1848-49-es szabadságharc megbukása miért követlezett be?

Nemcsak az volt az oka, hogy túlerőben volt az ellenség az oroszok benyomulása után. Igazából már az azelőtti győzelmek (tavaszi hadjárat) szinte csodának számítottak, maga Görgey írja le, hogy a magyar tábornoki kar csapnivaló volt, széthúztak, tele volt pártoskodással, egymás gáncsolásával az egész (pl. amikor Görgey kért Komáromból ágyúkat Buda megostromlásához, Komárom parancsnoka, Guyon Richárd szándékosan mismásolta, halasztotta a dolgot, mert rühellte Görgeyt (Görgey ugyanis nyíltan kifejtette, hogy csak jó katonának tartja Guyont, de parancsnoknak szerinte rossz volt). Ilyenek miatt majdnem egy hónapig szórakoztunk Budánál, ami egy hadjáratban nagyon nagy időbeli csúszás...

Szóval egyrészt a tábornokok egymás közötti perpatvarai (Dembinszky, Damjanich, Perczel Mór viszályai egymással - Görgeyvel sokkal ismertebbek, úgyhogy ezekről nem írok). Másrészt probléma volt az is, hogy a magyar ipar nagyon gyenge lábakon állt, alig tudták megoldani a lőszerrel való ellátását a csapatoknak. Sok csatát azért nem nyertünk meg, mert egyszerűen elfogyott a lőszer, és az ellenség sz*rrá lőtt minket (pl. a végső csata Temesvárnál is többnyire ez miatt veszett el). De a lőszerellátás problémája már a tavaszi hadjáratban is nagyon súlyos probléma volt. Görgey az emlékirataiban panaszkodik, hogy nemcsak a gyártással van baj, de a szállítással is, mert össze-vissza elkeveredtek a dolgok, minden később ért a rendeltetési helyére, mindenki a saját zsebére dolgozott stb.

Aztán probléma volt, hogy a magyar tábornokok a saját fejük után mentek, Perczel Mór pl. senkinek sem engedelmeskedett, sőt, megsértődött, ha a hadügyminisztériumból parancsot kapott. De ilyen volt Bem Apó is, akit többször is hívtak Erdélyből, hogy segítsen be a főhadszíntéren, de sohasem jelent meg. Így nem lehet egységes haditervet készíteni, összehangolt hadmozdulatokat végezni, ha a tábornokok a saját fejük után mennek.

Szóval elég súlyos problémák voltak az oroszok nélkül is, Görgey kifejti, hogy igazából a tavaszi hadjárat győzelmeinek oka valójában nem az volt, hogy a magyarok jók voltak, hanem az, hogy Windisch-Grätz táborszernagy legalább olyan béna parancsnok volt, mint Dembinszky. Az emlékirataiban ezt a két tábornokot mindig együtt emlegeti Görgey, és gúnyolja őket elég rendesen, hogy jól rátaláltak egymásra 1849 februárjában... :)

Persze a tavaszi sikerek okai még azok is voltak, hogy a magyar fősereg parancsnokai akkor egytől egyig zsenik voltak (Görgey, Damjanich, Aulich, Gáspár András, Klapka György), viszont Damjanich lábát törte, Gáspás András lemondott a trónfosztás miatt, Klapka pedig a hadügyminiszteri teendőket látta el Debrecenben (mint Görgey helyettese), szóval igazából 1849 nyarára a fősereg parancsnoki törzse másodvonalbeli, tehetségtelenebb tábornokok kezébe került.

És még a politika és hadsereg ellentéteiről nem is beszéltem (Kossuth-Görgey vitái, Kossuth inkompetenciája, hogy mindent politikai céloknak - sőt sokszor saját ambícióinak - vetett alá, és sokszor a katonai realitásokkal nem számolt stb.).

Mindezek együttesen eléggé kérdésessé tették a szabadságharc sikerét, az a helyzet, hogy ha az oroszok nem jönnek be, lehet, hogy Haynau önmagában is győzni tudott volna. Nagyon súlyos problémák voltak magyar oldalon. Ráadásul a Habsburg Birodalom 1849 nyarára össze is kapta magát, a forradalmakat, lázadásokat mindenütt leverték, nekik volt hadiiparuk, Haynau pedig tehetséges tábornok volt (sajnos). Szóval nem tudni, mi történt volna a cár beavatkozása nélkül, és eléggé kétséges a dolog még úgy is...

A szabadságharc bukása

A Függetlenségi Nyilatkozat, tényleges katonai és politikai biztosítás nélkül nem használt a jó ügynek. Az országgyűlés egy kis része a békepárt agitált ellene. Az igazi veszélyt ebben az jelentette, hogy nézetüket Görgey is osztotta. Görgey tekintélye igen megnőtt a tavaszi hadjárat sikereinek köszönhetően. Győztes hadvezérként maga akart a Habsburgokkal tárgyalni. Gondolatait politikai tervei kötötték le, és április végén elmulasztotta az alkalmat az ellenség üldözésére és Bécs ostromára. A Szemere-kormány igyekezett Kossuthot háttérbe szorítani azzal, hogy a legforradalmibb intézkedéseket megszüntették. Úgy tettek, mintha a szabadságharc már győztesen befejeződött volna. Sokat ártott a kormány parasztpolitikája is.