Tudósok, természettudományi szakon tanulók! Ha a középkorban születettek volna, lettetek volna papok?

Nyugodj meg, te sem lettél volna pap.

Eszedbe se jutna. Nem lennél agyoniskolázva és nem is lenne időd ilyeneken gondolkodni, szépen kapálnál a földeken, mint a többiek.

A középkorban az írásos műveltség jó ideig az egyházhoz kötődött, azaz kizárólag akkor kerültél közel a betű ismeretéhez, ha klerikus voltál, máshogy nem. A reneszánsz előtt (amikor ez megváltozott), még az uralkodók sem tudtak jórészt írni-olvasni.

Ebből következik, hogy minden tudomány alá volt rendelve az egyháznak, vagyis, ha valamivel foglalkozni akartál, akkor klerikusnak kellett lenned, akkor is, ha ez természettudomány volt.

Egyébként nem tudom, miért kell úgy beállítani az egyházat és a tudományt, hogy azok egymásnak ellentétei, mintha kizárnák egymást. Rengeteg fizikus és csillagász van, vagy akár orvos, biológus stb., aki hisz Istenben, nem értem, miért lennének ezek egymás kizáró tényezői. A középkorban is ugyanígy volt, csak egyházi emberek mentek egyetemre (mármint aki egyetemen volt, az egyházi ember volt), és ugyanúgy megtanulták a matematikát (persze középkori "szinten") a hét szabad művészetek között... Később, a humanizmus időszakában, a polgárosodás kezdetével szakadt el az írás-olvasás az egyháztól, és segített ebben a könyvnyomtatás megjelenése is. (A könyvnyomtatás előtt könyvtárai is nagyjából az egyháznak voltak, hiszen eleve a szerzetesek írták a kódexet, és anyagilag is kb. az egyház engedte meg magának az ilyesmit, ha belegondolsz, hogy egy kódexhez le kellett ölni egy birkanyájat... Magángyűjtők is lehet, hogy voltak, de gondolhatod, hogy az akkori kardforgató arisztokraták nem fektettek vagyonokat olyan felesleges szöszmötölésbe, mint a könyvgyűjtés...).

Egyébként, ha elolvasod a Rózsa neve című regényt (ha tényleg érdekel a kérdésed, amit feltettél, olvasd el, mert téged érdekelne), abban egy szerzetes az egyik főszereplő, akit igenis nagyon érdekelnek a tudományok, és minden problémát természettudományos logikával old meg, és ellenzi az egyház dogmatikus hozzáállását elvi és gyakorlati kérdésekhez is. A modern gondolkodású ember előképe rajzolódik ki, és a középkorban tényleg léteztek ilyenek, természetesen az egyházon belül, és ebben semmi különös nincsen.

Mondhatnám azt, hogy lovag lettem volna, mert az milyen menő, de lány vagyok.

Te mondhatod azt, hogy pap lettél volna, mert az szellemi munka, de nem, nem kerültél volna be közemberként. Valószínűleg írni és olvasni sem tudtál volna. Nem a személyiséged és az intelligenciád a mérvadó. Megint csak magamról fogok beszélni. Ha kiváló harcos lehetett volna belőlem a képességeim miatt, akkor sem lehettem volna lovag a nemem miatt.