Mi az az "öntudat"?

Ha neked a szabad akarat így egyben csak egy illúzió - akkor valószínűleg az öntudatot sem fogod megérteni soha.

Így viszont kár erőlködni.

"van tudatos irányítás és reflex"

Ha úgy vesszük, akkor ezek ugyanannak a rendszernek különböző szintjei. Az ösztönös reakciók alacsony szinten működnek, a tudatos döntések pedig magasabb szinten, de mindkettőnek megvan a célja. A tudatos működés jóval összetettebb célrendszeren keresztül ad választ, de ha a fenti determinált megközelítést használjuk, akkor az is egy olyan rendszer, mint ami a reflexekért felelős, csak sokkal bonyolultabb.

Például ha forró edényhez nyúlunk, akkor elkapjuk a kezünket. Ez egy ősibb, direktebb idegpályán van "bedrótozva". Ha pedig a munkahelyen letol a főnök, és nem szólunk vissza, akkor azért nem tesszük, mert meg akarjuk tartani a munkánkat, hogy kapjunk fizetést, hogy ne legyünk csórók vagy csövesek, és/vagy hogy ne vessenek meg minket a többiek, megtartsuk a helyünket a társadalomban, stb. (Meg hogy legyen mit ennünk, legyen hova hazamennünk.) Szóval a tudatos döntéseket is hasonló alapcélok miatt hozzuk, csak egy bonyolult célrendszeren keresztül.

(Remélem nem kanyarodtam el nagyon a kérdéstől.)

Az én értelmezésemben olyan valami, ami összefüggésben áll egy ember életvitelével, életfelfogásával.

Ha pl. valaki gondolkodik, még nem föltétlenül jellemezhető azzal, hogy van öntudata.

Az, hogy tudja magáról, hogy van, sok mindent jelent, pl. tisztában van a személyiségének, általában érzelmeinek, akaratának mikéntjeivel, önmagát és saját életét képes annyira figyelembe venni, hogy ezáltal önmagáról alkotott gondolatai harmóniába kerekednek, pl. vágyai a viselkedésével, nem fejez ki ellentmondást, legalábbis számomra nem egy jelenségként írható le, hanem eszközként, ami egy bonyolult, zűrzavaros külvilággal szemben az ember 'én' tudatából kiindulva olyan viszonyítási pontokat állít fel, amihez képest mindent az alapján határoz meg, ami az életében döntő fontosságú.

Talán ösztönös védekezési reflexei lehetnek olyan embernek is, aki máskor arra gondol, hogy nem szeret élni.

Gondolkodhat és kommunikálhat magáról egy ember úgy, hogy a mondandója nem fedi a valódi szándékait, vagy dönthet úgy, hogy nem tudja megmagyarázni döntése miértjeit, vagy megbánja azt a későbbiekben.