Amikor az új királyok pénzt verettek a régiekkel mi lett?

Hát gondolom abból verették az újakat, mivel régen még volt bennük értékes fém, pl ezüst.

Maradványok nyilván voltak, ma is vannak még "régi pénzek" magánkézen.

Szerintem hasonlóan zajlott le a pénz csere ahogy manapság. Az utóbbi időben is változtak a kibocsátott bankjegyek. Például itt egy kép a régi és mai ötszáz Forintosról:

[link]

[link]

Szia! Hát, először is, a pénzgazdálkodás kb. III. Béla idejében kezdett elterjedni, vagy még akkor sem. Tehát az adókat stb. inkább terményben szedték be előtte és az egyszerű emberek között inkább terménykereskedelem volt, pénzben nem nagyon kereskedtek. Azaz a pénzgazdálkodás nem nagyon volt jellemző úgy az 1200-as évekig. Ami nem azt jelenti, hogy nem vertek volna pénzt, mert vertek, de mivel inkább mezőgazdasági jellegű volt az ország, a városiasodás, kereskedelem nem nagyon volt jelentős az 1200-as évekig, ezért ez a pénzgazdálkodásnak sem kedvezett (vertek pénzt, csak kevésbé használták). Sokáig maga a király sem szedte be az adókat, hanem körbejárt az országban és felélte az adót jelentő termést a kíséretével.

Ez később változott, amikor serkenni kezdett a kereskedelem, megalapultak az első nagyon városok stb. Az egyház is mindig követelte, hogy pénzben adják meg neki a tizedet. Egy idő után a földesurak és a király is már pénzben szedte be a maga adóit.

A pénzverés a királynak volt a monopóliuma, az országban különféle helyeken kamarák működtek, azok bocsátották ki a pénzt. Namost, az Árpád-korban az volt a jellemző, hogy minden évben új pénzt bocsátottak ki, a régit pedig be kellett szolgáltatni. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy akinek volt pénze, az év egy adott időpontjában elvitte a kamarába, és ott leadta, és újat kapott helyette. Viszont csak akkor adták ki az új pénzt, ha több régi pénzt adtál érte, vagyis az új pénz használatáért kvázi illetéket kellett fizetned. Ez volt az ún. kamara haszna. Amikor a király megszorult pénzügyileg, pl. II. András, sokszor a pénzrontás eszközéhez fordult, ami azt jelentette, hogy az új pénzben kevesebb nemesfém volt, mint a régiben, így a beszolgáltatott régi pénznek sokkal több volt a nemesfémtartalma, ami a kincstárnak jövedelmet hozott. De hosszú távon nem volt jó, mert elinflálódott a pénz, ami rontotta Magyarország gazdaságát.

Ezért Károly Róbert, amikor az ő uralkodása idején fellendült a nemesfémbányászat, hogy ne legyen többet ilyen infláció, megszüntette a kamara hasznát, vagyis az évenkénti pénzbeváltásokat, és állandó, értékálló arany és ezüstpénzt veretett.

Egyébként régen nem úgy működtek a valuták, hogy pl. Magyarországon csak magyar pénzzel fizettünk, Itáliában csak itáliaival stb. Össze-vissza mindenhol lehetett fizetni, tehát Magyarországon is osztrák meg cseh pénzekkel is folyt a kereskedelem. Persze azt számon tartották, hogy egy egységnyi magyar pénz mennyi cseh pénzt ér stb... (tehát voltak árfolyamok). Pont ezért is szükség volt egy állandó értékű magyar pénzre, hogy a többi területhez képest legyen egy erős magyar pénz, ami kifejezi az erős magyar gazdaságot (mert akkor erős volt). Egyébként amikor bevezették az állandó értékű pénzt, azt utána nem váltották be, tehát lehetett vele fizetni, ameddig akartál, mert az értéke állandó volt.