Szulejmán miért nem csatolta Erdélyt is a birodalmához?

Szulejmánnak azok a területek kellettek, ami a Bécs felé vezető legrövidebb utat szegélyezték.

Erdély úgymond kiesett az útból, tehát kvázi vazallusállamként több hasznát látta.

A fejedelmek adót fizettek és ami a legfontosabb, fenntartották a rendet.

Ha Erdélybe bevonul Szulejmán és ténylegesen átveszi a hatalmat, akkor több tízezer török katonát kellett volna elszállásolnia a várakban és saját magának kellett volna megszervezni az adószedést, közigazgatást.

Így viszont sokkal olcsóbban megúszta.

Már a Hódoltság is erős ráfizetés volt az Oszmán Birodalom számára, később egész Egyiptom jövedelme kellett, hogy fedezze az itteni kiadásokat...

Ennek az az oka, hogy itt fent kellett tartani egy végvári rendszert az oszmán oldalon is, ami természetesen az ő számukra is óriási anyagi megterhelés volt, illetve az itt állomásozó török katonaságot is el kellett látni stb.

Persze ezeknek a költségeknek az volt az oka, hogy a Kárpát-medencében nem érvényesült az oszmánok erőfölénye, hanem kiegyenlített erőviszonyok voltak a Habsburgokkal. Voltaképpen egyik nagyhatalom sem tudta teljes egészében ellenőrzése alatt tartani a Kárpát-medencét a másik miatt. Mondhatnám úgy is, hogy a két egymásnak feszülő erő "kioltotta" egymást, és így jöhetett létre az Erdélyi állam, aminek a létét az is szavatolta, hogy a Habsburgok miatt az oszmánok nem tudták beolvasztani az Oszmán Birodalomba, és a Habsburgok sem tudták a Királyi Magyarországhoz csatolni az oszmánok miatt (amire pedig nem egy kísérlet történt, és időnként csak ideig-óráig sikerült). Amikor a 17. században az oszmánok meggyengültek, és a Habsburgok kiűzték őket a Kárpát-medencéből, az automatikusan az Erdélyi Fejedelemség, mint állam végét is jelentette.

A lényeg, hogy az oszmánoknak ilyen körülmények között jobban megérte az, ha a fejedelemség vazallus állam, mert egy olyan kísérlet, hogy beolvasszák, a Habsburgok támadását vonta volna maga után, illetve tényleg ráfizetés lett volna pénzügyileg is ezt a területet is annektálni, de inkább megtartani. Így viszont vazallus államként évi adót fizetett Erdély, illetve saját sereget is fenntartott, aminek csatlakozni kellett az oszmán fősereghez, ha az a térségben támadott... Tehát összességében jobban megérte ez így nekik (persze néha megszívták a törökök, mert pl. a tizenötéves háborúban pont a vazallusai árulták el a szultánt, és Erdély, Havasalföld egyesült seregei meg is vertek Habsburg szövetségben egy török nagyvezíri sereget...). De pl. a törökök kiűzése idején Apafi Mihály seregei a törökök mellett harcoltak...

Egyébként szokása volt az oszmánoknak vazallus államokat fenntartani, a térségben Moldva és Havasalföld is vazallus államok voltak (szűkebb mozgástérrel, mint Erdély), illetve ott volt a Krími Tatár Kánság, aminek még fizetett is a szultán, hogy sereget tartsanak fenn, és szükség esetén csatlakozzanak a törökökhöz a lengyelek/oroszok ellen (de sokat jártak a magyar hadszíntéren is...). Összességében tehát jobban megérte nekik vazallus államokat tartani, mert ezek saját sereggel rendelkeztek, ha viszont annektálták volna ezeket a területeket, akkor oszmán sereget kellett volna ott fenntartani, ami viszont ráfizetés lett volna.

Azt elfelejtettem írni, hogy erre kérdezhetitek azt, hogy ezek a vazallus államok miért nem fogtak össze és támadtak rá az oszmánokra? Ettől nem féltek az oszmánok? Mert igazából ki az a hülye, aki az alattvalóinak hagyja, hogy saját fegyveres erejük legyen?

Néha ez miatt tényleg rosszul is jártak az oszmánok, mint pl. a már említett tizenötéves háború idején, amikor Gyurgyevónál Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem és Mihail Vitezau havasalföldi és moldvai vajda egyesült seregei megverték Szinán nagyvezír oszmán seregét. Viszont ilyenkor az oszmánok büntetőhadjáratokat indítottak, illetve a Krími Tatár Kánság keletről is sakkban tartotta Erdélyt és a románokat is (pl. bosszúból ők is letarolták Erdélyt ezután...). Vagyis az oszmánok ügyes politikával úgy csinálták, hogy a vazallus államok is sakkban tartsák egymást. Erdélynek normál esetben az volt a feladata, hogy a román vajdaságokat tartsa sakkban, amire egyébként sor is került nem egyszer... Ezért is volt Erdélynek nagyobb mozgástere vazallusként, mint a román vajdaságoknak.

A másik, hogy az oszmánok ügyesen használták ki a vazallusaik vezetőinek hataloméhségét, és mindig tartottak Isztambulban egy ellenjelöltet, akivel zsarolták az aktuális vazallusukat. Pl. a mindenkori erdélyi fejedelemnek mindig volt egy mindenkori ellenjelöltje Isztambulban, aki arra várt, hogy a regnáló fejedelem helyét elfoglalja... A törökök ezzel zsarolták az aktuális fejedelmet. A legismertebb példa erre Báthori Gábor esete, aki szembeszegült a törökökkel, és erre a török ellejnejölt, Bethlen Gábor török seregekkel tört be és foglalta el az erdélyi fejedelmi pozíciót. De persze neki is volt egy ellenjelöltje a törökök tarsolyában... De ugyanezt játszották az oszmánok a román vajdákkal is.