A tudomány mennyire visszamenőleg tudja megálapítani a világ keletkezését vagy létezését?

Minden - a tér, az idő és az anyag - a közel 13,7 milliárd éve lezajlott ősrobbanásban keletkezett. Akkor a világegyetem különös hely volt - olyan idegen, amennyire csak lehetséges. Nem voltak bolygók, csillagok vagy galaxisok; csupán a parányi elemi részecskék léteztek; ezek alkották az egész világegyetemet, amely még csak akkora volt mint egy gombostű hegye, és ráadásul hihetetlenül forró. Egyszer csak elkezdett tágulni - a különös és váratlan kezdetből táguló világegyetem olyanná fejlődött amilyennek ma látjuk.

A modern tudomány képtelen leírni vagy megmagyarázni bármilyen jelenséget, amely az ősrobbanás előtt 10-43 másodperccel történt. A 10-43 másodperces időszakot Planck-időnek nevezzük, a német tudús Max Plank után. Ő volt az első aki felvetette, hogy az energia nem folytonos mennyiség, hanem adott energiájú csomagokban vagy "kvantumokban" jelenik meg. A kvantumelmélet mára az egész modern fizika alapjává vált; a 20. századi elméleti fizika két kimagasló eredménye közül az egyik a kvantumelmélet, amely a világegyetem legkisebb mérettartományával foglalkozik. A másik pedig Einstein általános relativitás elmélete, amely a nagyon nagy mérettartományok fizikájával, a csilagászati méretekkel foglalkozik.

Bár a két terület saját érvényességi körein belül tökéletesen kiállta a kísérletek és az észlelések próbáját, mégis súlyos problémák merülnek fel, ha megpróbáljuk összehangolni őket. Különösen az idő megközelítése eltérő a két elméletben. Einstein elméletében az idő egy koordináta; éppen ezért folytonos mennyiség, így két időpont között az eltérés tetszőleges lehet. A kvantumelméletben azonban a Planck-idő alapvető határt jelent - az idő olyan legkisebb értelmezhető egységét ameyet elméletileg egyáltalán megtudunk még mérni. Még ha elkészítenénk is a lehető legpontosabb órát, akkor is azt látnánk, hogy aza óramutató szabályosan Planck-időegységeket lépne.

A 21. századi fizika egyik legnagyobb kihívása éppen e két ellentmondó elképzelés összeegyeztetése(a legújabb próbálkozások: a húrelmélet, illetve ennek rokona a membrán-elmélet). Tudományos vizsgálódásunkat a világegyetem 10-43 másodperce utáni másodpercekkel kezdjük, ekkor az ősrobbnás utáni kicsiny, forró és sűrű világban a kvantumfizika törvényei uralkodnak.

Az ősrobbanás-elmélet ellent mond ösztöneinknek. Józan ésszel sokkal inkább időben állandó(statikus) és térben végtelen világot képzelnénk el, ám napjainkban alapos tudományos érv szól amellett, hogy ez a rendkívüli esemény bekövetkezett. Ha elfogadjuk az ősrobbanás tényét, akkor a Plank-időtől egészen máig - Carl Sagan emlékezes szavaival élve: „halovány kék pontig” - követhetjük az események láncolatát.

"Mert emberi ésszel nehéz azért elképzelni hogy minig is volt valami vagy hogy a semmiből lett valami (úgy konkrétan tényleg a semmiből)

Tehát valamiből kellet keletkeznie ami most van és annak is kellet valamiből keletkeznie és így tovább..."

"emberi ésszel" - nos ehhez a fogalomhoz ateistaként úgy viszonyulnék, hogy az emberi ész egyik alapvető struktúrája, vagy esszenciája a logika. A logika az ember zsákja, amit ráhúz mindenre, csak hogy homályos képében megértse.

Nem vagyok asztrofizikus, se pap, viszont egyszerű kritikai filozófiával megállapíthatom, hogy a kérdés helyessége önmagában kérdéses. Mert, hogy Istent az emberi ész teremtette az biztos, viszont a tudományt is.

Ebből csak azt akarom kiszűrni, hogy hogyan akarunk mi megérteni egy ilyen dolgot, ha gondolkodásunkat alapvetően olyan elemi hibákra tesszük, mint a logika. Miért kéne legyen kezdete valaminek? Csak mert így logikus? Az univerzum van (ha van). De nem azért, hogy az ember megértse. Azért van, hogy legyen.

Én csak azt mondom, hogy asztrofizikailag laikus szemmel, én bármit el tudok képzelni. Azt is, hogy örökké volt, és azt is, hogy a semmiből lett majd hirtelen eltűnik. Hawking egyszer cáfolta saját doktori dolgozatát, és lényegében mindkettőt helyesnek ítélték, pedig ellentmondás volt a kettő. Hol van itt a logika? A szabályokat, amivel a teóriáinkat megírjuk, mi fedezzük fel. Azaz empirikus módon meghatározzuk. A saját szabályaink között, a saját játékunkban nyerünk mindig. Így működik a tudomány.

Lehet, hogy sokan nem értenek ezzel egyet, sok pontban én sem, de én eddigi tapasztalataim során így látom.

A jelenlegi elképzelések szerint a világunk teljes tömege már ott volt az ősrobbanásban. Tehát az ősrobbanás NEM a semmiből lett!

Ezzel együtt természetesen nem tudjuk, hogy miből lett... mivel az idő is ott keletkezett, ezért értelmetlen azt mondani, hogy "előtte". Elképzelések vannak - bizonyíték egyelőre nincs.

Ha volt is előtte valamilyen idő, az NEM a mi világunk ideje volt.

Az ősrobbanás után viszont szépen le lehet vezetni, hogy mi mikor keletkezett. Az itteni írások alapján ezt itt senki se tudja, de a gy.k.-n már ez néhányszor jól le lett írva, tessék visszaolvasni!