Mikorra éri el az ember azt a technikai fejlettséget, hogy meglátogathassa a legközelebbi csillagrendszert, az Alfa Centauri családot vagy a Proxima Centaurit?

Nem hiszem, hogy lennének ilyen prognózisok. Amúgy sem lenne sok értelmük.

Ha engem kérdezel, szerintem soha nem leszünk képesek ilyenre, a mai 21. századi eszemmel nem tudom elképzelni. Viszont a középkorban sem képzete volna el senki, hogy valaha ember jár a Holdon, szóval... Igazából bármi lehet.

De mivel nem tudhatjuk előre, hogy a tudomány a jövőben milyen irányokat vesz, milyen új felfedezések lesznek, ezért nehéz megjósolni. Pl., régen, amíg nem fedeztük fel azt, hogyan kell elektromos áramot fejleszteni és felhasználni, nem volt fogalma az embernek arról, hogy van olyan egyáltalán. Tehát egy váratlan technikai fejlődés, amire addig senki nem gondolt, akár teljesen más utakra is viheti a tudományt, teljesen új ismereteket adhat az emberiségnek,amelyekről a mai eszünkkel nem tudnánk fogalmat alkotni. Így jósolni sem lehet előre.

A Proxima Centauri 4,24 fényévre van. A fény 4,24 év alatt érne innen oda.

A leggyorsabb ember által gyártott Helios 2 űrszonda. Leggyorsabb elért sebessége 253 000 km/h (kb. 70 km/s), amibe bele van foglalva a Nap gravitációjának a segítsége is.

Ez a fénysebesség 0,0235%-a.

Ezzel a sebességgel a Proxima Centauri távolsága kb 18,000 év.

Becslések szerint a mai technológiával elérhetőlegnagyobb sebesség egy nukleáris megjhajtás lenne (ami nukleáris robbantások sorával érne el haladást), ami elérhetné a fénysebesség 5%--át. Ezzel 85 év alatt elérhető lehetne Centauri rendszer. Mai, optimista becslések szerint akár 40-50 év alatt is.

Egyébként az energiaigénye ennek a meghajtásnak is körülbelül megfelel egy energiareaktor teljes energiaelőállításának.

A NASA az elmúlt fél évszázadban projektek sorát hozta létre ilyen meghajtás kutatására (Project Orion, Project Daedalus, Project Longshot, stb.)

longshot PDF a NASA honlapjáról:

[link]

Mi akadályozza meg akkor, hogy máris szondákat küldjünk a Centauri rendszerbe?

- költségek. Pusztán a szonda/hajó megépítése is hatalmas kiadás lenne. (Lényegében megépítesz egy csomó atomerőművet, hogy aztán eldobáld őket.)

- kiforratlan technológia. A fent említett projektek egy csomó feltételezett technológiát tartalmaznak, ami még nem is létezik, és kicsi a kutatásukon a támogatás.

- prioritások. Nincs akkora előny, amit a Centauri vizsgálatából nyerhetnénk, és még itt, a Naprendszerben is bőven van kutatnivaló. Még a Mars felszínét se vizsgáltuk vagy a Naprendszer peremvilágát se térképeztük fel.

Ha holnap jönne egy földönkívüli üzenet a Centauriról, lehet, hogy hirtelen minden állam finanszírozná és pár évtizeden belül meglenne a teljes terv, plusz odaút leszorítva 40-50 évre. De amúgy rádióhullámaink sokkal könnyebben és gyorsabban elérhetik azt a rendszert már ma is, valami olyan kellene, amiért muszáj "személyesen" (azaz egy szonda útján) is odamennünk.

Az emberi utasokra gondolsz gondolom, amikor látogatásról és utazásról beszélsz. Csakhogy az emberi utasnak nincs valódi haszna, amire a szonda és robot nem ezerszer jobb. Azokat nem kell nagy nehezen életben tartani, és ha elromlanak, ott lehet hagyni, még csak vissza se kell hozni. A Holdra repülés egy gesztus volt, egy mutatvány, hogy meg tudjuk csinálni. Az ember CSAK a Földön képes tartósan életben maradni. Bármennyi tartalékot pakolunk fel nekik, levegőt, ételt, stb., azt innen kell hozni. A Földön adott egy csomó minden, ami nekünk és más létformákat (a mi ételünknek) kellenek: napfény, levegő, víz. És akkor nem is említettük az egyéb veszélyeket. Például a napsugárzás halálos lenne, de a légkör itt a Földön metvéd minket.

Persze lassan-lassan dolgozunk a problémán. A NASA permanens holdbázist ígér 2024-re.

