Ha az emberek elkezdenének leugrálni minden magas helyről, akkor hány ezer évre lenne szükség, hogy az evolúció hatására tudjanak repülni?

Az evolúció alapvetően így működik:

Minden élőlényben van egy "recept", ami alapján felépíti magát, egy DNS.

(Feltehetőleg az élet eredete is a hasonló önmásolásra hajlamos élettelen fehérjemolekulák, a vírusok maguk is talán ősi elszabadult DNSszegmensek, lásd még RNS, stb.)

Az örökítőanyag az apa és az anya DNSét kombinálja minden új egyedben, azonkívül a másolás nem hibátlan: mindig történik bizonyos fokú hiba, "mutáció".

Bár úgy tűnhet, hogy egy ilyen "hiba" folyamatosan "rombolja" a már "tökéletes" emberi DNS-t, ez hibás felfogása a dolognak. Ez lényegében csak a genetikai VÁLTOZATOSSÁGOT növeli. Persze, a legtöbb mutáció "értelmetlen", felesleges, ritkán még káros is, de többnyire kis észrevétlen kis eltéréseket eredményez, amik nem is mindig jelennek meg a fenotípusban (külsőlegesen is manifesztálódott genetikai tulajdonságokban (genotípus)).

Véletlen példával: min változtat, hogy ha valakiben van egy olyan gén, amitől potenciálisan 1 mm-rel hosszabb lesz a füle? A súlyosabb genetikai betegségek, vagy újdonságok akkor szoktak kiütközni, amikor ezek az egyedek keveredése során valahogyan halmozódnak valamilyen váratlan kombinációban.

Tehát adott egy populáció, aminek egyedei eltérő tulajdonságokkal bírnak, ezeket egymás között cserélik a szaporodással, és ezeknek a lehetséges egyedi tulajdonságoknak a száma növekszik is a mutációk által.

Katasztrófák, betegségek, stb. néha teljesen pártatlanul megölik (esetleg meddővé teszik) a populáció egy részét. Ilyenkor a genetikai változatosság visszaesik (mert egyes tulajdonságok összes képviselője kihal). Ez gyakorlatilag az ellentétes ereje a bőség időszakaiban a mutációk és keveredés által bekövetkező változatosság-növekedésnek.

És itt az egyik fontos dolog: ha csak ennyi történik, az már garantálja, hogy a populáció genetikai készlete folyamatosan változik.

Csak még bármilyen irány nélkül.

Jön a természetes kiválasztódás.

Egyes egyedek sikeresebbek lehetnek, hgy minél többször szaporodjanak és túléljenek, ezért az ő genetikus tulajdonságaik elterjedtebbek lesznek a populáción belül.

Ezek a tulajdonságok a katasztrófákat is nagyobb eséllyel élik túl, nem feltétlenül azért, mert egy PONT ARRA a katasztrófára specializálódott tulajdonságuk van - bár ilyen is létezik - hanem egyszerűen mert nagyobb %ban vannak jelen, tehát ha megölsz X egyedet, a domináns tulajdonság kisebb eséllyel hal ki egyszerűen, mert eleve nagyobb számban volt jelen.

Tehát a populációk (fajok) génkészlete folyamatosan változik, némileg annak függvényében, hogy melyik tulajdonságok segítik jobban a szaporodást/túlélést az adott környezetben.

Egyébként a

[link] írja le azt a 7 feltételt, aminek MIND teljesülnie kell ahoz, hogy egy populáció genetikája statikus legyen, ne változzon. Magyarul ezekből 1 is elég valamiféle evolúció lehetőségéhez.

Namost, hogyan fejleszthetsz ki egy tulajdonságot, miont például a repülés?

Ha mesterséges fajtanemesítéssel csinálod, mint az ember, akkor "egyszerű" a dolog.

Csak kiválasztod és tovább szaporítod azokat az egyedeket, akikben a kívánt tulajdonság csírája megvan.

Ezt aztán csinálod pár millió évig, reménykedve, hogy időnként lesz egy olyan mutáció, ami közelebb visz a célhoz. :p Ami nem garantált.

Bár a mutációk messzire el tudnak vinni, meg kell említeni, hogy vannak olyan lépcsők, amin túl nem igazán lehet bizonyos új dolgokat elérni.

Például a gerincesek végtagjainak a száma.

Ízeltlábúaknál, férgeknél még található "szegmentálódás", ahol egyetlen testszakasz ismétlődik. Nem nehéz elképzelni, hogy több/kevesebb ilyen szegmens életképes eredménnyel járjon.

EZek a fajok olyan őstől származnak, akiben megvolt ez az "önálló életképes szegmens" tulajdonság.

Viszont a gerinceseknél nincsen szegmentálódás, ha egy plusz végtagot (vagy párt) akarsz, akkor át kellene tervezni, hogy a medencecsont hogyan tartja meg, hogy hogyan futnak az idegek az agytól a végtagokig, stb. Ellentétben az eleve szegmentálódott fajokkal, az egyidejűleg szükséges mutációk száma ugrásszerűen megnő. A "köztes" egyedek akora hátránnyal kellene megküzdeni időközben, és olyan sokáig tartana, hogy elmondhatjuk, hogy ez a vonat már feltehetőleg elment. Az idők kezdetén még elbírt talán a természet ilyen kísérletezést, de ma annyi specializálódott tökéletesedett faj vetélytárs van a pályán, hogy az ilyen átmeneti formák nem tudnának túlélni addig, amíg visszanyernek valamilyen versenyképes alakot.

