Jézus halála és foltámadása elott mit unnepeltek Húsvétkor?

Pészah, ami a kivonulás ünnepe a zsidóknál, az Egyiptomból való szabadulás emléknapja.

[link]

Pészach — A pászka ünnepe. Izrael egyiptomi fogságból történt megszabadulásának (i. e. 1513) emlékére vezették be. Ez a legnagyobb és legősibb zsidó ünnep. Niszán hónap 14-én (zsidó naptár szerint) tartják, ami rendszerint március végére vagy április elejére esik. A zsidó családok ilyenkor összegyűltek, hogy együtt vegyenek részt a pászkavacsorán (széderen). A következő hét napon semmiféle kovásszal készült ételt nem volt szabad fogyasztani. Ezt az időszakot a kovásztalan kenyerek (macesz) ünnepének nevezték (2Mózes 12:14–20, 24–27).

Jézus i. sz. 33. niszán 14-én halt meg. Izraelben niszán 14-én ünnepelték a pászkát, ami örömteli esemény volt. A családok minden évben elfogyasztottak ezen a napon egy ételt, mely egy fiatal, ép bárányból készült. Ez az emlékezetükbe idézte, milyen szerepet játszott a bárány vére az izraelita elsőszülöttek megszabadításában, amikor a halál angyala i. e. 1513. niszán 14-én lesújtott Egyiptom elsőszülöttjeire (2Mózes 12:1–14). A pászkabárány Jézust árnyékolta elő, akiről Pál apostol ezt mondta: „Krisztus, a pászkaáldozatunk feláldoztatott” (1Korintusz 5:7). Ahogyan a pászkabárány vére, úgy Jézus kiontott vére is sok ember megmentését teszi lehetővé (János 3:16, 36).