Olyan kutatóintézetek, mint a Biosphere 2 vagy az Eden Project, foglalkoznak vele, hogy hogyan lehet teljesen önálló zárt kisebb ökoszisztémákat létrehozni. (closed ecological systems (CES))

Pontos dátumjóslatokkal az a baj, hogy nem tudjuk, hogyan fognak a következő évtizedek, századok alakulni.

- Milyen új tudományos felfedezések lesznek? (Lehetetlen megmondani, hiszen nem tudjuk a végeredményt. Lehet hogy ölünkbe hullik egy egyszerűen leíható képlet, de lehet, hogy megbökünk valamit és teljesen új tudományág ugrik ki, kiderül hogy nem is értettünk eddig valamit, és századok múlva derül majd csak fény valamire.)

- Mennyi pénz lesz kutatásra, technológiai fejlesztésre? - - Mennyire marad fenntartható a mai civilizációs szintünk? Milyen gyakran vonják el a "helyi ügyek" a figyelmünket?

- Milyen, nem űrkutatáshoz kapcsolodó innovációk lesznek, amik átalakítják a gondolkodásunkat? Tegyük fel, hogy a transzhumanistáknak lesz igaza, és 5 belül lesznek kiborgok vagy szuperintelligens komputerek.

UI. Felvázoltam egy lehetséges forgatókönyvet, de ne felejtsd el, ez ugyanolyan hasraütés. :D

2050:

Létrehozzák az első emberi bázist a Marson. (Az első Holdbázis már több mint 25 éve működik.)

Működő mesterséges bioszférák; lehetséges a növénytermesztés az űrben is.

A nukleáris meghajtás kiforrott technológia, de szonda küldése a Centaurira még mindig túl költségesnek ígérkezik.

2080-2100:

Az első szonda megérkezik a Centauri rendszerbe.

Valamikor a megelőző évtizedekben az idő/befektetés elér egy vállalható szintet.

A naprendszerek közötti utazás logikai buktatóit kiszűrik.

Csillagközi teleszkóp technológia: képesek vagyunk a Centauri felszínét a Földről vizsgálni.

Terraformálás. A Holdon és Marson már van fenntartható népesség, és növekszik, bár még a kutatás és a turizmus a húzóerő; kevesen töltenek pár évnél többet a Földön kívül.

2150:

A fénysebességhez közeli utazás már lehetséges; ezzel évek alatt elérhető a Centauri űrhajósok által.

A NASA utódcége elkészít egy elméleti "Ember a Centaurin" tervet, de az 5 éven át tartó projekt költségeit senki sem vállalja.

Ennek ellenére a Centauri rendszer feltérképezése már évtizedek óta töretlenül folyik, robotizált szondák által. A Naprendszer és a Centauri rendszer összehasonlító elemzése az asztrofizikai modellek korrekcióihoz vezet.

Az ember képes bolygók hatalmas részeit élhetőbbé alalkítani, bár túlzott használatának az óriási erőforrásigény gátat szab.

A Föld súlyos túlnépesedése növeli az érdeklődést; megjelennek az első pionír kolóniák a Holdon és a Marson. Az elmúlt 150 biotechológiájának hála, az élőlények már genetikailag módosíthatók, hogy jobban alkalmazkodjanak egy idegen bolygó körülményeihez; bár emberen alkalmazását heves erkölcsi viták még gátolják.

2400-3000: Ember a Centaurin.

"A" lehetőség:

A Naprendszer népességnövekedésének következtében a Centauri benépesítésének terve napirendre kerül.

"B" lehetőség:

Ha lehetéges a fénysebességnél gyorsabb utazás, akkor a nagy távolságok ismét lecsökkennek. A Centauri expedíció

"C" lehetőség:

Kommerciális űrhajózás.

Hála a Föld-Mars-Hold kapcsolat miatt beálló fejlődésnek, az űrhajózás költségei drámaian lecsökkennek. Lehetővé válik, hogy cégek vagy gazdag magánemberek is beszálljanak az űrhajózási versenybe.

Mégis valószínűleg az állam az, aki elsőként, látva az űrhajózás csökkenő költségeit, megengedhethetőnek nyilvánít egy Centaurira irányuló kutatóexpedíciót.

Az expedíció célja elsősorban nem a rendszer kutatása, hanem a csillagközi utazás a biológiai organizmusokra gyakorolt hatásának vizsgálata.

A szingularitás: miután megjelennek az önfejlesztő számítógépek, az emberiség információfeldolgozó képessége meghatványozódik, a tudományos kutatás felgyorsul.

Genetikai tervezés: az állatok vagy emberek átalakíthatóak, hogy jobban megfeleljenek egy adott környezetnek. A telepesek nagy része önként kér olyan beavatkozásokat, ami megkönnyíti az életüket más gravitációs térben. A marsi/holdi állatok és növények hasonló adaptáláson esnek át.