Hogy oldják meg a Voyager űrszondák esetében, hogy ne ütközzenek semmilyen anyaggal?

Egyrészt ütközött. Protonokkal, héliumatomokkal, néha porszemekkel…

Hogy nagyobb dologgal nem ütközött, az pedig simán szerencse. Nem olyan nagy szerencse, hiszen a világűrben olyan kevés kavics, vagy annál nagyobb valami van, hogy még ha 1000 évig repülne is kevesebb, mint 1% eséllyel találna el bármit, de ezzel simán úgy voltak, hogy „reméljük” nem talál el semmi olyat, ami nagy kárt tesz benne.

Szóval ez körülbelül olyan, mintha valaki csak akkor ölne meg, ha megjátszol egy szelvényt az ötöslottón, és az telitalálatos lesz.

A bolygóközi tér egy nagyon üres terület, maximum porszemcsékkel ütközhet, de azok ilyen sebességnél még nem veszélyesek. Ha kijut a csillagközi térbe, ott aztán még ritkásabb anyag lesz, még kevesebb esélye lesz az ütközésnek.

Hogy a Galaxis Útikalauz Stopposoknak-ból idézzek:

" Az űr - nagy. Tényleg nagy. El se hinnéd milyen hatalmasan, terjedelmesen,

észbontóan nagy.Ugy értem, az ember azt gondolná, a patikushoz hoszszú az út,

de ez csak egy szem mogyoró az űrhöz képest."

Még az űrszeméttel teli Föld körüli pálya is kb. 99.9999999% "semmi".

A legtöbb része az útnak "üres".

A bolygókat, holdakat előre programozott pályaszámítás szerint kerülgeti.

Plusz tutira van benne vész esetére közeledésérzékelő, így minimálisan tud korrigálni. Ha meg nincs, akkor az utat úgy tervezték, hogy várhatóan ne ütközzön semmivel, és eddig bejött a 99,99999999999999999999999999999% esély.

Konkrétan melyekre gondolsz?

A Pioneer–10 és Pionerr–11 azért, mert már nagyon eltávolodott, és az energiaellátása is lemerült. Már a Voyagerekkel is trükközni kell, hogy lehessen velük kommunikálni, szépen sorjában lekapcsolgatják az egyre kevésbé fontos rendszereiket.

Aztán voltak olyan szondák is, amiknek olyan feladatuk volt, hogy közel menjenek bizonyos égitestekhez. A Venyerák például a vénuszi körülményeket nem bírták, és azért hallgattak el.

De Wikin jó eséllyel bármelyik másik űrszonda sorsának is utána tudsz nézni.

Meg jó párnál technikai hiba lépett fel.

Nem tudok róla, hogy egyetlen űrszonda is ütközött volna valaha bármi porszemnél nagyobbal.

Viszont pl a kozmikus sugárzás már jóval kellemetlenebb: pl a Dawn űrszonda ionhajtóműjében okozott komoly zavarokat, mert egy töltött részecske pont a hajtóművet vezérlő elektronikán döngetett át, és pár bitnyi adatot "átállított".

De amúgy tényleg: az űr irtózatosan üres. A filmekben a látvány kedvéért az aszteroida mezők mindig nyüzsögnek a szikláktól - a valóságban azonban pl a Mars - Jupiter közötti aszteroida öv és valami elképesztően üres. Nem hogy ezer, hanem akár millió km-ek vannak a sziklák között. Az űr nagyon-nagyon-nagyon üres. Emberi léptékkel elképzelhetetlenül üres.