A Star Trek-es vulkáni logikát és az érzelmek kontrollját egy hétköznapi ember el tudná sajátítani?

persze,csak az a baj,hogy mások nem csinálnák.álltalában a "cérna elszakadásáig " vagyunk ilyenek.

ótt megszünik logika ,és az ember nem halgat az észérvekre,ott már az erőszak,ordibálás,stb a célra vezető.

de ezek alkalmazása kizárja a vulkáni viselkedést.

A filmben, sorozatban ábrázolt szint eleve ellentmondásos. Akinek ilyen szinten nincsenek érzelmei, annak bűntudata sincs, lojalitása, hűsége sincs, nem kötődik semmihez, senkihez, még a racionalitáshoz, etikához sem.

Az ember érző lény, ezt nem lenne természetes figyelmen kívül hagyni. Az viszont nem mindegy, hogy adott esetben az érzelmeid, vagy a racionális éned irányítja-e a döntéseidet, tetteidet.

A nemes érzelmeket elmélyíteni, az alantas érzelmeket elcsitítani érdemes.

Amúgy a film, sorozat készítői sem találtak ki újat. Egy kicsit a vulkáni logika a sztoikus filozófia extrapolálása. Viszont maga a sorozat is néhány epizódban rá-rávilágít a túlzottan logikus gondolkodás árnyoldalaira is.

Hogy el lehet érni a vulkáni szintet. Természetesen nem. Még egy ideális sztoikus világképet sem lehet elérni. De ettől még korlátlanul lehet tartani hozzá. Ehhez jó út például a perspektívaváltás. Oké, az ember hajlamos dühöngeni, ha valaki totojázik a sorban előtte. Pedig ha belegondol a dühöngő, lehet nem is siet sehova. Legalább kapott pár perc szusszanásnyi időt. De még ha el is késik emiatt valahonnan, valószínű fél éven belül semmilyen jelentősége nem lenne a dolognak. Innen nézve már könnyebb türelmesnek lenni, és mondjuk dühöngés helyett szemlélődni, elgondolkodni erről-arról…

Másik oldalról attól, hogy dühös, ingerült vagy, attól nem valószínű, hogy bármi is változna. Akkor meg minek? Ha dühös vagy, ha nem, attól a sorba előtted bénázó nem fog gyorsabb lenni. Ha még nekiállsz esetleg anyázni, még lassítod a dolgot. Racionálisabb akkor már segíteni neki. Meg az is jó, ha megpróbálsz belegondolni, hogy mi miért történik, a másik ember hogyan éli meg. Lehet azért bénázik a sorban az az ember, mert fáradt. Lehet azért, mert idős, és már nem olyan fitt és gyors, mint te. Vagy szeretethiánya van, hiányzik neki valaki, akivel beszélgethet, azért trécsel annyit a pénztárossal. Vagy pusztán figyelmetlen, de gondolom ennek is megvan az oka. A lehető legritkábban történik ez azért, hogy szándékosan a sorban mögötte állókat bosszantsa az illető. De még abban az esetben is lehetsz megértő. Rossz nevelést kapott az illető… Persze ez nem jelenti azt, hogy minden esetben tűrnöd és elnézned kell mindent, csak annyit, hogy ha cselekedsz, gondolkodsz, megítélsz, azt ne érzelmi, hanem racionális alapon tedd.

A kérdés felvetése csak azért lehetséges, mert a dolgot az adott pillanat problémájának gondoljuk. Csakhogy a világ nem ilyen. Mindennek van előzménye is, továbbá a dolgok adott szabályosság szerint zajlanak. Akkor is, ha erről nem tudunk. Ez ember ugyanis a természet része és akkor is azon törvényeknek engedelmeskedik, ha figyelembe vesszük, hogy tudata van.

A konfliktus tulajdonképpen érdekellentétek találkozása. A tudat ott jön be, hogy az ember nem vaktában cselekszik (illetve primitívsége függvényében tarthat efelé), hanem ismeretei és korábbi neveltetése, tapasztalatai szerint. Azaz - optimális esetben - felméri, az érdekének milyen viselkedés felel meg jobban. A probléma e ponton keletkezik: mennyire képes felmérni. Ez a képesség függ a pillanatnyi lelkiállapottól, korábbi ismeretektől, neveltetéstől és még számos dologtól, például a vérmérséklettől (bár ez bizonyos mértékig a neveltetéshez tartozik).

Érzelmeink kontrollálása éppen a fentieket jelenti. A tökéletesség az adott embernél soha nem létezhet, ugyanis ha mégis, az azt jelentené, az illető már nem tud tovább fejlődni (azaz a fejlődési lehetőség, a tudás véges - ez viszont minden eddigi tapasztalatnak ellentmond). Viszont másfelől nem is érdemes tökéletesnek lenni, mert az egy pontosan kiszámítható, ennélfogva az ember számára végtelenül unalmas világ lenne. Márpedig amennyire az emberiséget ismerem, ez ellen sürgősen tenne valamit.

Majdnem ugyanez a kérdés már volt korábban. Idelinkelem neked. :)

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

"Akinek ilyen szinten nincsenek érzelmei, annak bűntudata sincs, lojalitása, hűsége sincs, nem kötődik semmihez, senkihez, még a racionalitáshoz, etikához sem."

Miért ne lenne bűntudata (tudata arról, hogy mely gondolat/szó/tett a tényleges bűn)? Nem pont ekkor látja tisztán a dolgok közti összefüggéseket, nem pont ekkor látja a dolgokat úgy, ahogyan azok tényleg vannak (elfogultságtól mentesen, objektíven)?

Az egy dolog, hogy nem kötődne semmihez, de azért mert valaki érzelemmentes, az nem jelenti azt, hogy érzéketlen is. Ha valaki érzelemmentes, de nem esik át a ló túloldalára, akkor az igaz, hogy nem fog kötődni gyakorlatilag semmihez (érzelmileg!!!), de csak azért, mert tudja, hogy egy láthatatlan és elválaszthatatlan kapcsolatban van mindennel és mindenkivel az adott egyén. Szóval pont, hogy ekkor lesz meg a mérgezetlen lojalitása és hűsége bármihez, ami mentes az önzés bármely formájától. Magyarán nem fog lelki ügyet csinálni bárminek az elvesztéséből például, mert tudja, hogy ez az elvesztés csak illúzió, azaz nem is fog elvesztést/elveszettséget érezni.

Kérdező.

A hétköznapi ember is el tudja sajátítani ezt a dolgot, de ahhoz nagyon sok gyakorlás szükséges. Egyrészről az érzelem és az "én" megértése. Másrészről pedig úgynevezett meditáció, amikor a hétköznapi "én"-t "koptatod", és ezen gyakorlások végkifejleteként egy olyan "én" fogja átvenni teljes körűen az irányítást, ami minden tekintetben meghaladja a hétköznapi és egyben hamis "én"-t. Ezt azért mondom, mert az érzelem egy leegyszerűsített definíció szerint, a szubjektív látásmód reakciója a külső/környezeti hatásokra, vagyis az "én" és a "nemén" közti különbözőség manifesztálódása. Mihelyst feloldódik az "én és nemén", abban a pillanatban megszűnik az érzelem, és a tiszta logika és józan ítélőképesség veszi át a helyét.