Miért 230V a hálózati feszültség?

Ezt tartották optimálisnak. Máshol meg más feszültséget (Az USA-ban 110 V van). De Európán belül is különböző volt a feszültség, de jellemzően 220 és 240 V között, nem is olyan nagyon rég egységesítették.

Ugye ha magas a feszültség, annak vannak előnye és hátrányai. Előny, hogy kisebb veszteség van a hálózaton, nagyobb energiát lehet rajta elvezetni. Ez fontos szempont. Hátrány, hogy veszélyesebb, nagyobb távolság kell szigeteletlen vezetékek között, vastagabb szigetelés kell, stb…

Az alacsony feszültség kevésbé veszélyes, vékonyabb szigetelés is elég, de nagyobb a veszteség is.

Ezért van, hogy nagyon nagy távolságra nagyon nagy feszültséget használunk, kisebb távolságra kisebbet, a végpontokon meg még kisebbet.

Valahol meg kellett húzni az optimális határt, hogy a veszteség még elfogadható legyen, de ne kelljen baromi vastag szigeteléssel ellátni a vezetékeket. Osztottak, szoroztak, becsültek, és ez tűnt optimálisnak.

És ide tartozik az 50 Hz is. Az első európai nagy kiterjedésű áramhálózatok ilyen fordulatú generátorokkal indultak, miután ehhez alkalmazkodott a fogyasztói oldal, értelmetlen és gazdaságtalan lett volna változtatni.

A 110 voltos területeken a 60 Hz lett a szokvány, majd szabvány.

A veszteség mellett ne feletkezzünk meg arról a sokkal fontosabb tényről, hogy mivel alacsonyabb feszültségen nagyobb áramok folynak, lényegesen nagyobb keresztmetszetű vezető kell.

A réz meg nagyon drága!