegről nem beszél, azt mondja, hogy ebben a mutatóban valamennyivel el vagyunk maradva a nyugattól.

Érzésem szerint a magyar kutatóhelyeken tapasztalható pénztelenség, spórolás, a modern eljárások hiánya sok szempontból elvezet oda, hogy az így kijövő eredményeket nagy lapok már csak finnyogva veszik be, így egyre kisebb lapokat kell célozni.