Musztafa hercegből jó szultán lett volna?

Nem volt olyan törvény, amit az előző leír, csak elég érdekes volt az oszmán államban az öröklés. Nyilván egy átlagos szultánnak (nem feltétlen épp az töröknek), nyilván átlagosan több elismert gyermeke volt, mint egy Európai királynak, vagy császárnak.

Egy idő után bevett szokás volt a testvérgyilkosság, testvérháború még az akkori uralkodó uralkodása alatt is. Természetesen ennek ellenére élték túl hercegek, azt, hogy a testvérük trónra került.

Egyébként az sem mondható el, hogy "Szelimnél bárki jobb lett volna", az I. Szulejmán álltal elfoglalt területek az Oszmán Birodalmat közvetlenül határossá tették a Habsburg Birodalommal, akiket Európa-szerte elég sok állam támogatott, akár anyagi értelemben is (a magyar végvárrendszer fenntartási költsége meghaladta Csehország, Szilézia, az örökös tartományok és Magyarország adóiból befolyó összeget és mozgatható seregről itt még szó sincs). Ez az Oszmán Birodalomnak is költségeket jelentett. Igen, ott volt a drinápolyi béke, de azért nem hagyhatták őrizetlenül a határterületeteket.

Emellett keleten egy hasonlóan erős, ellenben síita muzulmán állam a Szafavida Birodalom feküdt, ami nem nézett farkasszemet fél Európával az egyetlen jelentősebb ellenfele az Oszmán Birodalom volt. Ez lekötötte az oszmán haderőt és hadvezetést.

És akkor még nem is beszéltünk az ekkor felemelkedőben lévő Orosz Birodalomról. 1557-ben Rettegett Iván cár megszállta az Asztraháni kánságot és a mai Grúzia felé terjeszkedett, ami ekkor oszmán birtok volt.

Szelim uralkodása alatt kezdődtek a tatár-török harcok az oroszok ellen, ami megint csak egy ellenfél volt.

Emellett az Oszmán Birodalomnak mintegy 10 vazallus állama volt, amelyek alapjában adót fizettek a Portának, ugyanakkor azt is biztosítani kellett, hogy ezek ne szakadhassanak el, elég, ha csak Erdély és az Oszmán-Török Birodalom viszonyára gondolunk.

Nemcsoda, hogy az nem tudott jelentősen terjeszkedni, délen beleütközött a sivatagba, máshol pedig erős és jól szervezett birodalmakba.