A képzelet, fantázia átlépheti-e az ismeret határát? Nem csak igent vagy nemet várok, hanem igazi okfejtést, érveket a válaszodat illetően!

Átlépheti, de csak kombináció szintjén.

Csak az ismert elemeket tudod összeraknia fantáziádban: pl. ismered a lovat és a különböző szarvas állatokat, valamint a madarakat => el tudod képzelni a az egyszarvút és a pegazust. Nem tudsz elképzelni teljesen ismeretlen dolgokat.

Hát persze és még a világirodalomba is hány író volt aki átlépte már réges régen.

Pl Verne, vagy Tollken, de ugye az összes scifi film írója átlépte az ismeret határát.

A teremtő képzelet (és eredetileg a fantázia is ezt jelentette, csak devalválódott a szó, vegyülve a fantáziálással,a mi a megromlott állapota) természetesen nem variációk, kombinálások, hanem ihlet (az ihletre a görög theopanusztosz "Isten által áthatott" kifejezés a legjobb),

és intuíció révén

határon kívülről tör be a határtalanból határok közé.

Természetes, hogy Arany János Buda halála nem a betűk kombinációiból lett egyszer csak hopp megvan. Vagy az International Space Station sem kőbalták kombinációiból lett, már csak azért sem, mert hatalmas intuíció kellett már a kőbalta létrehozásához. "A teremtő képzelet sorsa korunkban" Pilinszky tanulmányában még nem is sejtette, hogy a durván nagy iramban materializálódó korunkban mi vár az ihletre, intuícióra.

[link]

Soha semmi új és semmi ihletett műalkotás nem született a teremtő képzelet nélkül. Bolyai meglátása ragyogóan kifejezi ezt a "semmiből" "valami" létrejöttét ALKOTÓ szellemi tevékenység által:

"Semmiből egy új, más világot teremtettem."

(Bolyai János levele apjához)

Mert ez van velünk a világba-vetetten, ahogy Babits írja:

"Isten elménket bezárta a térbe.

Szegény elménk e térben rab maradt:

a kapzsi villámölyv, a gondolat,

gyémántkorlátját még csak el sem érte.

Én, boldogolván, azt a madarat,

ki kalitjából legalább kilátott,

a semmiből alkottam új világot,

mint pókhálóból sző kötélt a rab."

[link]

érzékletes példa fentiekre, a műfordítás

A műfordítónak felül kell emelkednie az adott formán, a "formanélkülibe" (egy nyelvből a Logoszhoz) és a szöveg világossága alapján TEREMTŐ KÉPZELETÉVEL mintegy újraalkotja azt. Egy vers fordításánál tapintható az ihletettség.

A google fordító ezt nem tudja megtenni - a költő igen.

pl Goethe verse, A vándor éji dala

Über allen Gipfeln

Ist Ruh,

In allen Wipfeln

Spürest du

Kaum einen Hauch;

Die Vögelein schweigen im Walde

Warte nur, balde

Ruhest du auch!

Tóth Árpád ihletet fordítása:

Immár minden bércet

Csend ül,

Halk lomb, alig érzed

Lendül:

Sohajt az éj.

Már búvik a berki madárka,

Te is nemsokára

Nyugszol, ne félj...

a google fordítása, ahol ez a formanélkülibe lépés nem tud teljesülni:

Wanderers Nachtlied - Wanderers éji dala

Mindenekelőtt csúcstalálkozók

Ruh,

Minden fák

Spürest te

Alig egy lehelet;

A madarak hallgatnak az erdőben

Csak várj, nemsokára

Reposest te is!

Igen, átlépheti, de nem mindenkinél.

Tegyük fel, hogy adott a mai ismeretek halmaza. Az összes emberé. Tárgyak, elméletek, szabályok, összefüggések, képletek, kémiai kötések, minden. Ha holnap megjelenik valami új, amit ebben a zsákban nem találunk meg, akkor az vajon honnan keletkezett? Egy vagy több ember különböző mértékben átlépte azt a határt, és valami újat hozott létre. Néha nehéz megmondani, hogy pontosan ki és milyen mértékben alkotott, gondolt újat, de gondolt, az biztos.

Az egész emberiség fejlődése nem egyéb, mint a pillanatnyilag meglévő ismeretek határának folyamatos átlépése. Hol kisebb mértékben, hol nagyobb mértékben.

Igen, ez csak kombináció.

A fantázia az lett volna, ha új ismeretlen elemeket találsz fel, nem pedig a régieket kombinálod.