Ha nyelvrokonságról van szó, akkor miért nem nyitottak?

Találkoztam az egyetemen pár nyelvésszel és egy történésszel - nem diákok - és elbeszélgettem velük nyelvünk eredetével kapcsolatban. Érdekes dolgokat mondtak. Mint például azt, hogy nincs kizárva, hogy a népünk keletebbről származik, mint hivatalosan. Az, hogy mennyi időt töltöttek hol és milyen népekkel az nagy plecsnit nyomhatott a nyelvre, pl.: finn-ugor - nem tartják kizártnak, hogy csak később találkoztunk velük, de sokáig egy szelet fújtunk, azért valószínű a hasonlóság.

Hogy milyen bizonyítékokkal hozakodnak elő, s mit mire alapoznak, nem tudom. De megbízok bennük, elismert szakemberek.

Elfogadott a finn-ugor rokonság, és ezzel nincs is semmi baj, nem is erre akarok rácáfolni. De azt mondták, hogy tagadhatatlan tény, hogy ezen a területen egyáltalán nem nyitottak az emberek - nem a polgárokra gondolok -, nem kíváncsiak és nem kutatnak. Bele törődtek, hogy ez a helyzet, és minden más variációt az előtt lefújjognak, mielőtt a tárgyra térne az adott, kevésbé laikus illető. Sőt, valamennyi szaktekintély agresszíven ragaszkodik a hivatalosan elfogadott származáshoz.

Szerintetek miért van ez?