Honnan tudom meg, hogy egy szó pl. melléknévi igenév, főnévi igenév névmás stb?

Mivel a kérdésed alapján érzéked nincs hozzá, hát...

1. Bemagolod az egyes szófajok kérdőszavait. (Pl. főnév: ki, kik, mi, mik)

2. Bemagolod a meghatározásokat. (Pl. "Az ige cselekvést, létezést, történést jelentő szó.")

3. Szükséges esetben bemagolsz néhány példát, pl. igekötők: fel, le, be, ki, meg, ide, oda, össze, vissza, szerte, szét stb.

4. Bemagolod egyes szófajok toldalékait, pl. "A főnévi igenév képzője a -ni."

Sok sikert. :)

A névmás az valódi névszókat (főnév, melléknév, számnév) helyettesítő szó.

A névmások fajtái:

Személyes: én, te, ő, mi, ti, ők, engem, téged, őt, minket, titeket, őket, ...

Visszaható: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk ...

Kölcsönös: egymás, egymást, egymásé, egymásnak, egymásról, egymásért, egymásban, egymásra, egymáshoz, egymásból, egymástól

Birtokos: enyém, tied/tiéd, övé, mienk/miénk, tietek/tiétek, övék, enyéim, tieid/tiéid, övéi, mieink/miéink, tieitek, övéik ...

Mutató: ez, az, ilyen, olyan, emez, amaz, ennyi, annyi, emennyi, amannyi...

Kérdő: ki?, mi?, melyik?, hol?, mennyi?, hány?, mikor?, milyen?

Vonatkozó: aki, amely, ahány, ami amennyi, ...

Határozatlan: valaki, valamekkora, valamennyi, valami, egyéb, másik, egyik, némely, néhány, néhol, olykor, némileg, valamikor...

Általános: akárki, senki, mindenki, bárki ...

Tagadó: semelyik, sehogyan, semekkora, soha...

Az igenév igéből képezhető átmeneti szófaj, amely az ige sajátosságait más szófajok tulajdonságaival ötvözi. A vonzatait, bővítményeit gyakran örökli az eredeti igétől, viszont a mondatban, amelybe kerül, a névadó másik szófaj tulajdonságait mutathatja. Személye, száma többnyire nincs (hacsak a másik szófaj ezt meg nem követeli), de lehet ideje, ill. aspektusa (egyidejű, előidejű, utóidejű), valamint igeneme (cselekvő vagy szenvedő). Alkalmas mondatrövidítő szerkezetek létrehozására. Ige szótöve van, de olyan képzőt viselnek, ami miatt a melléknév (milyen?), illetve főnév (mi/mit?) kérdésekre válaszolnak.

Nincs "lépésről lépésre". Ha "ránézésre" nem tudod, hogy pl. az "alma" főnév, mert valaminek a neve, továbbá a Mi(csoda)? kérdőszóval kérdezünk rá, akkor tudatosan kell végiggondolni a bevágott szabályok alapján, hogy az adott szó mit fejez ki és/vagy mik a kérdőszavai.

Pl. "tanul" --> Ez egy ige, mert

"Az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szó."

és

"Az igére úgy kérdezünk rá, hogy Mit csinál? Mi történik?"

Vagy rosszabb esetben:

"ügyes"

- Cselekvést, létezést, történést fejez ki? NEM, tehát nem ige.

- Valakinek vagy valaminek a neve? NEM, tehát nem főnév.

- Tulajdonságot fejez ki? IGEN. Szóval bingó, ez egy melléknév.

Na, ezeknél kell bemagolni a képzőiket, az igéknél meg az igei személyragokat, azokról fogod tudni. Pl. főnévi igenév: -ni; befejezett melléknévi igenév: -t, -tt; folyamatos melléknévi igenév: -ó, -ő; beálló melléknévi igenév: -andó, -endő; stb.

Ha nem tegnapra kell, akkor szerintem csináld azt, hogy minden nap bemagolsz egyet, alaposan átolvasod kisezerszer a példákat és a tananyagrészhez tartozó feladatokat, és a gyakorlás során csak megmarad már valami... :)