Hogyan működik a szén-izotópos kormeghatározás?

Hát azt sehogy. Szénizotópos kormeghatározás max 50.000 évig használható.

Egyébkén a módszer azon alapja, hogy a légkörben lévő C14 arány (az összes C-hez viszonyítva) állandónak tekinthető (ingadozások becsülhetőek).

Ezért élő szervezetben szintén. Ha elpusztult, onnét csökken. A maradék C14-ből lehet számolni az eltelt időt.

[link]

A Földön viszonylag konstans mennyiségben van 14-es szén-izotóp (C14). Ez az izotóp nem stabil, 5700 év a felezési ideje, de mégse fogy el, ugyanis a kozmikus sugarak mindeközben "termelik": nagy vonalakban az a lényeg, hogy a kozmikus sugárzás hatására a légkörben található nitrogénatomok egy nagyon kis részéből C14-es szénizotópok lesznek.

Tehát a növények által fogyasztott CO2 egy kis részében, (minden billiomodik molekulában) C14-es izotóp formájában van jelen a szén. Így az állatokban is, akik megeszik őket, és akik megeszik az állatokat, és így tovább. Minden élőlényben nagyjából hasonló arányban van jelen C14.

Legalábbis amíg élnek. Ugyanis ha meghalnak, akkor a csontjaikban levő C14 már csak fogyni tud: 5700 évente megfeleződik a mennyisége. Ez egy folyamatos radioaktív bomlás, ami a C14 fogyásából adódóan egyre gyengébb. Ha ezt megmérjük, meg tudjuk becsülni, hogy mikori a lelet: ha mondjuk a "normális" béta-sugárzás felét mérjük, akkor 5700 éves, ha a negyedét akkor 2*5700, stb.

Sőt, ma már tömegspektrometriával a C14 mennyiségét közvetlenül is meg tudjuk mérni, nem kell a nagyritkán kibocsátott béta-részecskéket számolgatni.

Ezzel amúgy dinoszauruszcsontok korát nem lehet megállapítani, mivel 65+ millió év alatt semmi C14 nem maradt bennük. Valaki biztos meg tudja mondani neked, hogy azokat hogyan csinálják, nekem úgy rémlik, hogy nem magukból a csontokból, hanem a kőzetrétegekből, amelyekben találhatóak. És az izotópos kormeghatározás ott is működik, csak nem szénnel, hanem uránnal, káliummal, és fene tudja még mivel, amelyek többmillió éves felezési idejűek.

Kálium-argon kormeghatározás

[link]