Lovagok és a lovagi harcmodor- milyen lovagi taktikákat vetettek be más népekkel szemben a lovagok?

Keresgélj neten...

[link]

[link]

Találtam még régebben egy oldalt ahol volt néhány csata leírása de többet én sem :(

Nagyon taktikák nem voltak...volt lovasság, gyalogság meg íjászok....a képzeletedre van bízva mit hogy használtak...mivel a terep és sok más körülmény befolyásolta mit hogy vetettek be!

Amúgy ha lovagokra vagy kíváncsi, az lovasroham...de ha az egész hadsereg, mint lovagok, gyalogosok és íjászok az már más....

Nézd meg a mennyi királyság címú filmet! Na abból lehet tanulni...és ami a jobb, hogy korhű!

nem igazán taktikáztak,

egyszerű vaspáncélos lovasroham elsöpörte a könnyűlovas ellenséget

aztán azok kezdtek el taktikázni, ki is söpörték a lovagokat Palesztínából

A lovagi harcmodor nem volt olyan bonyolult, de azért nem is pusztán a lovasrohamról szólt. (Bár legtöbbször az döntött.)

A gyalogság feladata a védekezés volt. A lándzsások legelöl: 45 fokos szögben a földbe támasztották a pikáikat, letérdeltek, nagy pajzsokat használtak, mögöttük sorban az íjászok/számszeríjászok, leghátul a tartalék. Ha az ellen jött nyilaztak, mint az állat + a lándzsával védekeztek, ha nem jött akkor ők sem mentek, hisz a feladatuk alapból nem a támadás volt.

Ha az ellen nagyon nem jött akkor ment a saját nehézlovasság és ha azt az ellen nyílzápora, vagy lándzsásainak tömege nem tántorította el, akkor lerohanta az ellent. A lovagoknak szigorúan ékalakzatban, lándzsával a hónuk alatt kellett becsapódnia az ellenséges védelembe, s csak utána kezdhettek el kardal vagdalózni.

Ha a lovagok rohama megbontotta az ellen védelmét, akkor utánuk ment előre a gyalogság is, hogy elintézze azt amit a lovagok esetleg meghagytak.

Könnyűlovasság nyugaton nem igazán létezett, így aztán a csaták általában nem voltak olyan nagyon véresek, hisz a győztes legtöbbször nem tudta üldözni a legyőzött ellenséges sereget.

Egy frank típusú hadsereg (az angol, a német, a spanyol és a szentföldi is ebbe a kategóriába tartozott) többnyire így küzdött egy hasonló kategóriájú hadsereggel szemben.

Ha mozgékonyabb erőkkel volt dolguk (pl. muszlim, vagy magyar lovasság) akkor a gyalogságukat nem igazán tudták használni, úgyhogy olyan esetben legtöbbször csak lovassággal nyomultak.

Általában a középkorban egy-egy államnak csak egy-egy hadserege volt, amit ha teljesen elvesztett volna, csak évek alatt tudott volna pótolni, így a legtöbb hadvezér inkább manőverező hadműveletekkel, várfoglalásokkal, semmint csatákkal próbált meg háborút nyerni. Ha meg mégis csatát vállalt, azt amint vesztésre áll félbeszakítja, hogy megmentse a serege maradékát. Aztán csatavesztés után persze igyekszik is békét kötni.

A bizánci hadsereg teljesen másmilyen volt. A magyar és a keleti-szláv szintén eltért a nyugatiaktól. (Bizánc a nehéz gyalogságra, mi és a keletiek pedig inkább a könnyűlovasságra építettünk.)

A lovagi hadviselés felett egyébként nem is annyira az angol hősszúnyíl, vagy a keleti tűzfegyverek elterjedése, mint inkább a pikák mellett már alabárdokkal is felfegyverzett, az addiginál jóval támadóbb szellemű, professzionálisabb gyalogság megjelenése húzta meg a vészharangot.(Elsőként a spanyol tercierosok, illetve zsoldosként a sváci lándzsások borították fel a frank szisztémát.) (Azaz Nyugat-Európa hadszínterein a XV-XVI. században egyenlőre még nem a puska, hanem a támadó lándzsaerdők vették át a lovasságtól a fegyvernemi elsőbbséget.)