Hány százalék az esélye, hogy létezik a szabad akarat?

Tudományos, vagy természettudományos?

Ha az utóbbi, akkor nem beszélhetünk esélyekről, ugyanis az emberi tudat, vagy általában véve a tudat/elme, az egyetlen olyan dolog, amiről gyakorlatilag fogalmunk sincs, vagyis nem tudjuk természettudományos alapon vizsgálni. A pszichológia - ami biológiával és kémiával lehet kapcsolatban - nyilván érinti ezt a területet valamilyen szinten, ugye említenek bizonyos biokémiai folyamatokkal való összefüggéseket, de ezeket is figyelembe véve bevallható, hogy azért még a zavarosban halászunk.

Ha a natúr tudományos megközelítést választjuk, és elfogadjuk, hogy a filozófia vagy akár a teológia is tudomány, akkor lehet százalékokról beszélni, de ekkor arra a következtetésre jutunk, hogy egyik vizsgálódási rendszerben, ahol az egyéneket külön-külön személyeknek tekintjük, 100% hogy van, a másikban, ahol univerzálisan analizáljuk a helyzetet viszont 0%, vagyis a szabad akarat a személyek szintjén mindössze illúzió.

megj.: A szabad akaratot a lehetőségekből való választásnak definiálva tettem meg a válaszomat.

Van szabad akarat filozófiai értelemben, és van a gyakorlatban. Ez két dolog. Igaz, mindkét fogalmat az ember alkotta meg, hogy beszélhessen a környezetének eme jelenségeiről.

A filozófiát most hagyom, messzire vezetne. A gyakorlatban létezik, és attól függ, a hordozójának (egy adott embernek) milyen a személyisége. Sokan vannak, akiknek nincs, és sokan, akiknek van. Kizártnak tartom, hogy ennek mérésére létezzem kivitelezhető módszer. Ezért elégedjünk meg annyival, létezik szabad akarat. Mivel nekem például van ilyen, ezért - egy létező példa felmutatásával - kijelenthetjük, hogy 100%.

6-os vagyok

Egyetértek az előttem szólóval, de én úgy fogalmaznék, mint egy igen-igen okos ember (Stephen Hawking), amikor erről kérdezték. "Munkahipotézisként" helyénvaló elfogadnunk a szabad akarat létezését. Pontosan azért, mert a gyakorlatban valóban úgy kell értékelnünk az emberek cselekedeteit, mint ha létezne.

Mélyebb természettudományos szinten vizsgálva azonban pontosan tudhatjuk, hogy minden tettünk, minden gondolatunk valamiféle kiváltó okból történik, semmiféle képpen nem kell kiemelnünk az okság láncolatából őket. Az ember ugyanúgy az Univerzum egyik tartománya, mint egy szikla, csak sokkal bonyolultabb, ezért működése real time-ban gyakorlatlag (nem elméletileg!) lehetetlen.

Nem szeretek ilyeneken agyalni.

Determinisztikus oldalról gondolom lehet mondani, hogy egyik sem a te döntésed, hogy milyen aggyal születsz, milyen környezet és információ kerül eléd (pl számodra mennyire hasznos személyek, írások, esettanulságok fordulnak elő fizikailag,, vagy minek bőségében vagy hiányában élsz, amiktől szintén máshogy, többet vagy kevesebbet kezdesz el gondolkodni ezekről a dolgokról) és ezek mondják meg hogy min, hogyan és mennyi ideig fog járni az agyad, így gondolják gondolom kb nem?

Másik oldalról meg mondhatjuk, hogy ha nem lenne szabad akarat akkor miért vannak érzéseink például miért érzünk fájdalmat, félelmet vagy jó érzést, vonzódást, hiszen ha be vagyunk programozva, akkor mi szükség az érzésekre, ha nem azért hogy információt adjanak a döntéshez, meg ha az ember el tud vonatkoztatni a környezetétől és tud fantáziálni és ezekkel befolyásolni környezetével kapcsolatos döntést, akkor már a gondolkodás képessége miatt már van szabad akarat nem?

Vagy mi az hogy szabad akarat, mi az amitől szabadnak kéne lennie?