Készíts két Top 5-ös listát a jó és a rossz irodalmi művekről?

Jó:

Harry Potter - megszeretteti a gyerekekkel az olvasást

Orson Scott Card: Teremtő Alvin meséi - kedvenc íróm, alternatív Amerika, elég komoly társadalmi jelenségekről ír

Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Paulo Coelho bármelyik könyve - annyira nem jó de legalább kortárs

És egy fantasy könyv, Korongvilág/Gyűrűk ura/Tűz és jég/A szél neve közül tetszés szerint választható

Amit kivennék a tananyagból - ez necces mert marha rég jártam suliba

Aranyember - mert azon csak aludni lehet

Gogol: Az orr - mert ekkora baromságot mégis hogy lehet leírni

Pál utcai fiúk: személyes vesszőparipám, nem értek egyet a mondanivalójával vagy annak egy részével

Goriot apó - szintén dögunalom

Bovaryné, Vörös és fekete - dettó

Inkább valami 20. századit, könyörgöm. Merle, Gabriel Garcia Marquez, Szabó Magda stb, kicsit könnyebben emészthető lenne.

Előző:

Természetesen mindenkinek joga van a véleményéhez, de az a gyanúm, hogy az Arany embert nem olvastad végig, csak az elején lévő 100 oldalas tájleírásnál abbahagytad, igazam van? :)

Az első válaszolóval abszolúte nem értek egyet. A Harry Pottert ponyvának tarom, a Büszkeség és balítélet gondolatától is kiráz a hideg, Coelho "bármely könyve" pedig hatásvadász semmitmondás (lásd: Coelho generátor: [link] )

Az Arany ember, és a PUF pedig igazán jó könyvek, és Az orr is elég elgondolkodtató (ráadásul egy pároldalas novella csak).

***

Művek amik nagy hatással voltak rám:

Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak (az a laza, kicsit cinikus, humoros, nyakatekert világnézet, időtálló, humoros, mégis mély a modnanivalója)

Michail Bulgakov: A Mester és Margarita (Nem is értem, hogy miért nem olvastam gimnáziumban, csak később, bár nem könnyű olvasmány, talán el is kellett telnie annak a plusz 6-8 évnek, de a mű egyszerűen zseniális. A történet meglehetősen fantasztikus, mégis teljesen hitelesen mutatja be, úgy viselkednek a szereplők, mint ahogy a való életben is tennék, ah ilyen dolgok történnének. Az is érdekes ahogyan bemutatja a kezdődő kommunizmus társadalmát, hű korrajzot ad)

Rejtő Jenő: Az ellopott cirkáló (Zseniális! Douglas Adamshez hasonló a stílusa, bár nincs túl sok mondanivalója, de nagyon szórakoztató és igényes. Bármelyik Rejtő-regény sztorija milliószor csavarosabb, mint akármelyik mozifilmé, sablon könyveké.)

Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember (Mély mondanivalója van, hogy mennyire fordíthatja ki egy ember személyiségét egy nő képbe kerülése. Izgalmas kalandtörtének.)

Fekete István: Tüskevár (Gyerekkorom kedvenc regénye, izgalmas, érdekes, szívesen olvastam.)

Bottom 5:

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai (Egy szenvedés volt végigolvasni, lehet hogy jó könyv, de nem hetedikes korban!)

Szophoklész: Antigoné (Végig sem olvastam, WTF kategória.)

Nem is folytatnám, mert annyi minden van. De nagyon fontos, hogy a verseket és a regényeket bele verik a diákokba. Egy olyan műfajban, aminek a kizárólagos célja az élvezet és a szórakoztatás, ez megengedhetetlen. Meg kellene szerettetni, és rámutatni hogy egy-egy versben mi a jó, és mi a szép, vagy hogy mi az érdekes egy-egy regényben. A bugyuta verselemzésekkel pedig a gyökeres ellentétét érik el (mire gondolt a költő? biztos arra, amit a tanár mond, na persze...)

4: nem kell egyetértenünk, igazából leírtam az első 5-t ami eszembe jutott, később az ágyban fekve jutott eszembe nekem is a Mester és Margarita meg az Utas és Holdvilág bár ezek nálunk kötelezőek voltak, de nem emlékszem hogy fakton vagy mindenkinek. Tüskevár is kötelező volt.

Amit a végén írtál azzal nagyon egyetértek.

KEDVENC TOP 5 (nem sorrendben)

Wass Albert: Funtineli boszorkány és Elvásik a veres csillag,

Keresztapa,

Mester és Margarita,

Aranyember

LEGROSSZABB TOP 5:

-Goethe: Az ifjú Werther szenvedései (ultraszentimentális mű egy plátói szerelemről)

-Ottlik: Iskola a láthatáron (se eleje, se vége a történetnek!),

-Kölcsey NEM HAZAFIAS művei (csak a siránkozásról szólnak),

-elég sok Avantgard mű...