Hogyan lehetne feloldani az implikáció ellentmondásosságát?

Rövid félreértéstisztázás: hogy az állításod igaz-e, nem matematikai vagy logikai probléma, hanem biológiai. A logika következtetésekkel foglalkozik, vagyis azzal, hogy ha ez igaz, akkor mi igaz még szükségszerűen.

A hiba azzal van, hogy "implikáció igazságtáblája szerint az egész állítás igaz, ha az állítás első része hamis." Rosszul tudod, egy implikáció csak akkor hamis, ha az előtag igazsága esetén az utótag hamis. Ez tehát a definíció szerint is hamis, mivel ha szíven szúrnád magad, akkor (mint biológiai ismereteinkből tudjuk) hamis lenne, hogy nincs semmi bajod.

Gondold végig azt, hogy ha egy implikációt igaznak tartanánk az alapján, hogy az előtag hamis, akkor az implikáció igazságértéke nem is függne az utótagtól, és mindig az előtag negáltját venné fel. Ez pedig nyilvánvalóan nincs összhangban azzal, amit a hétköznapi életben, a "ha...akkor" mondatszerkezetek használatával kifejezni szoktunk.

> "Ha én szíven szúrom magam, akkor nem lesz semmi bajom." Ez a matematikai logika szerint egy igaz állítás, mert eszem ágában sincs szíven szúrni magam

Nem arra vonatkozik hogy eszed ágában van-e. Hanem egy jövõbeni eseményre.

Ha képtelen vagy a "ha szíven szúrom magam" kifejezés igazságértékét kiértékelni rendesen, akkor az nem a nyelv, nem a matematika, legkevésbé az implikáció (más néven részhalmaz) hibája, de inkáb a tied. Erre vonatkozott, amit írtam.

1. Sürgősen iratkozz át egy értelmes oktatást végző helyre.

2. Sürgősen próbálj meg józanul gondolkodni. Ez alatt azt értem, próbáld megérteni a szöveg valódi tartalmát, ne pedig képzelj valamit róla önkényesen. Nem megbántani akarlak, de ezt a jelenséget funkcionális analfabetizmusnak hívják. (a betűket ismeri, a szavak együttes jelenségét nem).

3. Nézzük a példát. A kulcsszó az első szó:"HA". Tehát ha szíven szúrod magad, akkor a kés a szívedben van. Mondom, ha! És ekkor meghalsz. Vagyis a következtetés azért hamis, mert a következtetőnek nincsenek elemi biológiai ismeretei. Azt képzeli, a szíven szúrást túl lehet élni (szélsőségesen extrém esetben talán).

Viszont az "eszem ágában sincs" azt jelenti, hogy nem teljesül a "ha". Márpedig, ha nem szúrom magam szíven, akkor egyfelől nem halok meg (legalábbis ettől), másfelől akkor nem teljesül a feltétel, tudniillik, hogy ha szúrok. Igen, akkor meghalok, na de nem szúrtam (mert eszem ágában sincs), tehát nem halok meg.

Itt tehát minden rendben. A szövegértéssel viszont, mint látjuk, annál nagyobb a baj. Az 1. javaslat azért fontos, mert az is nagy baj, ha a hallgató nem érti a szöveget, de ha a tanár se, no az már egyenértékű egy bekövetkezett szíven szúrással. Feltéve, hogy az olvasó érti az "egyenértékű" jelentését.

Mit szeretnénk rajta feloldani?

Gondolom azt a részét nem lehet, hogy

> elképesztően nagy ostobaságnak hangzik.

azaz, nem jó megoldás az, hogy "nem hangzik annak".

Gondom, az sem megoldás ("feloldás"), ha bevezetünk egy implikáció_v2 nevű műveletet, amely olyan mint a sima implikáció, csak, az üreshalmazból nem következik minden, hanem ott azt mondjuk hogy "az implikáció_v2 nem értelmezett".

A konkrét példát mindenképpen az állítás első felének igazságtartalmán keresztül ragadnám meg, (Arisztotelész például nem értelmezte a jövőre vonatkozó állítások igazságtartalmát, az jó dolog ha rá hivatkozol, nem?), de nem kimondottan vagyok járatos abban hogy mit várnak el a filozófusok egy probléma megoldására.

Nekem személy szerint általában nem sok problémám van az implikáció fogalmával (néha azért akad, de nem mondanám hogy az implikáció a szar).

Egy gyakori hiba még az, hogy szoktak olyat mondani (a buták), például a "Ha Hitler nem támadja meg a Szovjetuniót, akkor ma németül beszélnénk" típusú állításokra vonatkozóan hogy igazak, mert Hitler megtámadta a Szovjetuniót, azaz automatikusan a mi világunkra vonatkozóan értékelik ki a részállítások igazságtartalmát. Pedig aki a mondatot mondja, ő a másik, hipotetikus világban értékeli ki a mondatát, és abban a hipotetikus világban bőven lehet hamis is az állítás.

De ez inkább csak kommunikációs zavar, az implikáció (matematikailag) nem ilyesmi dolgokra van definiálva, és ott jól működik.

"Definíció: A p, q ítéletekből a „ha p, akkor q” módon képezett ítéletet. A p előtagú és q utótagú implikációnak nevezzük azt az ítéletet, amelynek logikai értéke (akkor és csak akkor) hamis, ha előtagjának logikai értéke igaz és az utótag logikai értéke hamis."

Forrás:makrane.lapunk.hu/tarhely/makrane/dokumentumok/implikacio.doc

Mi is volt az állítás?

"Ha én szíven szúrom magam, akkor nem lesz semmi bajom."

1.Szíven szúrom magamat - igaz

2.Nem lesz semmi bajom - hamis

A definíció szerint ezért az egész állítás hamis, vagyis rendben van minden. Hiszen valóban hamis, hogy szíven szúrtam magam, és semmi bajom!

Csak azt nem értem, neked mi a bajod ezzel? :DDD

dellfil