A szín relatív?

Ez a más szempont már létezik, elektromágneses spektrumnak nevezik.

[link]

Igen ez érdekes.

Hogyan magyaráznád el egy vaknak, aki életében nem látott, hogy milyen a szín. Vagy hogyan írnád körül a süketnek, hogy milyen a hang?

Attól függ, mikor lett vak, és miért vak. Aki sosem látott, az nem lát. Nem feketeséget lát (tehát nem azt látja, mint amikor te becsukod a szemed) hanem egyszerűen neki nincs is látásérzete. Ezt elképzelni nem igazán lehet látó emberként :)

Akik pedig láttak, de megvakultak, azok úgy írják le, hogy kezdetben sötétség, de utána az egyre jobban megszűnik - náluk kvázi elmúlik a látás. A gyerekként/felnőttként megvakultak azt mondták, hogy kezdetben tényleg olyan, mintha bekötnék a szemed, de idővel megszokod - és szépen lassan egyre kevésbé tudsz képileg elképzelni valamit (amikor magad elé képzelsz valamit, ugyanaz a folyamat zajlódik le az agyban, mint amikor valóban látsz valamit). Végül már a régi, még látott emlékeket is alig-alig tudják felidézni, sőt, álmukban is megszűnik a látott képek látása, és álmukban is átveszi a megszokott ingerek érzékelése - szagok, tapintás és hallás. A régi emlékekből is azok a "lenyomatok" idéződnek fel, amit a mindennapokban érzékel az ember - tehát évek múlva sokkal jobban fognak emlékezni a hangokra, mint a látott képre.

Őszintén, szerintem ez lehet a legszörnyűbb a megvakulásban. Úgy születni (az én fejemben legalábbis) annyira nem lehet szörnyű - tudod, hogy valamit nem tudsz érzékelni, de legalább nem tudod, hogy mi az. De tudni, hogy láttál, ismerni az érzést, majd azt elfelejteni, és csupán annyira emlékezni, hogy milyen jó volt valami nagyon pocsék lehet.

Becsukod az egyik szemed, és amit azzal látsz akkor, azt látják a vakok mind a kettővel. Nem csak elképzelni lehet, hanem ki lehet próbálni :)

A színek nem relatívak, hanem nem léteznek fizikai valójukban. Nem kívülről mennek be a fejedbe, hanem eleve ott jönnek létre. Mivel nem tudsz más szemével nézni, más színérzetét érezni a sajátod helyett, ezért az érzet összehasonlítás lehetetlen. A relativitás pedig pont azt jelentené, hogy össze lehet hasonlítani, és különböző szemlélőkben azonos objektumok más és más színérzetet keltenek. Nem létezik azonban abszolút piros, a színek nem mások, mint konvenciók, amit gyerekkorban megtanítanak mindenkinek. Azért feltételezik, hogy egyikünk pirosa nem ugyanaz a piros, mint másikunk pirosa, mert más a szemünkben a receptorok száma és érzékenysége, és más az idegrendszerünk, így a képalkotás mechanizmusa is valamilyen mértékben.

Ezt a szín-dolgot nem kell túlkomplikálni, vagy olyasmit beleképzelni, ami nincs benne. A színeket azért látjuk, mert a szemünk észleli a különbséget a különböző hullámhosszú fények között. A szín nevét meg onnan tudjuk, az anyukánk rámutatott a rózsára, és azt mondta, hogy ez a vörös. Ahogy az összes szó jelentését így tanultuk meg (kiskutya, azt mondja vau-vau, rendőr bácsi, kék ruhában van).

Ha ugyanazt a rózsát ketten nézik (azonos szögből, azonos fényben stb), akkor ugyanazt a rózsát, ugyanazt a színt látják, hiszen ugyanazok a fotonok mennek a szemükbe. Valószínűleg ugyanazt a nevet is adják neki ("vörös"), mert megtanulták, hogy ez a vörös.

Persze az, hogy milyen színt látunk, nagyban függ a környezettől. Vannak ezek a optikai illúziók, hogy ugyanaz a szürke kocka fekete háttérben szinte fehérnek látszik, fehér háttérben meg sötét szürkének. Ez azért van, mert az agyunk nem hullámhosszt mér, hanem egy komplex elemzést készít, ami miatt megtéveszthető. Ez azt is jelenti, hogy valójában a te saját színérzékelésed ugyanannál a színnél nagyobb varianciát mutat, mint mekkora a két eltérő ember közti különbség.

Az, hogy hogyan nevezünk egy színt, egyéni érzékenység, és preferencia kérdése. Nekünk vannak ilyen nagyon ocsmány kékes-zöldes szemetes zacskóink, amiket a társaság fele kéknek, a másik fele zöldnek hívott. Nem azért, mert mindenki mást látott, hanem mert az a szín valakinek a kék "érzethez", másnak meg a zöldhöz volt közelebb. Sőt, eltérő fényben volt aki másnak gondolta. De az is lehet, hogy valakinek egyszerűn nem szerepel a szókincsében egy szín, én például két éve tanultam meg, hogy mi az a "tóp" szín. Valószínűleg nem is ez a helyesírása, de nem tudom, hogyan kell leírni. Szóval lehet, hogy valaki azért hívja ezt világosbarnának, mert nem tudja, hogy így hívják.

Az érzékszervek elmagyarázása is egy érdekes kérdés. A különböző érzeteket nem tudjuk egymással elmagyarázni: nem tudod elmondani, hogy milyen hangja van a kéknek, vagy hogy milyen tapintása van a rádióból jövő slágernek. Namost ha lenne valaki, aki észleli a radioaktivitást (egy radioaktivitás mérő szervvel), az ugyanilyen nehezen tudná elmagyarázni, hiszen nem egy viszketést, nem egy hangot, nem egy színt vagy egy szagot észlelne, hanem egy számunkra megfoghatatlan valamit. Persze a radioaktivitást mi is tudjuk mérni készülékkel, ami például pittyegéssé - azaz hanggá - alakítja a radioaktivitás mértékét, de ez nem azt jelenti, hogy "halljuk" a radioaktivitást, hanem a gépet halljuk. Attól még nem tudjuk, hogy milyen érzés lehet annak, akinek erre külön érzékszerve van, mint ahogy egy süket se fogja tudni, hogy milyen a csengőhang attól, hogy van egy ki lámpája, ami kigyullad, ha csengetnek