Ha lefúrok a föld közepéig, és onnan tovább fúrok lefele, akkor ott már fölfele fúrok vagy lefelé?

Na, ezen már én is gondolkoztam! Sőt azon is, hogy mi történne velem, mit éreznék, merre húzna a gravitáció ahogy haladok előre?

A következőre jutottam:

[link]

Ha sikerülne úgy fúrni hogy kikerüljem a belső magot, vagyis ne égjek el, akkor elvileg is lehetséges lenne átmenni a földön.

Képzeljünk el egy ehhez hasonló ábrát:

[link]

Ezen látszik a Föld hossztengelye, ezzel párhuzamosan kezdeném meg a fúrást, csak odébb, jobbra vagy balra a sarkpontoktól hogy elkerüljem a magot.

Namost ez nyilván nem merőleges szög a Föld felszínére, hanem körülbelül egy 45°-os szögben kellene elkezdeni fúrni. Így tehát, a Föld relatív sík felszínéhez viszonyítva egy gyengén lejtő alagútban haladnék, egészen addig amíg a Föld tömegközéppontja (ami a magnál van), nem lesz teljesen alattam.

A lejtőt az elején azért érezném lejtőnek mert a tömegközéppont nem pontosan alattam, hanem kicsit eltolódva van. Ha pont a sarkoknál kezdeném el, akkor a gravitáció erővektora merőleges lenne a Föld felszínére így a felszínre merőlegesen kéne elkezdenem fúrni, és ez gyakorlatilag egy lassú zuhanás lenne a magba.

Most képzeljük el hogy a hossztengelyt megfelezem és a felezőpontba húzok egy merőlegest. Amint fúrással elérném ezt a merőlegest, már nem lejtőnek érzeném az alagutat, hanem egy sík terepnek, ami nem lejt semerre sem, mert a gravitáció erővektora pontosan a talpamtól a Föld magja felé mutatna, merőlegesen a hossztengelyre.

Ez az erővektor persze mindig a tömegközéppont felé mutat, de amíg nem merőleges, lejtőnek vagy emelkedőnek érzem az utat.

Eddig pontig (a merőlegesig) tehát lefelé fúrnék.

Ha ettől a ponttól továbbmennék, már nem lejtőn mennék, hanem egy gyenge emelkedőn, ami egyre meredekebb ahogy távolodok a merőlegestől.

Innentől tehát már felfelé fúrnék.

Egészen addig míg el nem érem a felszínt. :)