Visszakanyarodva akkor a repüléshez, arról beszéltem, hogy fajtanemesítés, mesterséges kiválasztás helyett a környezetben kell megjelenjen egy olyan közvetlen kényszer, ami segíti az adott tulajdonság kifejlődését.

Nyilván az egyszerűbb megoldások előnyt élveznek: a természet miért nem ad az embernek egyszerűen becsapódás ellen jobban védő bőrt, vagy eliminálja a "lemming-ösztönt" a leugrálásra? Ezek sokkal könnyebben bejárható utak, mint egy olyan összetettebb szervrendszer, ami a repülés.

Amikor ilyen összetett dolgokról van szó, nagyon sokszor kiderül, hogy lépésekben jöttek létre, közvetlenebb/egyszerűbb nyomásra. Tehát a lebontott lépésekben is megvolt valamilyen plusz.

Nézzük mondjuk a szem evolúcióját: kiindulópontnak elég egy fényérzékeny sejt. Ha egy élőlény (akármennyire kis mértékben) máshogy reagál, ha sötét van és máshogy, ha világos, akkor kvázi már különséget tud tenni éjszaka és nappal, fedett búvóhely és (ragadozó, időjárás szempontból) veszélyesebb külvilág között; mindegy, mennyire amatőr, nem-todatos módon, ez akkor is hatalmas előny.

Ugyanígy a szárny összetevői, a bőrhártya, a tollak a madarkban olyan célokat is szolgálhattak, mint: evezés, hőszabályozás. Tehát nem egyenes, hanem kcacskaringós utat járna be...

---------------

Végül is nem volt butaság az eredeti kérdés, bocsi hogy cikiztem. :D

Ha Te mint Természet folyamatosan lelökdösödmagaról az embereket (mondjuk beszéljünk egy olyan fajról, ami valami ingatag földrengése sziklafalon növő facsemetéken él), akkor valóban tettél rájuk egy folyamatos szelekciós nyomást, és tényleg ez lenne az egyik feltétel. :D Csak ugye az is kellene, hogy ne találjanak rá valamilyen más megoldást, ami teljesen eliminálja ezt. Amint az ember tervez magának egy ejtőernyőt és stabilabb házat, vagy - mondjuk - egy gyík kifejleszt egy tapadókorongos kezet, a probléma meg van oldva és a nyomás megszűnt/enyhült.

A Természetként valószínűleg folyton azon bosszankodnál, hogy a fajok beérik egy "lusta" megoldással, a kívánt bonyolult megoldás helyett. :p Tehát egy ilyen egyszerű probléma, mint a leugrálás/lelökdösés, nem elég.

Valamilyen olyan szelekciós nyomást kellene kitalálnod, ahol CSAK a bonyolult megoldással lehet eredményt elérni, és még a felé vezető kisebb lépésekre is valamilyen jutalmat tűzöl ki.

Mondjuk, legyen egy fa, ami egyre magasabbra nő é egyre csúszósabb a törzse (ő is versenyben van mondjk, hogy a leveleit ne egyék meg). Mivel a fa is fokozatosan változik és jut előnyhöz, a két faj evolúciója egymást fogja gerjeszteni - minél magasabb a fa, annál magasabbra kell ugrálni/vitorlázni/stb.

Na ennyi :D

Igazából engem nem az időigény zavar, hanem az, hogy szükséges lenne valamilen olyan "preadaptációra", amiből egy szárnyszerű szerv kialakulhat. Az emberben az említett csontfelépítés megköti a végtagok számát, a már meglévő végtagok megmaradásán erős szelekciós nyomás van (a láb kell a futásra, helyváltoztatásra, a melső végtag az eszközmanipulálásra). Az ember felépítésében sok minden már annyira "véglegesült", és a domináns evolúciós stratégiánk annyira más irányba mutat (az agykapacitásunk növelésébe, és a kevés mozgást jobban tűrő test, de nagyobb fokú koordinációval, ügyességgel bíró végtagok irányába), hogy nehéz elképzelnem, hogy belevágnánk egy ilyen sok munkával és kevés előnnyel kecsegtető dologba, mint a repülés. :D

Míg pölö ha lenne olyan ember - most mondok egy példát - aki a lábujjait magasabb fokú ügyességgel tudja használni, el tudom képzelni, hogy olyan "celeb" státuszt érne el, ami egy pozitív szelekciót hoz az ilyen génekkel bíró emberekre létre. Hasonlóan irigylésre méltó lehet, mondjuk, a jó memória, a kellemesebb testszag...Rengeteg szelekció működik ma is a társadalmon belül :D (Bármi, amitől "vonzó"nak talélnak vagy ami javítja a karrierlehetőségeidet.)

De ha valakinek hártyák vannak az ujjai között, azt max szánalomra méltő csúfságnak tekintjük, és még az eszközhasználatban is akadályozza. Persze talán ha esetleg iPhone tok alakú lenne az az elváltozás, amitől kevésbé ejtené el a telefonjt... ;D

Vree: pazar válasz, atomnyi kiegészítést sem lehet már tenni hozzá.

Megölted a kérdést az ultimatív válasszal. :D

Ami persze jó, mert ez lenne a célja a kérdezésnek. :)