Klasszikus fizikáról fogok most beszélni. Szerintem a vonatos példa a legjobb. Halad egy vonat 80 km/h-val, és egy ember a vonaton belül elkezd sétálni hátrafelé 5 km/h-val. Ekkor ugye a vonaton ülők szemszögéből úgy tűnik, hogy az ember hátrafelé halad. Viszont egy vonaton kívül álló megfigyelő úgy fogja érzékelni, hogy az illető előre fele halad 75 km/h-val. Ezért, ha mozgásról beszélünk, meg kell határozni, hogy mihez képest mérjük.
Például mi a Földhöz szoktuk viszonyítani a mozgást. De ha kint lennénk az űrben, akkor azt látnánk, hogy a Föld mozog, és mi vele együtt mozgunk. Amikor egy jármű sebességét megmérjük, akkor a Föld forgását figyelmen kívül hagyhatjuk, mert a mi szemszögünkből nézve nem számít, csak az, hogy a Föld felszínén mekkora távolságot halad előre. Az űrből nézve, még ha ülsz, akkor is mozogsz, mert a bolygó is mozog. Ezért kell egy szempontot meghatározni.
Szerintem Crisopher válaszából is megértheted, de én is írok egy példát. Képzeld el, hogy autóval utazol Budapestről Siófokra. A résnyire leengedett ablakodon berepül egy légy, amely így kb. egy óra alatt ér le veled együtt a Balatonra. Míg a Te szempontodból (technikai segítséggel) természetesnek tűnik és csupán egy órát vett el az életedből, addig a légynek ez a távolság ennyi idő alatti megtétele lehetetlen lenne, hiszen csak több nap alatt tudta volna azt megtenni. Számára "időutazás" volt, számodra pedig természetes.
Tehát - mint a példából is láthatod - a mozgást, mindig viszonyítjuk valamihez. (Ebben az esetben viszonyításon az út hosszát értjük az annak megtételhez szükséges időhöz.)
Még néhány gyakorlati példa, amit ma figyeltem meg.
Ha utazol egy vonaton, és a vágányba (amin haladsz) becsatlakozik egy sín, pont úgy fog tűnni, mintha a sín folyamatosan mozogva csatlakozna a vágányotokba. Holott ez nem igaz, csak mindig más pontját látod, oldalról nézve (hiszen a vonaton az ablak oldalt van), és ez egy optikai illúziót kelt. Amikor kint állsz a vonat peronján, és a két kocsi közti átjáró ablakára nézel, van, hogy tükröződik rajta a táj. Ha ide nézel, úgy látod, mintha visszafele menne a vonat. Ha elég sokáig nézed (és a vonat egyenletes sebességgel halad), lehetetlen eldönteni, hogy milyen irányba mozog. Ezért aztán, ha esetleg fékez a vonat, akár meg is szédülhetsz, hiszen ellenkező irányú fékhatásra számítasz. Ezt majd figyeld meg, ha utazol vonaton.
De a metró talán közelebb van. Ülj be a jó üreg ruszki metróba (3-as :D), és ülj a kocsi szélére, oda, ahol látod a veled szomszédos kocsit. Figyeld meg, hogy a másik kocsi elég nagy mértékben fog mozogni. Ehhez képest te sokkal kevesebb elmozdulást érzékelsz az utazás során. Ebből következtethetnél, hogy jajj de jó, hogy nem abba a kocsiba ültél, mert sokkal rázósabb lenne az út. Csakhogy a te kocsid is kimozdul, meg a másik is, és amikor a másikra nézel, akkor a te kocsid kimozdulásai miatt fog sokkal durvábbnak tűnni az ő kimozgása. Döntsd el, melyik érzékelt kimozgás a te kocsidé, és melyik a melletted lévőé. Rá fogsz jönni, hogy nem lehetséges.
Ezek nagyon egyszerűen megfigyelhető hétköznapi dolgok, amik segíthetnek megérteni a jelenséget és a viszonylagosságot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!