Az idealizmus és az ezotéria között van összefüggés?

ÁLLJ

Először is szögezzük le, hogy melyik idealizumsról van szó.

Idealizmus (etika): Az az elképzelés, hogy magasabb elképzelt tökéletes formák, "ideálok" alapján kell az etikának működni.

Idealizmus (képzőművészet): az a művészeti iskola, ami a képzelet, az emberben keltett érzések és benyomás fontosságát hangsúlyozza a valósághoz való hűséggel szemben (ellentétes a realista és naturalista szemléletekkel).

Idealizmus (ontológia/metafizika): Az az elképzelés, hogy a valóság alapvetően szellemi konstrukció, és a tudattól függetlenül nem permanens (anti-materialista).

Mi természetesen az utóbbiról fogunk beszélni.

Az idealizmus történetéről van egy jó (angol nyelv) lista itt:

[link]

Hozzáteszem még, hogy az "idealista" és "realista" szavakat hozzá lehet illeszteni bármilyen filozófiai témához olyan értelemben, hogy valamit VALÓSnak vagy szellemi eredetűnek tekint-e.

Az én személyes verdiktem az, hogy a kettőnek nincs köze egymáshoz. Sőt az a hozzáállás, hogy az ideáloknak (erkölcsi normáknak [morális abszolutizmus?-> persze létezhetnek párhuzamosan ellentétek is], rendnek, tökélynek stb.) fizikai megtestesülése is van, inkább tartozik a "realizmus" címszó alá.

Lényegében amit a természetfeletti hit mond, az az, hogy a természet/valóság/materiális világ mellett létezik egy láthatatlan másik valóság is. Azonban úgy gondolom, hogy ez a másik valóság sokszor ugyanúgy permanens tulajdonságokkal van leírva, tehát ugyanúgy realista és nem materialista; valóságban is létezőnek állítja.

AZ biztos, hogy a vallásokban és a mítoszokban, a varázslat elképzelésében, a filozófiatörténetben korábban következő felfogásokban mind van egy olyan elem, ami a tudat és a világ között szorosabb kapcsolatot képzel el, mint amit a mai tudományos tudásunk mond. Tehát a tudat ahelyett, hogy csak modellezné a valóságot és közvetve a test által tudna visszahatni csak rá, közvetlenebb módon egy azokkal a dolgokkal, amiket modellez és nagyobb hatalommal bír fölöttük. Ezt nevezhetjük végül is idealistának, bár valójában a valóság és a szellemi el-nem-válása, ha a realizmust tekintjük úgy, ami a kettő elválását (a valós világ permanenciáját a tudattól függetlenül) hangsúlyozza.