Ha súlytalanságban (pl az űrben) bepörgetsz valamit, az előbb-utóbb megáll vagy már soha?

A súlytalanságban az űrben, vagy a kabinban?

A kabinban a légellenállás lelassítja, az űrben a majdnem tökéletes vákuum csak nagyon-nagyon lassan.

(De elvileg soha nem áll meg, csak lelassul.)

A #4 elég zavaros okoskodás.

A súlytalanságnak nincs közvetlen köze a perdületmegmaradás törvényének működéséhez. Ha egy nyikorgó kocsikereket megforgatok akár a súlytalanságban, akár a világűrben, az a kerék hamar meg fog állni, mert a tengelyére ható súrlódási erő megállítja.

(Az már külön kérdés, hogy ha a kocsi súlytalanul lebeg, akkor ahogy a kerék fékeződik, a kocsi kezd forogni. Persze lassabban, de a kerék a kocsihoz képest meg fog állni, és a kerék perdülete a kocsi+kerék rendszerben marad.)

Inkább arról lehet szó, hogy nehézkedés mellett nem tudunk olyan kereket csinálni, ami súrlódásmentesen forogjon a csapágyban, mert a kerék súlya összenyomja a tengelyt és a csapágyat, súrlódási erőt létrehozva. Ha a kerék súlyát meg tudjuk szüntetni, akkor az akár a csapágy nélkül is a helyén maradhat forgás közben, a kérdés nyilván ilyen helyzetre irányult.

A forgási energiát, illetve a perdületet a forgó testre ható forgatónyomaték tudja megváltoztatni. Egy olyan erő, amely nem a tengelyre hat. Súlytalanságban is lehet ilyen erő, lásd az előbb, de a #1 által írt szerint a levegő felszíni súrlódása is tud ilyen erőt produkálni. A gravitáció csak igazán elhanyagolható mértékben, mivel a gravitációs forráshoz közeledő és attól távolodó pontokra ható erők kellően azonosnak vehetők, amíg a kerék mérete elhanyagolhatóan kicsi a gravitációs forrástól való távolsághoz viszonyítva.

Vákuumban a levegő súrlódási ereje kiesik, ugyanakkor lehet súlyból vagy másból eredő súrlódás, vagyis a vákuumnak sincs köze a problémához.

Ha a forgó testre nem hat a forgástengely leheletvékony vonalán kívüli erő, akkor a forgás sosem áll le.

Viszont változhat. A forgás szögsebessége a test tehetetlenségi nyomatékával fordítottan arányos: N=Θ·ω. Az N perdület külső hatás nélkül állandó, de a Θ tehetetlenségi nyomaték függ a test méretétől. A test meg tudja változtatni a kiterjedését a tömeg változása nélkül, az örök példa a piruettező műkorcsolyázó. Ha behúzza a karját, csökken a Θ-ja, automatikusan megnő az ω szögsebessége, "gyorsabban" forog. Ha kinyújtja a karját, nő a Θ, arányosan csökken az ω, így marad az N állandó. Ezt csinálhatja az örökkévalóságig. Egy test szétnyúlhat fényév hosszúra is, szinte a végtelenségig növelhető a tehetetlenségi nyomatéka, de végtelen soha nem lesz, így az ω sosem csökken 0-ra, a forgás sosem áll meg.