Hogy látnánk ha 360 fokos lenne a látásunk?

Attól függ, hogyan és mi miatt látnánk 360 fokban... Ha pl. nagyon sok szemünk lenne, amik folyamatosan mozognak, pásztáznak, akkor lehet, hogy még a térlátásunk is megmaradna. Jó eséllyel akkora látóközpontunk lenne, mint most a felsőtestünk, mert ennyi információt cefet nehéz feldolgozni.

Valószínűbb lenne az, hogy kevesebb, egymástól távol elhelyezkedő, nagy szögben látó szemünk lenne, ebben az esetben viszont nem tudnak párosával fókuszálni. A világ egy nagy panorámakép lenne, ahol marha nehéz megállapítani a távolságokat, főleg a viszonylag közel lévő dolgok esetében. Autót vezetni egy rémálom lenne, gumiból kéne lennie minden padkának...

De nem a panorámakép érzés lenne a legrosszabb, hanem a számtalan parallaxis hatás. Amikor kinézel a vonat ablakán, azt látod, hogy a közeli tárgyak gyorsabban mozognak, mint a távoliak, de azonos irányba. Na most képzeld el, hogy 360 fokban azt látod, hogy síkok csúsznak el egymás mentén, ahogy haladsz, ahogy forgatod a fejed, stb.

a 3-as által említett problémák szerintem azért nem valósak, mert ha az evolúció ilyen látással ajándékozott volna meg minket, akkor a hozzá tartozó agyi feldolgozás és virtuális világkép-alkotás is működne annyira jól, mint a mostani.

Az valószínű, hogy az agynak a felvetett parallaxis-hibákat rendesen "fotoshoppolnia" kellene. De az agyunk a mostani látásunkat is nagymértékben kozmetikázza, szóval nem hiszem, hogy ez gondot okozna.

Tudtommal katonai célokra folyamatosan mennek ilyen 360 fokos látószögű kamera-szemüveg-fejlesztések, főként pilótáknak. Ha ezt egy pilótára rá merik adni, akkor valószínűsítem, hogy az agyunk mostani állapotában is reálisan tud kezelni egy ilyen teljes körű képet arra, hogy virtuálisan elhelyezze magát a látott térben.