Az igaz, hogy minél magasabbról ugrasz le, annál nagyobb az esélye hogy túléld?

A következő a helyzet. Egy zuhanó testre két lényeges erő hat. Az egyik a gravitációs erő, ami lefelé irányul, és a test tömegével arányos (konkrétan a súlyával egyenlő). A másik a légellenállás, ami ellentétes irányban, felfelé hat, és a test felszínével, alakjával, és sebességének a négyzetével arányos.

A kettő eredője (gravitáció mínusz légellenállás) gyorsítja a zuhanó testet.

Tehát ha ledobsz egy testet a magasból, azt a gravitációs erő 1 G-vel azonnal gyorsítani kezdi. Az első pillanatokban alacsony a légellenállás, így a test szabadon esik. De mivel a légellenállás a sebességgel négyzetesen nő - és a gravitációs erővel ellentétes irányú - ezért hamarosan már nem 1 G-vel gyorsul a test, hanem csak 0.9-cel, 0.8-cal... majd egy idő után beáll (azaz "rásimul") a végsebességére, amikor is a gravitációs erőt pontosan kiegyenlíti a légellenállás, és a test nem gyorsul tovább, csak azzal a sebességgel zuhan, amit addig elért.

Egy ember esetében ez a helyzet sajnos 200 km/h körüli értéknél áll be. A nagy súlyunkat nagy légellenállásnak kéne ellensúlyoznia, ami viszont csak ilyen magas sebességnél jön össze. Úgyhogy mi szétplaccsanunk, hacsak nem valami nagyon puha dologra esünk (vagy megnöveljük a légellenállásunkat egy ejtőernyővel...)

Egy macska esetében a végsebesség kb. 90 km/h. Mivel sokkal kisebb a súlya, ezért azt a rá ható légellenállás már 90 km/h-nál ellensúlyozni tudja, és nem gyorsul afölé a macska.

Emiatt mindegy, hogy a 7.-ről vagy a 20.-ról dobod le, ugyanúgy kb. 90-nel fog földet érni, viszont a hetedikről nem biztos, hogy van ideje hasra fordulni, lábakat kirakni és felkészülni a becsapódásra. Ezért "jobb" neki ha a huszadikról esik ki.