1, milyen körülmények között jön létre csúszási surlódás, mi ennek a következménye? 2, mi a magyarázata a csúszási súrlódás létrejötténke?

Csúszási súrlódás akkor jön létre, amikor két érintkező felület között ható erő határfelülettel párhuzamos komponense meghaladja a határfelületre merőleges erőkomponens és a nyugvó (tapadási) súrlódási együttható szorzatának értékét, ami a csúszás megindulását akadályozza (az említett párhuzamos komponenssel ellentéte irányú). Ekkor megszűnik a tapadás és csúszás indul meg, és a merőleges erőkomponens és a csúszási súrlódási együttható szorzatának megfelelő nagyságú erő akadályozza a mozgást.

A csúszási súrlódás létrejöttének oka az érintkező felületek érdessége, pontosabban a felületi geometriák interakciója. A súrlódással disszipált energia gyakorlatilag deformációra, hőfejlődésre fordítódik.

Ne hülyítsétek már szegényt.

A csúszási súrlódás egy olyan erő, amely két, egymáson elmozduló felület elmozdulását próbálja gátolni. Vagyis akkor jön létre, amikor két felület egymáson elmozdul. A súrlódás magyarázata, hogy a felületek mikroszkopikus egyenetlenségei összeakadnak, és ezt csak erő kifejtésével lehet megszüntetni, a felületeket továbbmozdítani. Tegyél egymásra két smirglit, és próbáld elcsúsztatni. Ha finomabb anyagokat teszel egymásra, kisebb erő is elég az elcsúsztatásukhoz. De ugyanez a helyzet még a felpolírozott acélnál is, csak az egyenetlenségek ott egészen aprók, a súrlódása ennek megfelelően sokkal kevesebb is.

A súrlódás az egyenetlenségek elsimításával, illetve a felületek közé tett, az egyenetlenségeket ideiglenesen feltöltő kenőanyagokkal csökkenthető.

Jaj, gyerekek, annyi mindent írtok, de a lényeg kimarad.

A súrlódást kétféle okra vezetjük vissza:

1. Makroszkópikus egyenetlenségek: A felületek igen érdesek, ezek egymásba akadnak mérhetően.

2. Mikroszkópikus szinten: Molekuláris erők hatása.

Kedves Hominida, sok hasznos válaszod, kiegészítéseid olvastam már, így most én is tennék egy kiegészítést:

"De ugyanez a helyzet még a felpolírozott acélnál is, csak az egyenetlenségek ott egészen aprók, a súrlódása ennek megfelelően sokkal kevesebb is."

Ez ilyen formában nem igaz!

Ugyanis ilyenkor a két acéldarab igen közel kerül egymáshoz. Sőt annyira, hogy a testek elektronjai egymással még "keverednek" is, ami a súrlódás megnövekedéséhez vezet.

Vagyis azonnal megállapíthatjuk, hogy a felületek simaságának növelésével a súrlódás csak bizonyos határig csökkenthető.

Ha satuba beszorítunk pl. 2db igen finom, gondosan megtisztított acélfelületet, kivéve bizony ennek szemtanúi lehetünk.

(Persze anyagfüggő a dolog -bizonyos kémiai háttér miatt- pl. ólom esetén jobban érzékelhető).

Szóval maradjunk annyiban, hogy ha már "fel vannak polírozva" a felületek, akkor használjunk már valamilyen kenést (és ezzel épp az elektronok "keveredését gátoljuk"). Kenés nélkül még a legfinomabban megmunkált felületek is rohadtul berágódnak, lásd pl. siklócsapágyak esete. (A hőmérsékletről meg nem is beszélve...).

Semmit nem ér a siklócsapágy, annak ellenére, hogy igen finoman megmunkált felületekről beszélünk, ha nincs megfelelő kenés. Sőt a szükséges olajfilm létrejöttéhez az alkalmazott üzemi fordulatszám megválasztása is nagyon lényeges, mindennapokban jelentkező gépészeti probléma.